Április közepén Leányfalunál horgásztam a szentendrei Duna-ágon. Ketten indultunk neki a pecának. A társam ez előtt még nem horgászott folyóvízen, így bizakodtam, hogy jó arcát mutatja majd a Duna.

Igen sok tervezés és beszélgetés után végre össze tudtunk egyeztetni Ádámmal egy dunai pecát. Én elég sokat horgászok a folyón, de valahogy eddig úgy jött ki, hogy nem sikerült a közös folyóvízi feederezést össze szervezni. Mind kettőnk számára érdekes horgászatnak ígérkezett, mivel Ádám még nem horgászott vadvízen, de egyébként nagyon tapasztalt tavi pontyhorgász, én pedig igyekeztem jó körülményeket és helyeztet találni erre az alkalomra.

Idén még túl nagy szerencsével én sem jártam a Dunán, de tavaly nagyon szép paducokat fogtam a kiszemelt horgászhelyen, reméltem, hogy most is a közelben lesznek a halak.

Előző nap tartottam terepszemlét. A tavasz még csak ekkor pattant ki igazán, az elhúzódó tél után igazán jól esett a természetben sétálni.

Egy helyi horgásszal beszéltem sétálgatás közben, aki a tervezett hely mellett pecázott. Biztató volt, hogy sikerült keszegeket fognia. Az időjárás előrejelzés kellemes időt jósolt, a vízállás néhány napra stagnált és pont megfelelő volt a magassága. Ezek már önmagukban nagyon biztatóak voltak a következő napra tekintve.

 

Az előre jól betervezett horgászat megfelelő felkészülési időt adott Ádámnak, illetve jó támpont volt a Paducok birodalmában, a leányfalusi Dunán feederrel címmel megjelent írásom is és a helyismeretem. Élt is a rendelkezésre álló idővel, megfelelő botokat választott, jól elkészítette a felszerelést, megfelelő etetőkosarakat hozott a pecára, hosszú előkével és kiadós dunai etetőanyaggal készült, így a hajnali érkezés és gyors kipakolás után hamar el is tudta kezdeni a pecát.

 

 

A folyóvízi horgászathoz néhány megfontolandó javaslatom volt számára.

 

  • A horgászbotok spiccét felfelé kell állítani, ammennyire csak lehet, hogy kiemelje a főzsinórt a vízből. Így kisebb felületen éri víz, kevésbé tud bele kapni a sodrás, ezért jónéhány tíz grammnyi súlyt meg lehet spórolni az etetőkosáron, vagy ólmon.
  • Sodrásiránnyal inkább lefelé kell dobni, semmi képen sem felfelé. Nagyon sok horgásszal találkozok, aki azért dob felfelé, mert úgy is lehozza a víz elé a szereléket és pont jó helyen áll majd be. Ez sok bosszúsággal jár, mert így a szerelék a medren sodródva elakad. A folyóvízi végszerelék akkor jó, amikor 5-15 fokban sodrás irányához képest lefelé dobva, a mederre érkezés helyén megáll és nem mozdítja ki a víz.
  • Optimális méretű kosarat érdemes használni, ahogy fent is írtam, akkorát, hogy az a bedobáskor a mederre érkezve megálljon. Természetesen ehhez az állóvízen használt kosaraktól jelentősen nagyobb súlyúakra van szükség. Van, amikor 60 vagy 90 grammos etetőkosárral is lehet horgászni, de inkább a 110 grammos és ennél még nehezebb súlyok szükségesek. Az indokolatlanul nagy kosárral azonban veszít a szerelék az érzékenységéből, az iszaposabb részeken teljesen letapadhat. Ezekhez társulhat még a hatalmas súlyokat eldobni képes botok „finomsága” is.
  • Érdemes fonott dobóelőkét használni és vékony monofil főzsinórt. 0,18 mm-től 0,22 mm átmérőig vannak szerelve a feeder botjaim, meggyőződésem, hogy ennél nincs szükség vastagabbra folyóvízi horgászat esetén sem. A vékony főzsinór elősegíti a távolabbi dobásokat és mivel kisebb az átmérője, így abba kevésbe tud bele kapni a víz ezzel is lehet jelentős súlyt spórolni a végszereléken.

A fenti tanácsaimat megfogadva horgászott Ádám és már az első dobások kapást hoztak.

Néhány keszeg után érkeztek a gébek. Nekem az a tapasztalatom, hogy ahol sok géb van, ott van más hal is. Valahogy szelektálni kell a folyóvízi törpét.

 

Tipp: A gébek általában a fenéken fekvő élő csalit kedvelik. Amikor megjelennek a gébek, érdemes 1 méternél is hosszabb, vékony horogelőkére váltani és még kisebb horogra, amit a sodrás meg-meg mozdít sűrűbben, így valamennyivel jobban hasonlít a természetesen sodródó táplálékoz.

 

Nekem többször bevált már ez a húzás és most Ádámnak is. Annyira, hogy ezt követően egyetlen gébet sem jött.

Olyan halakat sikerült viszont fognia a horgászat alatt, amit eddig még tavi horgászként nem. Főként karikakeszeg és szilvaorrú keszeg jelentkezett, de leánykoncért és egy kis küllőt is horog sikerült csalnia. Paduc most nem jött.

 

Dél körül lassultak a kapások. Két kapás között Ádám, rutinos pecásként, folyamatosan kémlelte a vizet. Megdobható távolságban látott több halat is mozogni, így célba is vette a távolabbi vizeket.

 

Tipp: Amikor elérhető távolságban mozognak a halak, érdemes az ugrásaik, fordulásaik közelébe dobni.

 

Én nagy méretű, fűzött csalikkal próbálkoztam, bár tudtam, hogy a nappali időszakban nem a legjobbak az esélyeim pontyra ezen a helyen, de azért rápróbáltam.

Megirigyelve a szomszéd keszegeit, nem bírtam ki, hogy ne dobjak én is néhányat csontival.

Ilyen egy igazi dunai jó peca, aminek örülök, hogy része lehettem és bízom benne, hogy sok ilyen horgászatban lehet még részem.

Erre a helyre még hamarosan visszajövök, nem hagyom békén a pontyokat.