Nemrégen elhatároztam, hogy több időt fogok szentelni arra, hogy szelektíven horgásszak nagyhalakra feederbottal folyóvízen. Az idei első éjszakai horgászatomon, még a pontytilalom alatt, amurozni indultam az élő Dunára.

Eddig még nem fogtam igazán nagy amurt. Ez az én hibám, de egyébként sem nagyon horgásztam rájuk, szóval nem volt mit elrontanom. Természetesen én is mindig vágytam rá, hogy végre egy igazán nagy torpedót szákolhassak meg és egy küzdelmes fárasztás után azt mondhassam „hú micsoda hal”. Ahogy teltek az évek ez egyre jobban erősödött bennem. Ezzel egy időben egyre jobban át szoktam folyóvízre, mára szinte csak vadvizekben élő halakra horgászok. Folyamatosan követve az aktuális horgász eseményeket, nem nehéz megfigyelni, hogy többen is eredményesen próbálkoznak és megfelelő felkészüléssel és némi szerencsével nem mindennapi halakat lehet fogni. A ponty és a márna tilalma egybe esik, így egyetlen nagy hal maradt, amire a május végi hétvégén horgászhattam nyugodt szívvel, az amur.

Volt elképzelésem a dologról, próbálkoztam már ezt megelőzőleg kétszer is, viszont nappal és olyan helyeken, ahol előtte maximum egyszer jártam és a szerelékem is teljesen más volt akkor.

Szerencsével bukkantam rá egy nagy méretű, felültöltős, dunai method kosárra. 120 grammos változatot szemeltem ki.

Konkrétan egy nagysúlyú method szereléket készítettem. Ezeket egy 140 g és egy 180 g dobósúlyú, 390 cm hosszú feederbotokra tettem fel.

Előkét előre kötöttem, 6-os és 4-es méretekben választottam füles horgot. A horogelőke 0,12 mm átmérőjű volt. A tavakon használt method szerelékeimen használt hosszban, ami max 12 cm-t jelent.

 

A horgászat előtti este is lementem a helyre és egy jókora alapozó etetést végeztem. Mivel a horgászhelyem előtt kb. 1,5 – 2 méter mély volt a víz és erős volt a sodrása, így fentről kezdtem az etetést és kb. 10 méter hosszan kb. 2 méteres sávot szórtam meg. A javát inkább kicsit felfelé és magammal szemben, mert lefelé dobok a szerelékeimmel, így kb. ott teszi majd le a kaja nagy részét a víz.

Az etetés alapja egy Zsákos MagMix alap, két csomag Tigrismogyoró, 6 csomag Amurozó Etetőpellet 6 mm-es méretben.

Ez mellett 3 kg Amurozó – Természetes etetőkeverékből, 3 kg Sokmagvas – Természetes etetőkeverékből készítettem az etetőanyagomat. A fokozott ízekről fokhagymás Kukoricatej, Amurozó és Fokhagymás QuickLiq aromával gondoskodtam. Igazi amuros kajának szántam, így zöld festékkel színeztem be.

 

Tipp: Az etető pellethez és a magmixhez is önts aromát! A magvakat főzés után, amikor még langyosak, érdemes ízesíteni és utána letakarva hagyni. Főzés közben kifőne az aroma, hidegen pedig lassabban szívják magukba. Így nem csak rátapad a magok külsejére a csalogató illatú anyag, de magukba is szívjak azt a magok. 

Előző este beszórtam a magokat és az etetőanyagom egy részéből gombócokat készítettem és a szemes etetés minden részére dobtam egy-egy nagy és jól meggyúrt gombócot.

Saját készítésű „célszerszámmal” szórtam be a magokat és a pelletet

A horgászatra másnap délután 4 óra magasságában érkeztem meg, ekkor rögtön azzal kezdtem, hogy beszórtam a maradék etetőmagmixet és az aromásított pelletet. Ezekből éppen csak annyit hagytam, hogy ha fognék halat, akkor néhány lapáttal rá tudjak szórni az éjszaka során. Etetőanyag gombócokat is dobtam be ismét, de ebből már csak annyit hagytam, hogy a kosárba tudjak tölteni belőle. Éjszaka már biztosan nem zavarom hatalmas gombócok csobbanásával a halakat.

Hajszálelőkén felkínált fűzött csalikkal terveztem a horgászatot. Kukorica, boilie, pellet, tigrismogyoró.

Számtalan csalikombinációt gondoltam ki a horgászatra, de nagy halat szerettem volna fogni, így hosszan tartó nagy csalik mellett döntöttem. Fontos volt, hogy sokáig bent tudjam tartani a szerelékem, ezért túl sok kombinációra lehetőségem sem volt.

Az egyik hajszálelőkémen fixen az a fűzött kukorica volt, amivel etettem, vegyes ízesítésben. A másikon próbáltam különböző pelleteket.

Vihart jósolt az időjárás előrejelzés, de csillagos volt az ég végig és hideg sem volt, kellemes tavaszi időben telt a horgászat végig. Az éjszaka csendben telt, a néhány pöccintést leszámítva, egészen negyed háromig.

Az éjszaka nagy része azzal telt, hogy a spicceket szugeráltam

„Végre egy jó kapás!” Némi huzavona után meg fogtam eddigi legnagyobb dunai pontyomat. Nagyon örültem a halnak, igazi dunai ponty volt, nem láttam horog helyét a száján. Amurt szerettem volna fogni első sorban, viszont így kiderült, hogy van nagy hal az etetésen és hogy működik az újonnan kreált szerelékem, a dunai method.

 

Oldódó bojli volt a csalim fokhagymás ízesítésben és 14 mm méretben. Úgy gondoltam, hogy nem változtatok és ugyan azt a fajta csalit fűzőm a hajszálelőkére.

Mind a három kapásom erre a csalira volt

 

Majd három óra volt, amire bedobtam ismét és ráetetésként belapátoltam a maradék szemes etetőanyagot.

Bedobás után kb. fél órával két határozott húzás után begörbült a spiccem. Még a nyeletőfék megszólalása előtt bevágtam neki. Éreztem a nagy súlyt és azt is, hogy jön felém. Hasonlított egy kis pontyra a viselkedése. Tudtam, hogy amur lesz és amikor megérzi a part közelségét kilő majd, mint egy torpedó. Így is volt. Láttam, hogy jól akadt a szájába a horog, így nem volt sietős a szákolás, nem kapkodtam. Bő fél órát fárasztottam és simán meg tudtam szákolni.

Meg lett! Az első nagy amurom. Az első dunai amurom. Rögtön az első éjszakai próbálkozásom alkalmával. Számomra új csalival, új szerelékkel. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen szép nagy, hibátlan folyóvízi torpedót fogtam és annak is, hogy működik az etetés, a szerelék és jó a csalim.

Nem semmi farokúszója van. Egymást fárasztottuk a hallal

Megtiszteltetés volt, hogy ilyen szép halat engedhetek vissza a Dunába

A visszaengedés után túl sokat nem időztem és visszadobtam a szereléket, de már rendesen kivilágosodott addigra.

Reggel 5 óra magasságában el is kezdtem pakolni. Még egy szép kapásom maradt a végére, de sajnos az a hal nem akadt meg, de így sem volt okom bánkódni.

 

A hazafelé úton elém táruló látvány is megért néhány perc nézelődést. Miközben a napfelkeltét és a párában úszó repce rengeteget csodáltam, arra gondoltam, hogy ez valóban egy igazi vadvízi horgászat volt.

Egy utolsót szippantottam még a friss hajnali Duna levegőjébe és aznapra ezzel ért véget horgászat.

Az igazi nagyhalak időszaka viszont még csak most kezdődött és egy ilyen élménytől megjön a horgász kedve, így lesz még folytatása a témának.

Porkoláb Tamás