Kijelenthető, hogy a legelterjedtebb horgászmódszer a feederhorgászok között a method módszer. Túlzás nélkül állítható, hogy a method módszer az állóvizeken a legeredményesebb, ezért nem is meglepő népszerűsége. A legtöbb horgásznak nincs egy egész hete, 2-3 napja, de akár 5-10 órája sem egy horgászatra. Ezen rövid idő alatt is szeretnének eredményesek lenni, ezért választják sokan ezt a módszert. Eredményességén kívül másik nagy előnye, hogy minimális felszerelésre, csalógatóanyagra, és csalira van szükségünk ehhez a fajta horgászathoz.
A method feeder elsősorban a sekélyebb (1-2,5m) tavakra lett kifejlesztve. Ebben az írásban azt veszem nagyító alá, hogyan működik ez a módszer a mély folyóvizeken.
De mit is értek mély víz alatt? Mély víz alatt a 3,5-9 méteres mélységeket értem.
Ahhoz, hogy ezeken a folyóvizeken is eredményesen tudjunk horgászni method módszerrel, pár szemszögből meg kell változtatnunk az alap „methodozás szabályait“.
Mi kerüljön a kosárba?
A mély, folyóvízi method horgászatnál meghatványozódik a fontossága, hogy mi is kerül a kosárba. A method horgászathoz legtöbbször liszt finomságú, vagy kis szemcsemérettel rendelkező etetőanyagokat használunk, ami szinte vízbeérkezéskor dolgozni kezd. Ezek az etetőanyagok még a sekélyebb, kisebb sodrással rendelkező folyóvizeken is hatástalanok, ugyanis mire a kosár a fenékre ér, az már teljesen üres, így el is veszti a módszer a lényegét.
Megoldásként tűnhet, ha egy közepes szemcseméretű etetőanyagot kicsit túlnedvesítünk, de ilyenkor az etetőanyagunk túl ragacsossá válhat, és még a mély, folyó vízben sem oldódna ki teljesen a kosárból, így megintcsak elveszti a módszer a hatását.
Egy olyan etetőanyagot kell elkészítenünk, ami nem kezd el rögtön vízbeérkezéskor bontani, hanem csak miután a kosárunk lesüllyed, odébbdöccen és megáll a mederfenéken, ami ilyen mélységben, akár 8-10 másodperc is lehet.
Legtöbbször büdös, halas jellegű etetőanyagokkal methódozunk, de figyelembe véve a folyóvízi halak ízlését, jobb szeretek édeskés, vagy természetes jellegű etetőanyagokat használni. Ezzel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy a hallisztes etetőanyagok kevésbé fogósak folyóvízen… sőt, ennek működéséről számolok be a Folyóvíz…? Halliszt…? Miért is ne?! című írásomban.
De mit is készítek erre a nehéz szituációra? Miért pont ezeket az etetőanyagokat válogattam össze?
Mély, folyóvízi method receptem:
– 1kg Dovit Complex Black Beast
A Dovit Complex Black Beast egy apró szemcseméretű, édes mézes-szilvás etetőanyag, némi édesítőszerrel megbolondítva. Nagyon jól tapad, erősebben megnyomva vízbe érkezve nem esik rögtön darabjaira, hanem az etetőanyag magja kemény marad, folyamatosan kezd el bontani és terül szét a mederfenéken, maga körül egy aromafelhőt létrehozva.
– 1kg Dovit Sokmagvas
A Dovit sokmagvas egy természetes, natúr jellegű, több mag őrleményéből álló etetőanyag. A mai napig a különböző magvak, gabonafélék a legcsalogatóbbak a halak számára, ezért nem maradhat ki a keverékemből, és a magas olajosmag tartalma miatt a halak nem tudnak vele eltelni.
– ¾ flakon Dovit Black Booster Fűszeres – Mézes
A Dovit Black Booster egy igazán négy évszakos aroma. Alapját a melasz a képezi, ami a cukor gyártás melléktermékeként fentmaradó jellegzetes ízzel és illattal rendelkező, magas cukortartalmú sűrű folyedék, amit egyszerűen imádnak a halak. Sűrűségéből adódóan egy nehéz aromáról beszélünk, így kimondottan csak a mederfenéken dolgozik, és az áramlás is jóval később viszi el, mint a kisebb sűrűségű aromatársait.
A melaszos aromáktól az etetőanyagunk rendkívül jól tapadó lesz, ami jelen helyzetben szintén fontos, de nem szabad túlesni a ló túloldalára, ugyanis a túlzott melasz használattól etetőanyagunk csirizessé, gyurmává válhat, és hosszú-hosszú idő után sem fog bontani a kosarunkból.
– 4 marék Dovit Süllyedő Vegyes Angolmorzsa
Az angolmorzsa nem sokszor használt adalékanyag a method horgászatban. Etetőanyagomban azért kap fontos szerepet, hogy a mederfenéken valamilyen szinten gyorsítja a bontást, illetve helyben tartja a halakat, ugyanis míg a víz minden könyebb szemcsét elsodor, addig ezek a színes falatok ott fogják várni a később érkező halakat az etetésünkön.
Milyen kosarat használjunk?
Mindenképp olyan method kosarat válasszunk folyóvízre, ami kellőképen áramvonalas és nehéz, ami akár 60-120g is lehet, hogy tudjon a kosarunk a sodrásban megállni.
Egy másik fontos szempont, hogy olyan method kosarat válasszunk, ami jól összetartja az etetőanyagunkat, és nem engedi, hogy becsapodáskor és a kosár beállta előtt az etetőanyagunk bontani kezdjen.
Vannak helyzetek, amikor a kézzel töltögetős method kosarak is tökéletesen megteszik, de előnyben részesítem, azokat a kosarakat, amelyek töltőszerszámmal is tölthetőek, ugyanis ezen állhat, vagy bukhat a horgászatunk, hogy miként töltjük meg a kosarunkat.
A nyomás ererjével tudjuk szabályozni, hogy menyi idő alatt oldódjon ki az etetőanyagunk a kosárból. Magától értetődő, hogy minél mélyebb a víz, annál nagyobb erővel kell a kosarunkat megtömni.
TIPP: Miután kiveszem a kosarat a töltőszerszámból, még kézzel rá szoktam nyomni a kosárra, így tökéletesen érzem, hogy hogy ül az etetőanyag a kosárban, és megfelelő e a tömés.
Folyóvízi methodozásnál erőgumin csúszó methodkosaras szereléket szoktam alkalmazni. Mivel a folyóvízi halak védekezési szokásai eltérőek az állóvízi halakétól, ezért célszerű beiktatni az erőgumit, ugyanis hamarabb elveszíthetjük nélküle a halat. Egyetlen negatívuma az elérhető dobástávolság csökkenése, de mivel folyóvízen nem horgászunk nagy távolságokba, ezért ezt nem is sorolnám igazi hátránynak.
Hogy építsük föl a taktikánkat?
Folyóvízi method horgászatnál, nem szoktam alapozó etetést készíteni. Sokkal hasznosabbnak tartom a dobások gyakoriságát (3perc), így fel tudunk építeni rövid idő alatt egy etetést, amit folyamatosan ellátunk az elsodródó, kisebb (etetőanyag) és nagyobb, helybentartó (angolmorzsa) szemcsékkel.
Mivel csalizzunk?
Ahogy az etetőanyagoknál, úgy a csaliknál is előnyben részesítem folyóvízen az édes vagy a természetes ízvilágú csalikat.
Tapasztalataim azt mutatják, hogy az íznél sokkal fontosabb a helyesebben megválasztott szín. Sokat kísérleteztem, próbálgattam a csalikat, és folyóvízen igazán a „hétköznapi“, természetes, visszafogottabb színekkel tudtam igazán eredményes lenni, mint pl: a sárga, zöld, narancssárga, fekete.
Véleményem szerint a vadvízi halak, ezekkel a színekkel találkoznak a legtöbbet, ezt tudják valamilyen táplálékhoz kötni, ezért is találnak hamarabb gazdára, mint az élénk, kirívó színű csalitársaik.
A folyóvízi horgászat szépsége páratlan! Soha sem tudhatjuk, hogy éppen milyen és mekkora hal találja meg a csalinkat és akad a horgunkra, ezért minden egyes pillanat, dobás, csalizás izgalommal tölt el.
Remélem mindenki, aki a hosszúelőkés, klasszikus feederezés szimpatizánsa, vagy igazi állóvízi method fan, kedvet kap, és kipróbálják a vadvízi method horgászatot is. Az eredmény nem marad el ! 🙂
Görbüljön!
Katona Tibor
Dovit Szlovákia