A címből már lehet következtetni arra, hogy ezúttal nem egy feederbotos horgászatról fog szólni a beszámolóm. Az esetek döntő többségében a finomabb módszerekkel, azon belül is a rövid light, picker és feeder botokkal kergetem a halakat. Mostanában viszont sokszor eszembe jutnak a kezdetek, amikor is hatalmas élmény volt látni, hallani a bothoz koppanó kapásjelzőt. Biztos vagyunk még ezzel így egy jó páran ugye? Így hát a régi szép idők felelevenítésére újra használatba vettem a régi már-már retrónak mondható felszerelésemet. A mondandóm végén ki fog derülni, hogy ezek a felvágódó kapásjelzők még a mai napig is meg tudják emelni az ember adrenalin szintjét.

 

A vízterületről csak néhány szót szeretnék ejteni. Egy kicsi tó, amely feleségem szüleinek lakhelyén található Madocsán, a neve Ficánka horgásztó. A víz csak hétvégén horgászható, ezért nincsenek túletetve a halak. Mint a legtöbb helyen itt is a ponty a domináns halfaj, emellett amur és csuka állománya is szépnek mondható. Apróbb fehérhalakkal (keszeg, kárász) ritkán találkozhatunk, kisebb 10-15 centis pontyokkal viszont egyre gyakrabban.

 

Reggel 7 óra előtt már a vízparton találtam magam. A meder nem mondható túl változatosnak, viszont található a part közelében egy bokor sor, ami igen jó haltartó helynek mondható. Itt a bokrok mellett még sosem horgásztam, de mivel érkezésemkor én voltam az első gondoltam ide telepedek le.

 

1-igeretes-haltanya

Ígéretes haltanya

Felszerelésem a következőképpen festett: Két teleszkópos botot fogtam harcra, melyeknek hossza 3.30 m, dobósúlya pedig 40-80 gramm között mozgott. Itt azért megjegyzem, hogy ezek a pálcák már a modernebb vonalat képviselik, karbon anyagukkal. A tekerőket tekintve két 40-es méretű nyeletőfékes orsót választottam. Mindkét orsóra 25-ös főzsinór került. Szerelékeim megegyeztek a sokak által feeder botokon is használtakkal. Bordás etetőkosár, alatta (felette) egy gumiütköző, majd következett egy forgó. A rövid fonott előkén 12-es horog, az egyiken csalitüskével.

 

Etetőanyag gyanánt egy alap keveréket választottam, amit néhány adalékanyaggal “turbóztam” fel. Az alapot a Dovit Vajsavas etetője képezte, melyet bátran használhatunk kánikulai időszakokban, akár “döglött” vizeken is. Ahhoz, hogy tartalmasabbá tegyem, különböző főtt magokat adtam hozzá, erre legalkalmasabb a Dovit Magmix Plus 11 nevezetű csomagja. Ahogy a neve is mutatja, 11 féle magot tartalmaz a kendertől a madárborsóig. Előkészítésével sem kell sokat pepecselnünk, áztassuk egy éjszakát, majd főzzük körülbelül 30-40 percig. Mixem kapott még egy kevés angolmorzsát és egy kevés lucernalisztet is, gondolva az amurokra. Végül egy kis halliszt az egészhez és el is készül a remélhetőleg hatékony etetőanyagunk, melynek színe is sötétebb lett az adalékoknak köszönhetően. Nem maradt más hátra, mint bejuttatni a szerelékeket a kívánt helyre.

 

2-az-osszetevok-meg-szarazon

Az összetevők még szárazon

3-itt-pedig-bekeveres-elott

Itt pedig bekeverés előtt

4-kep-kapasra-varva

Kapásra várva…

Az első néhány dobás a tapogatózásról szólt. Egyik botommal feltérképeztem a bokrok környékét, a másikkal inkább a nyílt víz felé dobáltam. Néhány, amúgy nagyon szép tenyérnyi pontytól eltekintve, nem történt sok minden az első 1-2 órában.

 

5-kep-a-jovo-remenysege

A jövő reménysége

Egyre közelebb kezdtem el dobálni a bokrokhoz, bár a halak nem mutatták magukat ott sem. Két kapással honorálták az akadóhoz való közeledést, de az egyik meg sem akadt, míg a másik félúton lemaradt. Tudtam, hogy jó helyen keresgélek, így hát csalitüskére kukoricát, a horogra pedig vaníliás kukoricát tettem, ugyanis minden kapás kukoricára érkezett. Hamarosan fel is vágódott a jelzőm a botig, majd sikerült első méretes halamat a szákba terelni.

 

6-az-elso-potyka

Az első potyka

Ami pedig ezután következett az felülmúlta várakozásaimat. A kapásjelzők folyamatos mozgásban voltak, sorban fárasztottam a halakat. Az a bizonyos koppanó kapásjelző pedig újból és újból a régi szép élményeket elevenítette föl bennem. Jó ütemben tudtam húzni a halat, csak arra kellett figyelnem, hogy a kapás után rögtön el kellett kormányoznom őket a bokor mellől, különben beszaladtak volna az ágak közé. A kicsit erősebb, de azért nem túl durva botokkal és a 25-ös zsinórral ez nem jelentett különösebb problémát, továbbá mindkét végszerelék tökéletesen látta el feladatát.

 

7-ket-szem-kukorica-a-horgon

Két szem kukorica a horgon

8-kumikukorica-a-csalitusken

Gumikukorica a csalitüskén

Ahogyan mentünk bele a délutánba, egyre melegebb lett, a halak kapókedve pedig egyre csökkent. Az utolsó 1-1,5 órában már “csak” 2-3 halat sikerült szákba terelnem. Kivétel nélkül 1-2 kg-os pontyokat zsákmányoltam, a nagyobbak ma valami miatt elkerültek, pedig jóval testesebb példányok is élnek a vízben. Ettől függetlenül eseménydús, halban gazdag pecában volt részem. A csalikkal kapcsolatban elmondható, hogy a favorit a mai napon a kukorica volt. A halak 80 %-át a Dovit vaníliás kukoricájának köszönhettem, míg a fennmaradó részt a különböző ízesítésű gumikukoricáknak. Érdekes módon a horogra tűzött csalit szívesebben fogadták a pikkelyesek, mint a csalitüskén felkínáltat.

 

9-kep-a-mai-nap-favorit-csalija

A mai nap favorit csalija

10-kep-o-sem-tudott-ellenallni-a-vanilias-kukoricanak

Ő sem tudott ellenállni a vaníliás kukoricának

11-szepek-es-egeszsegesek

Szépek és egészségesek

Úgy gondolom, hogy a bemutatott módszerrel a mai napig is eredményesen horgászhatunk, még ha egy kicsit feledésbe is merült mára. Természetesen a fárasztás élményét nem lehet összehasonlítani azzal, amikor a feeder botunkon védekezik a halunk, de egy lágyabb teleszkópos bottal is szépen elterelgethetjük őket. A sok összetevőt tartalmazó etetőanyagom is kiválóan vizsgázott, elnyerte a halak tetszését. Van még egy módszer, amivel még mindig finomítani tudjuk a hagyományos fenekező készségünket, de erről majd talán egy következő beszámolómban. Most viszont beköszöntött az ősz, az egyik legjobb horgászidőszak, mindenkinek jó pecát! “JUST DOVIT”.

 

Írta: Jánosi Patrik

A fotókat készítette: Jánosi-Csapó Dorina, Jánosi Patrik