Rendőr Horgász Európa Bajnokság

Szeged, Maty-ér 2015

 

 

Szeptember 04-05.-én, immáron 28. alkalommal került megrendezésre a Rendőr Horgász Európa Bajnokság, melynek szervezését idén Magyarország nyerte el.  A helyszín a kiváló adottságokkal rendelkező Maty-éri evezőspálya volt. A versenyen 7 nemzet (Magyarország, Írország, Belgium, Németország, Hollandia, Anglia, Olaszország) 24 csapata és összesen 120 versenyzője vett részt. Magyarországot a nemzeti válogatott csapat (Tubertini-Marosmix), valamint 3 regionális csapat a Bait Factory, a Mosella Team és a Dovit Team képviselte.

 

 

A Dovit Team-et Both László, Hujber Máté, Dajnoki Sándor, Nagy Gyula és Csendes Zoltán alkotta. A versenyt megelőző hét vasárnapján már minden csapat elfoglalta a szállását, és aki szerettet volna edzeni a pályán, annak a szervezők lehetőséget biztosítottak. Aki nem akart még ekkor horgászni, az élőben is megnézhette hogyan horgásznak a hazai élvonal képviselői, hiszen ekkor még javában zajlott a feeder ob.

 

 

 

 

Másnap viszont már mind a 120 versenyző a parton volt és az első hivatalos edzésnap kezdetét várta. Reggel 8-tól lehetett a rajthelyeket elfoglalni, majd a kötelező előkészületek után, 10 órától megkezdődött az edzés. Az 5 fős csapatunkból 3-an rakósbottal próbálkoztunk, még ketten bolognaival, illetve spiccbottal. Alapozó etetésnek nem egy általánosnak mondható keveréket készítettem. A DOVIT etetőanyagok közül a Feeder Sweet-et és a Salty Method-ot kevertem össze. Meleg vízben is előszeretettel használom az édes etetőanyagokat, de jelen esetben egy kis sós ízvilággal bolondítottam meg. Most semmilyen plusz adalékot, aromát nem raktam hozzá. Az alapozást 13 m-re juttattam be.

 

 

 

 

 

 

Mivel a vízben elég sok a törpeharcsa így az etetőanyagba, csak minimális élőanyagot raktam. Természetesen a horgászat megkezdésekor ők voltak az első jelentkezők. Kb. fél óráig csontival csaliztam, de szinte kivétel nélkül törpeharcsát fogtam. A csapat többi tagja is hasonlóan járt, így váltottam csemegekukoricára és a ráetetések során már csak csemegekukoricával kevert etetőanyagot kupakoltam be. A kapások ritkultak, de így is sikerült törpeharcsát fogni. Az alapozástól számítva kb. másfél óra múlva jelentkezett az első ponty, ami nagyjából 1 kg körüli lehetett. Újra csalizás előtt betoltam egy kupaknyi kaját, majd 15 perc elteltével újabb ponty jelentkezett a csemegekukoricára. A szerelék ólmozásán apró módosítást végeztem és ennek köszönhetően sokkal több kapásom lett, de nem csak nekem.

 

 

Az első edzésnap főszereplője a rakósbot volt. Sajnos a spicc, illetve a bolognai bot nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az edzés végéig még kb. 9 db kisebb méretű pontyot sikerült szákba terelnem. Az utolsó órában én már nehezebben tudtam halat fogni, de Dajnoki Sándor csapattársam elé beálltak a kárászok és szép mennyiséget tudott a nap végére összegyűjteni belőlük. Összességében elégedettek voltunk az első napi eredménnyel és bizakodva vártuk a következő napot.

 

 

A második edzésnapon feeder bottal horgásztunk. Én két etetést csináltam egyet 18 m-re, egyet pedig a bójasor elé kb. 28 m-re. Etetőanyagon nem változtattam, csupán az élőanyagot hagytam ki teljes egészében és csalinak is kizárólag csemegekukoricát használtam. A benti etetésen kezdtem a horgászatot, ahonnan az alapozást követően azonnal sikerült egy kb. 1.5 kg-os pontyot fognom. Ugyanazon a távon még háromszor próbálkoztam tovább, de mivel nem volt jelentkező így váltottam a közelebbi etetésre. Itt a második dobásra sikerült 1 kisebb pontyot fognom. Újra csaliztam majd ment vissza ugyanoda. 5 perc múlva újabb ponty görbítette el a bot spiccét. A nap folyamán mind a két távolságot próbáltam, de a közelebbi eredményesebbnek bizonyult. Csali tekintetében ismét a csemegekukorica volt eredményesebb. Próbáltam a csontit is, de kivétel nélkül törpeharcsa volt a jelentkező.

 

 

 

 

 

 

A harmadik edzésnapon szintén feeder bottal horgásztunk. Az én taktikám hasonló volt az előző napihoz, de a 16-18 m környéki etetés most több halat eredményezett mindannyiunknak.  Mivel a maty-éri pontyok rendkívüli erőben vannak és bár sok leakadásom nem volt, ennek ellenére változtattam a horog méretén és az előke vastagságán. A 12-es hosszúszárú horgot 10-es méretű pontyozó horogra, az 55 cm hosszú 14-es előkét pedig 70 cm-es 0.16-osra cseréltem. Szerencsére a kapások nem ritkultak, így ennél a szereléknél maradtam, mert a fárasztás könnyebben és gyorsabban ment. Ezen a napon világossá vált, hogy az élőanyagot ki kell hagyni az etetőből és a part közeli horgászatra nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

 

Háromnapi horgászat után ideje volt megismerkedni az „ellenfelekkel”. Szerdán este a szervezők jóvoltából egy ismerkedési esten vettek részt a csapatok, ahol természetesen a fő téma a horgászat volt.

 

 

 

 

 

A negyedik edzésnapon a szabályok értelmében már csak gyűrű nélküli bottal lehetett horgászni. Előző este elgondolkodtam az etetési taktikán és úgy voltam vele, hogy sok veszteni valóm nincsen, mert ha nem válik be, akkor maradok az eredeti verziónál.

 

Utolsó edzésen két etetést csináltam, egyet 13 m-en és egyet kb.7 m-en. Az elképzelésem az volt, hogy alapnak minimális etetőanyagot juttatok be. Mind a két helyre 5-5 kétkezes gombócot kupakoltam, valamint 1-1 csésze csemegekukoricát. A vízmélység bő 2 m volt így dobhattam is volna az etetőanyagot, de a csendesebb megoldás mellett döntöttem. A bentebb lévő etetésen kezdtem a horgászatot, de közben a rövidebbik távra 1-2 percenként dobtam 4-5 szem csemegekukoricát.

 

 

 

 

Negyed óra után rápróbáltam a rövidebbik távra is, de nem volt jelentkező. Ráetetést egyik helyen sem végeztem, kizárólag rövidtára szórtam folyamatosan a magokat. Kellett bő háromnegyed óra mire az úszóm a közelebbi etetésen először elmerült. Szép 2 kg körüli ponty volt a jelentkező. Újracsalizás után ment vissza ugyanoda, majd pár perc elteltével ismét egy hasonló méretű ponty húzta ki a gumit a topszetből. A 4-5 szem csemegekukoricát még fárasztás közben is szórtam a rövid távra, illetve 2-3 szebb hal után egy fél maréknyi mennyiség is ment utánpótlásnak. Nagyon szépen beálltak a pontyok a part széli etetésre és a későbbiekben nem is próbáltam a 13 m-es távot. A halak mérete is más volt mint az előző napokon. Kizárólag 1.5 és 3 kg közötti pontyokat fogtam. Sajnos haltartót nem lehetett használni, de 16 óráig nagyjából 20 kg körüli mennyiséget sikerült összegyűjteni.

 

 

 

Csütörtök este megnyitóval vette kezdetét a 28. Rendőr Horgász Európa Bajnokság. A sorsolás is ekkor lett megtartva. Sajnos túl jól nem sikerült a számhúzás, mert a csapat minden tagja 1. nap a szektorok közepére kellett, hogy üljön. Ennek ellenére a csapat izgatottan várta a másnapot.

 

Péntek reggel 8 óra előtt már minden csapat, minden versenyzője a vízparton volt. A rajthelyekre csak 8 óra után lehetett belépni. Mindenki nekilátott a szerelékek összeállításának, mélységmérésnek, etetőanyag keverésnek.

A versenyen alkalmazott rakósbotos szerelékemet nem finomítottam le túlságosan. Ekkora halakhoz talán kicsit durvának is tűnhet, de amilyen erőben voltak kellett az erősebb cucc. A szerelékem egy 3 grammos Cralusso Capri úszóból, 0.18-as főzsinórból, 25 cm-es 0.16-os előkezsinórból és egy 10-es méretű horogból állt. A topszetekbe 1.4 mm-es tömör, illeteve szürke hydrolastic gumit fűztem.

 

09:15-kor dudaszó jelezte a limitellenőrzés kezdetét.

Én az utolsó edzésnapon kipróbált taktikát akartam alkalmazni, de úgy voltam vele, hogy inkább legyen feleslegesen bekevert etetőanyagom, minthogy kevés legyen, így 2 kg Feeder Sweet-et és 1 kg Salty Method-ot kevertem be, valamint külön vödörbe még 6 doboz csemegekukoricát öntöttem. Élőanyagból 1 L csontit és 1/8 L tűzőszúnyogot készítettem elő.

Limit ellenőrzés után mindenki elvégezte az utolsó simításokat és 9 óra 50 perckor dudaszó jelezte az etetés kezdetét. Ismét 5-5 kétkezes gombóc ment a 13, illetve a 7 m-es távra, valamint az 1-1 kupak csemegekukorica. 10 óra 00 perckor ismét dudaszó és kezdetét vette az Európa Bajnokság első fordulója.

 

Versenyeken megfigyeltem, hogy szinte mindig akaszt valaki egy jobb halat az első pár percben és ez általában a szomszédom szokott lenni. De most ez elmaradt. A 2 km hosszú pályából maximum a tőlem jobbra-ballra ülő 5 versenyzőt tudtam megfigyelni és 1-2 törpeharcsát leszámítva nem voltak nagyobb fogások az első fél órában.

Jobbra mellettem ülő holland versenyző olyannyira elkezdte fogni a törpét, hogy már kezdtem azt hinni, hogy nekem is apróhalaznom kell. A rövid távra a csemegekukorica mellé szórtam csipetenként a csontit is. Természetesen az apró halak a víz felszínén azonnal megjelentek és a nagyját a süllyedés közben elcsípték. Egy-egy dobásnál szinte forrt a víz előttem.

A bal oldali szomszéd közben 13 m-es távról sikeresen partra húzott egy kiló körüli pontyot. Maradtam én is ezen a távon hátha megjelennek előttem is a halak. Közben a snecik és a törpeharcsák örömére folyamatosan szórtam a csontit és a csemegekukoricát. Lassan egy óra telt el, de érdemi halam nem volt. Aztán felfigyeltem arra, hogy az apróhalak többször hírtelen megmozdultak a víz felszínén. Váltottam rövid távra és egy percen belül meg is lett az első bő kilós pontyom. Újra próbálkoztam ezen a távon. A csontit már elhagytam és csak csemegekukoricát szórtam 1-2 percenként és azzal is csaliztam. Rövid időn belül jött a következő ponty. Amikor már a harmadikat fogtam rövid távról, a szomszédok is felfigyeltek erre és ők is elkezdték ugyanezt csinálni. Nem kellett sok idő, hogy az ő helyükön is beinduljon a halfogás. A bal oldali szomszédom az utolsó órában fogott halaival meg is vert és szektor 1-est csinált. Nagyon jót versenyeztünk, a végén kölcsönösen gratuláltunk egymásnak. Én 17540 grammot fogtam, ami az „A” szektorban 3 pontot ért. Nagyon örültem, mert a 10-be kerülés volt a cél, de nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül az első nap. A csapat többi tagjának sajnos nem volt szerencséje, de szektoron belül is megfigyelhető volt, hogy vannak halasabb és kevésbé halas részek.

Csendes Zoltán (A9) 11 pontot, Nagy Gyula (C11) 22 pontot, Dajnoki Sándor (D11) 10 pontot míg Both László (E10) 21 pontot szerzett.

 

Később kiderült, hogy ennek ellenére a csapat az első nap végén a 24 csapatból a 15. helyen áll. Bizakodva vártunk a folytatást, mert ha mindenkinek sikerülne a saját szektorában legalább a középmezőnyben, vagy kicsivel előrébb végezni, akkor csapat szinten szép eredményt lehetne elérni.

 

Szombaton, a második versenynapon nagy izgalmakkal láttunk neki a készülődésnek. Minden ugyanúgy zajlott, de most a rakósbotok helyett a feeder- és picker botoké volt a fő szerep. Az előkészületek közben az előző napi eredményemen morfondíroztam és pillanatra megfordult a fejemben, hogy jó lenne hasonló eredményt elérni. De mindig reálisan gondolkodom és lenyugtattam magam, hogy a szektor 10-ben benne lenni egy ilyen szintű versenyen már szép eredmény.

 

Utolsó versenynapon követtem az eddigi elképzelésemet, de módosítottam egy kicsit a taktikán. Mivel etetőanyagom volt bőven, így három etetést alakítottam ki. Az időjárás teljesen megváltozott és elbizonytalanodtam ebben a borongós, esős, szeles időben. Azonban egyik alapozást sem vittem túlzásba. Mindegyik helyre maximum 5 feederkosárnyi etetőanyagot juttattam be. Úgy voltam vele, hogy 5-10 percenként váltom a helyeket és ahol lesz jelentkező ott tovább próbálkozok és pótolom a kaját is. Természetesen a part széli etetésre, az eddigiekhez hűen folyamatosan szórtam a 4-5 szem csemegekukoricát.

 

A kezdet még elkeserítőbb volt mint az előző napi. Bő óra telt el, de még törpeharcsát sem fogtam. Közben a szomszédok, de azok mellett is már majdnem mindenki 3-4 pontynál járt. Próbáltam megfigyelni, hogy mit csinálnak, de semmi értékelhető információt nem tudtam begyűjteni. Távolság, kosár méret, előkehossz szinte minden hasonló volt mind nálam. Mivel telefont nem lehetett használni, bíztam abban, hogy legalább a csapattársaim megvédik a csapat becsületét.

 

Mindent egy lapra feltéve eldöntöttem, hogy fixen maradok a rövid távon és követem a tegnapi bevált módszert. A forgókapocsba egy 10 gr-os etetőkosarat rögzítettem, amibe tisztán kb. 10 db csemegekukoricát töltöttem. Ezt a kosár közepébe szinte belepréseltem. Éppen annyira, hogy ne potyogjon ki amíg belógatom erre a kis távra. Amint megfeszítettem a zsinórt természetesen ment be a szokásos 4-5 szem csemege még pluszban.

 

Második dobás után kb. 1 perc telt el és csak azt vettem észre, hogy a feeder kar a víz irányába fordul, a bot pedig hajszál híján, de még a tartón van. Gyors bevágás és fárasztás után végre megtört a jég és szép 2 kg körüli ponty landolt a haltartóban. Kellett ez a lelkemnek és most már nyugodtabban dobtam vissza ugyanoda a szereléket. Hamar jelentkezett a következő hal, hasonló vehemenciával. Szépen beálltak elém a halak, de a szomszédok sem tétlenkedtek. Folyamatosan merítették a szebbnél szebb halakat.  13 óra után megszűntek egy kis időre a kapások. Általában 5 percenként dobtam újat, de ha 3-4 perc után nem volt kapás, akkor pár centit mozdítottam a szereléken, bízva abban, hogy a fellibbenő hosszú előkén felkínált csemegére felfigyel valami. Ez így is lett. Éppen hogy tekertem kb. egy negyed fordulatot az orsón,már el is húzta egy érdeklődő. Nem nagy ellenállást tanúsított és amikor a víz tetejére sikerült felhúzni, akkor láttam, hogy ez egy gyönyörű 3 kg körüli süllő.

 

A verseny végéhez közeledve kicsit számolgattam magamban és arra jutottam, hogy a szektor 5-ben akár benne is lehetek. Mellettem nagyon sokat fogtak, de több kis ponty illetve kárász volt a szákjukban. Nekem viszont kizárólag darabosabb példányok jöttek.

 

15 óra 00 perckor véget ért az utolsó versenynap és egyben az Európa Bajnokság is. Mindenki fáradtan, de jókedvűen kezdett összepakolni. Mellettem jobbra ülő sas szemű angol versenyző átjött és rákérdezett, hogy tényleg csak csemegét raktam a kosárba. Természetesen megmutattam neki, hogy mit és hogyan csináltam. Pár szót beszéltünk és a kölcsönös gratuláció után visszament a helyére, mert mérlegelni kellett. Én 21600 grammal zártam ezt a fordulót. Nagyon meglepődtem, mert erre én sem számítottam. A mérlegelők mondták, hogy eddig szektor 1. . De mivel a C szektor 7-es rajthelyén ültem így még van 17 versenyző hátra. Közűlük még bárki foghatott többet. Nyugtáztam a dolgot és pakoltam tovább .

Később kiderült, hogy nyertem a szektorom, így összesen 4 pontal zártam a versenyt, ami több mint meglepő volt. Ezen a napon Csendes Zoltán (D2) 8 pontot, Nagy Gyula (A3) 18 pontot, Dajnoki Sándor (B15) 24 pontot, míg Both László (E2) szintén 24 pontot szerzett.

 

 

Este az eredményhirdetés egy gálavacsora keretében került megtartásra. Először a csapat eredményeket hirdették ki. A nemzetek közötti versenyben az Európa Bajnoki címet, immáron másodszor a Magyar Nemzeti válogatott nyerte el 41 ponttal és 148.620 gramm összfogással, 2. helyen az Angol Nemzteti válogatott végzett 72 ponttal 128.100 gramm összfogással és 3. helyen végzett a Német Nemzeti válogatott 104 ponttal és 97.410 gramm összfogással.

 

 

 

 

 

 

 

A regionális csapatversenyben, 1. helyen végzett Anglia, South-West England csapata 97 ponttal és 97.300 gramm összfogással, 2. helyen végzett Németország, Regional Team  III. csapata 102 ponttal 94.170 gramm összfogással és 3. helyen végzett Anglia, South-East England csapata 103 ponttal, 85.060 gramm összfogással

 

A DOVIT TEAM a 17 regionális csapat közül 142 ponttal, 75.270 gramm fogott súllyal a 13. helyen, a teljes mezőnyben a 24 csapat közül a 18. helyen végzett.

 

 

 

Egyéni versenyben a képzeltbeli dobogó 3. fokára én léphettem fel, nem kis meglepetést okozva ezzel saját magamnak (4 pont, 39180 gramm), 2. helyen Horváth Béla a Magyar Nemzeti válogatott versenyzője végzett (3 pont, 38330 gramm), 1. helyezett pedig az Angol Nemzeti csapat versenyzője Bill Rutherford lett (3 pont, 43680 gramm).

Ráadásként az eredményhirdetésen tudtam meg, hogy a 2. fordulóban én fogtam a legtöbb halat és ezzel különdíjban részesültem.

 

 

 

Ezúton szeretném megköszönni a DOVIT Kft. támogatását, aki értékes kiegészítőkkel segítette a csapat munkáját. Köszönet illeti a szervezőket, akik pénzt, időt és energiát nem sajnálva lehetővé tették, hogy egy ilyen színvonalas versenyen vegyünk részt.

 

Hujber Máté (gola)