Kora őszi feederezés a Dunán

A napos, kellemes őszi időjárás horgászni csalogatott a hétvégén. Az idei év vízjárása nem kedvezett a Dunán horgászóknak, de most ezt is rendben találtam. Az egyik általam már jól ismert partszakaszon horgásztam Dunakeszin. Sok szép halat fogtam már itt, bíztam benne, hogy horogra tudok csalni néhány szép vadvízi pikkelyest most is.

A víz szintje kb. 125 cm magasságba apadt vissza szombatra, vasárnap 100 cm körüli értéket mutatott.  A gyors sodrású, kavicsos, tiszta vizet sok folyóvízi hal kedveli. Egyik kedvenc halam a márna, ezért szerettem volna nekik kedvezni első sorban az etetőanyagommal és a csalimmal, amivel még további nagytestű keszegeket vártam a pályán. A FishBomb Wormbomb ízesítésű és a Dovit Sajtos etetőanyagából aromák és további szemcsék hozzáadásával készítettem el a keverékemet, ügyelve arra, hogy lehetőleg ne sodorja el a víz a bejuttatott csalogató anyagot teljesen, folyamatosan találjanak a halak táplálékot a szerelékeim körül.

 

Az etetőkosár egyik felébe ragasztott csontit, másik felébe etetőanyagot töltöttem, hogy lezárjam a végét.

Az etetőanyag összeállításáról bővebben olvashatsz ide kattintva.

 

Csalinak szinte csak csontit használtam, néha gilisztával próbálkoztam, de kapás hiányában kiszorult a palettáról. A horogra tűzött csontit, hogy kiemeljem az etető csonti közül, Dovit Érett Sajtos dipbe mártottam.

A fenti, heavy feeder botomon 25-30 méter távolságban kiakasztottam a klipszet, az alsó medium feeder bottal pedig az etetés alatt kerestem a halakat. Az erősebb botra 115g súlyú alagút feeder etetőkosarat, az érzékenyebbre pedig 90g súlyút akasztottam. Ezek azok a méretek, amik tökéletesen megállnak az 1 -1,5 m mélységű, sekély és húzós sóderes pályán.

 

A Dunai feederkosár közelről című bejegyzésemben olvashatsz bővebben ide kattintva az etetőkosárról.

 

A nehezebb kosár alatt 0,14 mm vastagságú fonott előkére 6-os horgot, a másikra pedig 0,18 mm vastagságú monofil előkére 8-as méretű horgot kötöttem. Az előkék hossza 80cm volt.

Már az első dobások kapást hoztak, ami külön fokozta a kellemes időben és a szép környezetben a hangulatomat.

Folyamatosan mozogtak a spicceim, de igazán a naplementében kezdtek erősödni a kapások.

Az első márna, ami inkább még csak márnácska, ebben az időszakban jött.

Az eddigi tapasztalatom alapján a hajnali és kora reggeli órákban, késő délutántól kora estig megy legjobban a hal. Szombaton 17 órától kezdtem a horgászatot 22:30-ig voltak bedobva a botjaim.

 

Az esti órákban több nagytestű keszeget fogtam, több tenyeres kíséretében, de a horgászatom koronáját egy kisebb ponty és egy közepes méretű márna jelentette.

Vasárnap a kora délutáni időszakban horgásztam, 12 órától 17 óráig, dacolva avval, hogy holtidőszaknak ismerem ezt a napszakot. Délután kevés halat fogtam az eddigiek során, inkább kisebb keszegek uralják a part menti vizeket.

Egészen 15 óra magasságáig majd, hogy nem csak dobáltam, a spiccek állását néhány apró rezdülés vagy húzás törte meg, jelezve, hogy néhány apró testű hal van az etetésen. Miután a nehezebb szerelékem egy makacs akadóban kötött ki, beszakadt. Úgy ítéltem meg, hogy tulajdon képen mind egy is, hogy hány botra nincs kapás, így nem szereltem újra, egy bottal folytattam. Ismerem ezt az időszakot, a kora délutánok így szoktak telni, főként kapás nélkül. Ugyan azon a helyen ültem, mint tegnap este, bár kicsit lentebb ment a víz szintje, közel ugyan oda dobáltam és ugyan azt az etetőanyagot kevertem be, ugyan azzal csaliztam. Megfordult a fejemben, hogy összepakolok, de még is kíváncsi voltam, hogy a későbbi órák ismét halat hoznak-e.

Felgyorsítva a horgászat menetét, mivel már a kisebb húzások is elmaradtak, 10-es horogra váltottam és 5 percenként újat dobtam. Kb. a 10. dobás után egy repülőn akadt meg a szemem az égen és a következő pillanatban már egy bothúzós kapásra igyekeztem oda érni, sikertelenül. A horogelőkém elszakadt. Tudtam, hogy nincs időm bosszankodni, próbáltam kihasználni, hogy tartózkodhat akár több nagyobb testű hal az etetésen. Gyors előkecsere után rövid idővel ismét egy márnácska akadt a horgomra, jelezve, hogy márnák is tartózkodnak a szerelékem közelében.

Az utolsó kb. egy órányi időszakra jutott négy kapásom, amik mind szép halakat hoztak.

A hétvége koronázatlan királya egészen a horgászidő végéig, az utolsó kapásig váratott magára.

A Duna nem a legkönnyebb horgászvizek közé tartozik, de a nehézségek és szeszélye ellenére is meg éri próbálkozni, mert egy kis szerencsével sok szép halat tartogat a kitartó horgászok számára.

Porkoláb Tamás