II. Method OB és ami mögötte volt…

Régóta járok hétről – hétre methodos jellegű horgászversenyekre, ezért is vártam annyira az idei országos rendezésű METHOD OB-t az Ötös-Hárs víztározón.

 

Amikor a verseny helyszínére fény derült vegyes érzéseim voltak, ennek több oka volt, egyrészről a methodos pontyos versenyeken megszokott haldömpingre nem lehet számítani, másrészről a klasszikus method fegyvertár (halaskaja stb…) az egyesületi víz jelleg miatt nem érvényesül…

 

Szóval a fentiek alapján próbáltuk a csapattal összerakni a taktikát! 

 

Elsősorban a cél az volt, hogy a lehető legtöbb információt begyűjtsük a vízről, hogy mire is lehet számítani.

 

• Tipp: Általános szabály, ha valaki ismeretlen vízre megy előtte érdeklődjön, ezáltal sokkal sokkal eredményesebb lehet a pecával töltött idő!!!

Szerencsére jó pár ismerős hasonló elgondoláson volt, így bőven volt „megbízható” infó, amely vagy verseny vagy „teszteléssel” töltött idő során szerzett tapasztalatokból merült.

 

Ami első körben kiderült és végül így utólag helytálló is volt, hogy nem lesz sok halas verseny, viszont ami a horogra akad, azt nagyon meg kell becsülni. Az „előversenyeken” 8 – 10 kilóval lehetett az elejére érni, vegyes terítékkel, amely ponty, kárász és keszegből állt. A tesztek során is az körvonalazódott ki ,hogy az lehet sikeres, aki meg tudja oldani azt, hogy keszeg helyett kárászt fogjon, illetve a pontyfogásra valami eredményes technikát talál.

 

Röviden ennyi előtörténet alapján a verseny előtt egy hónappal mi is megérkeztünk az Ötös-Hárs víztározóra, egy napig vallatni a vizet. 

Hárman ültünk le, mint utólag kiderült az „A” és „B” szektor határára, a taktika az volt, hogy mindhárman más más etetőkeverékkel, eltérő távolságon és végszerelékkel kezdünk neki a pecának.

 

Én általam használt módszer a „bordás method” volt, a Dovit jövőre debütáló dévéres prémium etetőkeverékkel. Az előke 0,14 monofil volt, 12 horoggal csalikarikával a hajszál előkén.

 

A két horgásztársam, a pontyozásra rendezkedtek be, az egyik a szintén jövőre érkező Prémium Ponty-kárász, a másik a már sokszor meglepetést okozó Fluo-Vit Sweet kaját használta.

 

Röviden összefoglalva a napot, az előzetes információk nem voltak alaptalanok, nagyon kevés ponty volt és kárász is csak nyomokban, viszont én dévérkeszegből rendkívül sokat fogtam. Miután az edzés felénél a dévéres vonal adta azt a megoldást, amire akár egy taktikát is fel lehet építeni, mindhárman elkezdtük a keszegezést. Az eredmény nagyon biztató volt, a verseny szimuláció során számolva a halakat, úgy gondoltuk simán 5 óra alatt 10 – 15 kg halat, egy egy beeső ponttyal  simán megfoghatunk.

 

A sikeres tapasztalatszerzést követően keszeges method technikát dolgoztuk ki, szinte mindenre kiterjedően botok, előkék, horgok, merítőfejek, hogy minden a gyors pecát szolgálja.

 

Őszinte leszek, büszkék is voltunk magunkra, hogy megtaláltuk a tutit és ezt sokáig titkoltuk is, de…

 

Eljött a kötelező edzés nap, ahol a közösen kidolgozott taktika túl könnyűnek találtatott, egyszerűen fogalmazok becsődölt… Látva a szomszédok által alkalmazott pecát, az edzés utolsó előtti órájában kigondoltam, hogyan is mentem legalább döntetlenre a „csatát”.

 

A jobbról tőlem ülő spori, az egyesületi vizekre jellemző kiülős módszert választotta, nagyon világos etetőanyaggal, a kapások 10 – 20 perc között érkeztek, viszont az mind ponty volt, a távolság 70 – 75 méter. Ami megdöbbentett, hogy rajtam kívül mindenki flat kosárral horgászott.

 

Nem azért vártam közel 4 órát, hogy horgász stílust váltsak mert annyi időre volt szükségem felfogni a helyzetet, meg volt az pár percen belül (a szomszédom harmadik hala után tudtam, hogy mire is számíthatok), de bíztam a korábban kigondolt tervünkben. A csapattársakkal folyamatosan egyeztettünk, náluk is hasonló volt a helyzet, igaz ők hamarabb letettek a rövid keszeges vonalról.

 

Végül is a döntő elhatározás előtt összeraktam a képet… Egy egyesületi vízen vagyunk, ahol a halak jellemzően kukorica jellegű csalikkal találkoznak, így a „halas minőségi” vonalat rögtön kizártam, a szomszédok által használt etetők színét látva az amúgy kiváló Ponty-Kárász verseny kaja is kiesett, mert az egy világos barna etetőkeverék ami most nem volt jó. Így maradt a jó öreg TTX!!!

 

 

A TTX bekeverése nem igazán bonyolult, igaz oda kell figyelni… A hatékonyság növelése és gyorsabb bontás érdekében adtam hozzá bőven DOVIT Süllyedő Sárga Angolmorzsát, valamint csemegekukoricát.

 

 

A hajszálelőkére pedig a DOVIT Pácolt kukorica került, mivel a korábbi edzésen az összes pontyot ezzel a csalival fogtuk. Amúgy meggyőződésem, hogy kiváló method csali, főleg amikor kukorica jellegű az etetőkeverék.

 

 

• Tipp: A gumikarikás hajszálelőke szélesebb csali felkínálást tesz lehetővé…

Új haditerv alapján láttam neki az edzés nap hajrájának, még mindig a bordás methoddal. Sokat nem kellett várni és botgörbítős kapással jelentkezett is az első nagybajomi ponty. Gondoltam ez csak valami tréfa, aztán újra bevetettem a végszereléket, majd egy újabb ponty tette tiszteletét, pontosabban csábult el a DOVIT TTX-re. Ekkor azonnal hívtam a csapattársakat és elmondtam, hogy keverjék be a TTX-et… Nem telt el sok idő csörgött a telefon és jött a pozitív jelzés, ott is működik a dolog…

 

Az edzés utolsó órájában szépen fogtam a pontyokat, ez alapján a másnapi verseny taktika nagyjából ki is alakult. Este a szálláson megtörtént a „kupaktanács”, amely alapján a terv az lett, hogy egyöntetűen mindenki viszi a TTX-et és az „amibe bízik kaját”…

 

Az első versenynapról pár gondolat.

 

Nem magyarázkodás, de hihetetlen erős szektorba kerültem, telis tele ismerős arcokkal, akikről tudtam, hogy mire is képesek, szóval fel volt adva a lecke. A tervem az volt, hogy készítek egy etetést 45 méterre, amelyet az etetésre szánt idő alatt jól megalapozok, majd amikor befújják a versenyt akkor 75 méteren kezdem el a pontyozást.

 

A „haditanács” döntése alapján mindhárman a in line flat kosarak mellett tettük le a voksot, viszont én az etetés taktika miatt egy – egy boton rajta hagytam a „bordás methodot”, hogy bőven menjen be kaja.

 

• Tipp: A pontosság nem csak versenyen fontos a hétköznapi pecák során is sokkal eredményesebbek tudunk lenni, ezért érdemes távolságmérőt használni…

Összességében jól indult a peca, rögtön az elején a benti távról kapásom volt, a ponty szinte egyből, hála a kiváló helyismeretének, megtalálta az akadót, szóval 1-0 a halaknak…

 

Sebaj pozitív dologként éltem, meg a kapást, mert bizonyította, hogy amit kitaláltunk működik. A következő szinte „botlopós” kapást követően, a korábbi keszeges vonal miatt készített 0,14 monoelőke megadta magát, így 2-0 lett az eredmény a halak számára. Ekkor a mosolyom már nem volt őszinte, mert tudtam ez sokba fog kerülni.

 

 

Miután rendeztem a sorokat és újból bedobtam a benti távra a szereléket, pár perc múlva ismét egy DOVIT TTX kedvelő jelentkezett, aki a jó szokás szerint ismét megtépett. 3-0 a halaknak…

 

• Tipp: A fluorocarbon előke helyett érdemes próbát tenni a copilmer zsinórokkal, azonos méret mellett nagyobb nyúlás jellemzi, amely olykor nagyon fontos.. 

A szektorban ez idő alatt szépen fogták a sporik a halakat, voltak aki hasonlóan a benti távról, de többen a rövid távot erőltették. Érdekes volt, hogy a kapások mindig hullámszerűen érkeztek, így úgy döntöttem, hogy a benti távot jobban megalapozom, hogy az arra járó pontyok tovább időzzenek ott, nagyobb esélyt adva arra, hogy szépítsek az eredményen.

 

• Tipp: A bordás kosár pontosabb dobhatósága érdekében egy slider olmót szoktam felrakni a belső csőre, így szebben és jobban repül…

Az elgondolás úgy tűnt működik, mivel szépen lassan kezdtem összeszedni magam és a verseny három negyedénél úgy számoltam, hogy ott vagyok az elejébe. A szomszédommal, a szintén zsennyei Németh Krisztiánnal (2016. évi Zsennye bajnok) fej fej mellett haladtunk a pontyfogásban, egészen az utolsó óráig amikor is, mintha elvágták volna…

 

A végére belassult a halfogás, szinte egyenesen megszűnt. Az utolsó órai lefagyás, és az a három pontyvesztés miatt szoros eredménnyel, de a szektor közepén végeztem.

 

• Tipp: Időnként szánjunk arra időt, hogy az etetésünket felfrissítjük…

A „ha” és a „volna” nem játszik egy versenyen, de azzal vigasztaltam magam, hogy a taktika jó volt (darabszámot megfogtam amit az elsők a pontyaim súlya volt kevés), így a vasárnapi fordulóra jó alapokkal vágtunk neki.

 

A forduló végeztével mégis volt okunk az örömre, mivel a csapattársunk Pechnyó Gergő és Geröly Tibor is olyan eredménnyel zárt, amelyből egy huszáros második napi versenyzéssel szép eredmény is lehet.

 

Átgondolva a szombati napi eseményeket, arra megállapításra jutottam, függetlenül ,hogy három hal megtépett, hogy egy dolgon kell változtatni, az pedig a benti táv komolyabb szintű megetetése már a verseny elején, majd annak „szinten tartása”.

 

A vasárnapi fordulóra már csak a TTX-et vittem be a limitbe „method kajaként”, az alapozó etetőkeverékem a Fluo-VIt Sweet TTX sok sok csemegekukoricával kombó volt.

 

A „method TTX” esetében egy dolgon változtattam, ami szerintem végül is bevált, hogy a csemegekukoricát a nagyobb rostán „áttörtem” így felszabadítva a kukorica szemekben rejlő „esszenciát”…

 

Nem nevezném nyerő receptnek, legyen inkább ajánlás és kedvcsináló annak aki szeretné kipróbálni a Dovit TTX Method OB Mixet:

 

Hozzávalók 5 órás versenyhez:

 

• 2 zacskó Dovit örölt TTX
• fél zacskó Dovit Süllyedő Angolmorzsa, igazából a sárga vált be jobban, de a vegyessel semmi hibát nem fogunk ejteni
• 1 doboz Dovit konzerv csemege kukorica, amit bot mixerrel, ha nincs akkor rostán roppantsuk meg

 

A szombati nap alapján a végszereléket mégis változatlanul hagytam, így maradt a 0,14 horogelőke és a 14-es méretű horog. A hajszálelőkére változatlanul a DOVIT Pácolt Kukorica került.

 

• Tipp: Véleményem szerint a természetes jellegű vizeken, és amikor az etetőkeverék tele van csemegekukoricával a szép egész szem kukorica „mágnesként” hat a pontyokra…

• Tipp: Tekintettel arra, hogy a TTX  natúr „csupán” csemegekukorica aromájú érdemes mindenféle locsolóval vagy spray aromával tuningolni dobásonként.

Az etetést jelző dudaszót követően 65 méterre etettem, majd a verseny alatt 3 percenként dobva öt alkalommal alakítottam ki az etetést a Fluo-Vit TTX-el.

 

 

• Tipp: A Fluo-Vit etetőkeverékek hihetetlen jó felhőt tudnak képezni, kiegészülve a TTX füstölésével és a csemegével, amelyet a pontyok se hagynak figyelmen kívül…

Röviden összefoglalva a második fordulót, a minimálisnak tűnő változtatásoknak hála végig ott voltak a halak előttem, a szombati közel egy óra halszünetet minimalizálni tudtam, mert amikor bent nem volt kapás, akkor a közeli 50 méteres távon fogtam a kárászt és a keszeget.

 

• Tipp: Általában az etetés mögött lehet a jobb halakat fogni (5 -10 méterre), viszont igaz ez elejére is…

Összességében a vasárnapi szektor negyedik helyezésem gyógyír volt a szombati sebeimre, hiányérzetem annyi volt, hogy mindkét nap lehetett volna egy pici szerencsével jobb, nem kell nagy dologra gondolni csak egy kicsivel nagyobb pontyok. Ennyi 🙂

 

A II. Method OB számomra nagyon pozitív csalódás volt, az előzetes információk és tapasztalatok alapján nem számítottam ilyen jó versenyre. Minden percét élveztem, jó azt amikor elmentek a halaim azt nem, de úgy összességében igen. A szervezés gördülékeny és korrekt volt, le a kalappal a szervezők előtt, külön köszönet Polyák „Csabio” Csabának.

 

Végig nézve a dobogón pedig nagyon büszke voltam arra, hogy két barátom, akivel hétről hétre „megmérkőzünk” Zsennyén milyen szép eredményt ért el.

 

Remélem aki rászánt pár percet erre a kis írásra, nem csak egy száraz beszámolóként fogja értékeli, hanem a belerejtett néhány trükköt megfogadva még eredményesebb lesz a vízparton!

 

Hajrá DOVIT!

 

N@drof