A történet valamikor Január 2-án kezdődött, amikor megtaláltam a Préri tavi, Fagyos kupa horgászverseny kiírását. Kihasználva, hogy az állami jegy Január 31-ig érvényes, úgy döntöttem, ott a helyem. Persze, a döntést megelőzte egy rövid családi egyeztetés, melynek végén némi kárpótlást beígérve páromnak, leadtam a nevezésem. Mivel a versenyen bármilyen technika engedélyezve volt, én a (method) feederezést választottam, ehhez kerestem a tuttit…
A tavalyi feeder ranglista versenysorozat révén megismertem Varga Janit, akinek írásait itt is rendszeresen olvashatjátok és általa egy picit beleláthattam a Dovit etetőanyagok világába. Eléggé kézenfekvőnek tűnt, hogy megkeresem, és egyeztetek vele, mit érdemes keverni. Nem mellékesen, így karácsony után nekem esne jobban fogyás, semhogy a pénztárcámnak. Annak ellenére, hogy Januárhoz képest „nyár” van, azért a vizeink hőmérséklete valahol 2-5°C között lehet, így az etetőanyag összeállítás is másképp működik, mint nyáron, vagy akár tavasszal. Sok-sok fórum böngészés után kialakult egy vonal, amit úgy gondoltam, követni kell, ha az ember eredményesen akar horgászni ezen a tavon. A halas-gyümölcsös etetőanyagok itt nagyon jól működnek, így a fórumozás és egyeztetés után a Hidegvízi Bordó Gyümölcsös + Black Method etetőanyagok mellett tettem le a voksom. Ne feledjük azonban, hogy ilyen hideg vízben az aromák nem terjednek annyira agresszívan. Egy flakonnyi Epres CSL AMINO Liquid sokat segíthet a halak hatékonyabb odacsalogatásában. Egy kis fűszeres, magas alkoholtartalmú itallal (pl. Becherovka) megturbózva elég ütős anyagot kaphatunk.
Alapanyagok
A versenyt megelőző este bekevertem az etetőanyagot, hogy a verseny előtti elég szűkös felkészülési időben ne kelljen túl sokat foglalkozni vele. A másik ok, hogy a nagyobb szemcséknek is legyen ideje átnedvesedni, aromát magukba szívni. Mindkét etetőanyagnak (Hidegvízi Bordó Gyümölcsös és Black Method) kb 2/3-át öntöttem össze, majd elkevertem, még szárazon. Ezután átrostáltam 2x, hogy a bennük lévő nagyobb szemcséket, mikropelleteket eltávolítsam. Ezeket természetesen félretettem, jó lesz tavasszal, nyáron, a melegebb vizekben.
Kirostált alkotórészek, ezek most nem kellenek
Egy műanyag edénybe öntöttem nagyjából 1dl Becherovkát, majd az egész üveg epres CSL-t. 2 részletben az egészet ráöntöttem a száraz anyagra, folyamatos keverés közben. Mikor nagyjából már mindenhol egyformán nedves lett a kaja, áttörtem harmadjára is,
Az itthoni, 3. áttörés után…
majd áttettem egy másik műanyag vödörbe és lezártam. Reggel az ébredés nem volt egyszerű, de azért sikerült megoldani. Magam sem értem, de mindenféle kapkodás nélkül sikerült szinte percre pontosan akkor elindulni, mint amikorra ezt terveztem. 45 perc autózás után megérkeztem a verseny helyszínére. Soha nem jártam még itt korábban, de viszonylag gyorsan sikerült megtalálnom a parkolót, némi segítséggel a cuccolásra szolgáló kiskocsit is. Köszi Laci! Kocsira pakolás és kellő ruházat magamra öltése után lassan elérkezett a sorsolás ideje. 24-ként neveztem, és a 24-es helyet húztam. A helyemre való közlekedés során sikerült elhagynom néhány létfontosságú cuccom – kaja, papírzsebkendő, de szerencsére utánam hozták. Kipakolás első lépéseként beállítottam az etetőanyag végleges nedvességét, kb 1dl Becherovka és víz segítségével. Szokás szerint áttörtem a kaját, és az este óta megduzzadt, rostán maradt szemeket eltávolítottam.
A kész etetőanyag
Botok előkészítése, összehúzása azonos dobástávra, majd a zsinór megjelölése után szinte nyugodtan vártam az első dudaszó megszólalását. Végre, kezdődhet az etetés. A szél nem tűnt veszélyesnek a parton, de az első dobás azért majdnem megtréfált. Kb. 4 méterrel arrébb landolt a kosár, mint ahova terveztem. Semmi baj, bőven a helyemen belül voltam még. Szerencsére a következő 3 kosár is ugyanott landolt, mint az első, így az etetést pontosnak nyilvánítottam. A második dudaszó a verseny kezdetét jelezte.
Csatasorba állítva
Első dobás, kb 3 percen belül elhúzta valami a spiccet, bevágás… üres… csali is megvan. Etetőkosár újratölt, újradob, várakozik. 5 perce lehettem bedobva, amikor a spicc megremegett, majd elindult a víz felé. Bevágás… üres… Ezt még eljátszottuk négyszer az első órában, majd a halak megunták. Innentől kezdve óránként volt 1-1 kapásnak látszó valami, amit persze bevágás és bosszankodás követett. Már-már kezdtem feladni a reményt és azon gondolkodtam, hogy előveszem a klasszikus csúszó, hosszú előkés szerelésem.
Szeles az idő
Itt az idő, rövidebb távra, más módszerre váltani – gondoltam – és megemeltem a botot. Jött a meglepetés. Nem nagyon akart megmozdulni a helyéről, azt hittem, már annyira megszokta a környezetet a szerelék, hogy ki sem akar jönni. Pár pillanat múlva azért csak megmozdult. Szép lassan, méltóságteljesen mozgott, meg hova is kapkodott volna abban a hideg vízben. Zsinórt nem kért, picit oldalazott, közben egyre közeledett a parthoz. Még 10-15 méter lehetett hátra, mikor megmakacsolta magát. Megállt. Én is megmakacsoltam magam. Húztam, elindult. A másik irányba. Bot karikában, fék halkan ciripelt, majd elhallgatott, a bot kiegyenesedett. Elmormoltam egy halk imát, de nem a Miatyánk volt, azt elhihetitek. A horog és a csalinak felrakott Chilis-Szilvás pop-up mini pellet megvolt. A történtek után nagy lelkesen ütem még 1 órát a benti etetésen, de jelentkező nem akadt. A maradék 2 óra első felében próbáltam rövidebb távon horgászni. Sűrűbben, 7-8 percenként újradobtam, így próbáltam egy új etetést létrehozni. Ezzel csak azt értem el, hogy egy apró pöccintésen kívül semmi érdemleges nem történt. Próbáltam a távolabbi etetést is, hasonló eredménnyel. Hirtelen a levegőbe hasított a 3. dudaszó. Többen is hallhatóan felsóhajtottunk. Vége a versenynek.
Vége a versenynek
A mérlegelés gyorsan ment, 60 nevezőből 34-en 0-áztunk. Tanulságos verseny volt, kellemes környezetben, jó időben és társaságban eltöltött 5 óra. Az etetőanyag az általam elvárt módon működött, a forma kosárba töltése minden probléma nélkül végrehajtható volt, a dobásokat baj nélkül bírta, ugyanakkor kellően gyorsan bontott. Ugyanez mondható el a klasszikus, távdobó kosárral történő alkalmazásánál is. Figyelembe véve, hogy sikerült néhány(?) alapvető hibát elkövetnem, ezt megfűszerezve azzal, hogy egy teljesen ismeretlen vízen először horgásztam, így nem meglepő az elért eredmény, mégis azt tudom mondani, hogy a célom elértem. Új embereket, vizet ismertem meg, tesztelhettem egy ütős etetőanyagot, nem mellesleg mindezt az évszakhoz képest jó időben. Használjátok ki a jó időt és a meghosszabbított állami / területi jegyek adta lehetőségeket, menjetek horgászni, ki tudja mikorra ér ide, és meddig tart a tél…
Bathó János
(szerk.: a versenyt 3 termetes hallal nyerték, 2-3 szebb már kupát ért minden szektorban. Innen is gratulálunk minden helyezettnek!)