Feederezés nyárfavirágzás idején folyóvízen

A nyárfa virága havazásra hasonlítóan hullott, amikor keszegezni indultam feedereimmel a Dunára. Eddig ebben az időszakban tavakra húzódtam horgászni, mert bele került már néhány spiccembe a „szöszölés”. Idén viszont eldöntöttem, hogy keresek valami megoldást a helyzetre és nem hátrálok.

Előző este körbe néztem a helyen. A vizet vastagon nyárfa szösz borította, amit a víz folyamatosan sodort magával. Keszegek viszont bőven voltak a helyen. Még egyszer elgondolkodtam, hogy biztos ne menjek-e valami tóra, de elég volt szétnéznem és körbejárnom kedvenc helyeimet.

Maradtam az eredeti tervnél, dunai keszegeket szerettem volna fogni. Másnap hajnalban indultam horgászni. Az élő Dunán azt vettem észre, hogy ez az időszak a legalkalmasabb halat fogni, ezért jó korán neki is láttam a pecának.

Tipp: A hajnali kezdés azért is jó választás lehet a nyárfavirágzás idején, mert a hajnali és reggeli órákban nem hullik a fa virága. Az este lecsapódó pára lenehezíti. Ilyenkor még a víz is sokkal tisztább szokott lenni.

 

Édes-gyümölcsös, nagy szemcse méretű, nehéz etetőt használtam a gyors folyás miatt, bőven volt benne angolmorzsa. Az alapozó etetésbe nagyon kevés csontit tettem, mert rakétakosárral etettem és nem szerettem volna, ha szétrúgják a csontik és amúgy sem szándékoztam nagy konkurenciát teremteni a csalimnak, ami szintén csontkukac volt.

A rakétakosárra azért volt szükségem, mert nagy alapot szerettem volna, hogy a környékbeli halakat minél hamarabb oda vonzzam és folyamatosan legyen táplálék, hogy ott is tudjam tartani őket. Kézzel viszont nem tudom a gombócokat mindig egy helyre dobni és nehezebb is pontosan meghorgászni az etetést.

A vékony főzsinórnak és 80 g dobósúlyú botnak köszönhetően elegendő volt a horgászathoz 90 g súlyú folyóvízi etetőkosár.

Az etetőkosárról, amit horgászat közben használtam, előzőleg már írtam bővebben itt:

Dunai feeder kosár közelről.

 

A csali végig csonti volt, gilisztára nem volt kapásom. 110 cm hosszú horogelőkét kötöttem, arra pedig 16-os horgot.

 

Dippeket használtam folyamatosan, amivel hamarabb feltűnik a horgon lévő csali a halknak.

 

Folyamatosan volt kapás, alig horgásztam négy órányit csupán, de közel 50 db halat fogtam. Főként karikakeszeg, néhány kisebb leánykoncér, kisebb dévérkeszegek jöttek. Bónusz halaknak öt igazán megtermett paducot szákolhattam meg.

Akkor hol itt a gond? Hajnalban nincs szösz, akkor lehet normálisan horgászni? Sajnos nem. Attól, hogy nem hullik éppen a fákról, még van bőven a vízben és jut a főzsinórra is vastagon.

Nekem az szokott a problémám lenni, hogy a főzsinóron felgyülemlett szöszkötegen keresztül nem tudom áthúzni a dobóelőke apró csomóját sem. Erre nem ügyelve folyamatosan, vagy erőszakosan próbálkozva a gyűrűkön áthúzni, szinte biztos eltörik a vékony spicc. A nagy súlyú végszereléket viszont csak dobóelőkével tudom eldobni, vékony damillal nem.

Előző este ezért úgy döntöttem, hogy új dobóelőkét kötök a meglévő helyett, de 25 méter hosszra hagyom, ilyen messzire szándékoztam horgászni. A kötés előtt akasztottam ki az orsómon a zsinórt.

Működött. Közel sem küzdöttem annyit a szösszel, a spiccnél egyszer sem akadt meg. Persze volt bőven nyárfavirág, amit takaríthattam a dobóelőkéről, de nem akadályozott a horgászatban. Ekkora mennyiségű hordalék esetén negyedóránál tovább nem lehet bent hagyni a szerelést, de nekem nem is volt ennyi időre szükségem.

A technikai része a pecának még biztosan finomítást igényel, úgy tűnik viszont, hogy jó úton haladok, mert ennyi halat ilyen szösz mennyiségben még nem tudtam fogni, mint most.

 

 

Porkoláb Tamás