Ha valaki folyóvízi horgászatra adja a fejét, általában egy édes, fahéjas, gyümölcsös, netán egy sós, sajtos keverékkel készül a halak megfogására. Legtöbbször én is így teszem!
Na de mi a helyzet a nyári időszakkal?
A jelentős halsűrűséggel bíró folyók, mint például az általam előszeretettel látogatott Kis-Duna és a Vág folyó egyes szakaszait a meleg nyári időszakban szinte teljes mértékben ellepik az apró halak, fél tenyér nagyságú keszegfélék, de akár kisebbek is. Jelenlétük már-már zavaró, ugyanis mohóságuk határtalan. A csalinak esélyt sem adnak leérni a mederfenékre, ám ha mégis sikerül, azonnal rávetik magukat és felfűzik magukat a horogra. Ezzel ellehetetlenítik a horgászatot, és elveszik az esélyt, hogy nagyobb hal vegye fel a horgunk.
Ebben a cikkben arra szeretnék megoldást mutatni, miként tudjuk ezeknek az apró halaknak a számát leredukálni és növelni a kifogott egyedsúlyt, illetve bemutatni, hogy a hallisztes dolgoknak igenis nemcsak az intenzíven telepített tavakon van létjogosultsága, hanem folyóvízen is.
Míg nálunk nem elterjedt halliszt tartalmú etetőanyaggal folyóvízen keszegre vagy bármi féle halra horgászni, addig külföldi horgásztársaink már évek óta használják eredményesen a hallisztes etetőanyagokat folyóvizeken.
Gondoljunk csak bele, mikor betörtek a halibut pelletek a horgászpiacra, pontyozás közben előszeretettel vették fel a csalit a nagytestű dévérek. Akkoriban még véletlennek gondoltuk, de mai szemmel visszatekintve, egy kicsit sem volt véletlen.
Szeretném nektek bemutatni kedvenc hosszúelőkés végszerelékem. Legyen szó partközeli , vagy 80 méter távolságban történő horgászatról, állóvízi vagy folyóvízi horgászatról, ponty vagy keszeg is legyen a célhal, erre a szerelékre mindig számíthatok, és ami rendkívül fontos, hogy GUBANCMENTESEN! Lássuk is miként tevődik össze: a kosár a főzsinóron egy karabinerbe kapcsolva végtelenségig képes csúszni, ami megfelel a nemzetközi szabalyoknak. Általában végólmos kosarakkal horgászom, ugyanis ezek a kosarak hajszálpontos horgászatot tesznek lehetővé. Alakját, valamint súlyát tekintve mindig a meghorgászandó vízhez igazítom. A főzsinór végén egy közepes méretű forgó található, mely fölött három darab gumiütköző található, amiknek szerepe a távtartás, illetve a kötésünk megvédése. A forgókapocsba egy 10-12cm-es erőgumi csatlakozik, hogy tompítsa a halak kirohanását. Az előke a megszokottnál kicsit másképp van rögzítve, ugyanis nem egy másik forgókapocsba csatlakozik, hanem az erőgumi végére egy egyszerű görcsöt kötök, és ez köré hurkolom az előkét. Elsőre kicsit furcsának tűnhet, és felmerülhet a kérdés, hogy: Nem esik e le az előke? Biztonságosan van e így rögzítve? Válaszom határozott IGEN, bármekkora halat képesek vagyunk ezzel az egyszerű felszereléssel partra segíteni a legnagyobb biztonságban.
A szelektív folyóvízi csalogatóanyagom két féle etetőanyagból áll, amiből kettő keveréket készítettem különböző arányban, illetve különböző adalékanyagokkal, melyek már jópárszor bizonyították számomra fogósságukat több helyszínen.
Az első keverékem egy édesebb, aromásabb vonalat képvisel, mely állt 0,5 kiló Dovit Nagy Dévér-ből, 0,25 kiló Dovit BOMB etetőanyagból. A bekeverésre szánt vízhez adagoltam fél flakon Karamellás Quickliq-et, majd ezzel kevertem készre az etetőanyagomat, majd rostálást követően egy marék Dovit Piros Pastonchino-val tettem gazdagabbá a halaknak szánt kaját.
A második keverékem egy agresszív büdös-halas etetőanyag volt, egy pici édeskés lecsengéssel, amit 0,5 kiló Dovit BOMB és 0,25 kiló Dovit Nagy Dévér alkotott. A bekevert etetőanyaghoz ugyanúgy mint az első keverékhez jár az egy marék Dovit Piros Pastonchino valamint külön került még hozzá 100 gramm halliszt, ezzel is növelve a keverékem fehérje és tápanyagtartalmát, nem utolsó sorban szelektáló hatását.
Felmerülő kérdések lehetnek, hogy: Miért nem keverek egybe mindent? Mi szerepe van a különböző arányoknak és ehhez hozzátett adalékoknak?
Nos az első édes, kevés hallisztet tartalmazó, karamella aromás keverékkel lehet a sok halat egy helyre gyűjteni. Ahogy felpörög az ütem, és egyre több hal érkezik az etetésünkre a kezdettben fogott nagyobb halak, szinte „eltűnnek“, és a méret egyre inkább csökken. Pedig a nagyobb testű halak nem tűnnek el az etetésünkről, ott bóklasznak, csipegetnek ők, csak nem jut elegendő idejük, hogy rátaláljanak a csalinkra a sok falánk apróság között. Ilyenkor jön képbe a másik agresszív büdös-halas keverék, amivel látványosan ki tudjuk szelektálni a nagyobb halakat a tömegből.
Ha bizonyos idő után elállnak a kapások a hallisztes etetőanyaggal, váltsunk vissza az első édesebb keverékkel, amivel ismét pillanatok alatt felpörgethető a halak kapókedve és gyorsan ismét a horgunk köré tudjuk csalni őket.
Bár nem a legpörgősebb horgászat ez, nem érkezik egyből kapás, amint beérkezik a kosár, de ráérezve, hogy mikor váltsunk az etetőanyagok között és miként kínáljuk föl a csalinkat, egy rendkívül élménydús horgászatban lehet részünk, és nagy eséllyel pályázunk rá, hogy megfogjuk álmaink folyóvízi kárászát, pontyát, keszegét, márnáját.
Sok szép hal csábult már el rá
Ha unjátok ti is az „aprónép“ zargatását, próbáljátok ki ti is ezt a szelektív praktikát!
Remélem , hogy eredményesen fogjátok használni az imént látott dolgokat, és sikerül hozzájárulnom egy emlékezetes horgászathoz, esetleg életetek halához!
Katona Tibor
Szlovákia