A nyárfa virága havazásra hasonlítóan hullott, amikor keszegezni indultam feedereimmel a Dunára. Eddig ebben az időszakban tavakra húzódtam horgászni, mert bele került már néhány spiccembe a „szöszölés”. Idén viszont eldöntöttem, hogy keresek valami megoldást a helyzetre és nem hátrálok.
A Duna, de akármelyik vadvíz, horgászata során, olykor már extrémnek nevezhető körülmények között tudjuk üldözőbe venni a halakat. Ahhoz szeretnék néhány tanácsot nyújtani, amivel az alapvető akadályokat le lehet küzdeni és meg könnyíteni a horgászatot.
A dunai feeder horgászatról sokaknak a nagy dobósúlyú botok, erős szerelékek és ezekhez hasonló fogalmak jutnak eszükbe. Folyamatosan törekszek arra, hogy a Dunán is hasonló lefinomított feeder technikát alkalmazzak, mint tavakon. Ezt alatt pontosa mit is értek? Az írásból kiderül.
Mindenki számára ismert, hogy a Dunán döntő jelentősége van a horgászat sikerességében a kiválasztott horgászhelynek. Részemről ismert egynéhány fogós hely, de folyamatosan igyekszem felkutatni újabb és újabb horgászállásokat. Miért is van erre szükségem, ha már vannak jól bevált helyeim? A válasz egyszerű: minden helynek megvan a maga sajátossága, ezért minden új hellyel egy újabb lehetőség adódik, hogy szebbnél is szebb halakat foghassak. Ebben az írásban azt részletezem, hogy én milyen módon kutattam fel a dunai horgászállásaimat és hogyan keresek újabbakat.
Dunai pályafutásom alatt meglehetősen sok etetőanyagot kipróbáltam már. Ebben a rövid cikkben szeretnék külön figyelmet szentelni az általam használt keverékek közül egyik leghatásosabbnak.
A napos, kellemes őszi időjárás horgászni csalogatott a hétvégén. Az idei év vízjárása nem kedvezett a Dunán horgászóknak, de most ezt is rendben találtam. Az egyik általam már jól ismert partszakaszon horgásztam Dunakeszin. Sok szép halat fogtam már itt, bíztam benne, hogy horogra tudok csalni néhány szép vadvízi pikkelyest most is.
