Kora tavasszal, amikor még 10°C alatt van a víz hőmérséklete, nem könnyű helyet és szereléket választani, úgy, hogy azok eredményesek is legyenek. Ebben az írásban egy hideg vízi csatornai keszegezéshez szeretnék néhány tippet adni és megosztani a tapasztalataimat.
Olyan helyeket próbálok keresni a kora tavaszi első horgászatok alkalmával, ahol nagy eséllyel tudok több szép vadvízi keszeget is fogni. Lefinomított szerelékes feeder botos horgászathoz kitűnő helyszíneknek bizonyultak a csatornák.
Idén a Dömsödi-övcsatornán kezdtem az évet. Többször elmentem már mellette kocsival és mindig szemeztem ezzel a vízterülettel, de csak most jutottam el odáig, hogy horgásszak is rajta. Az első olyan napok alkalmával, még február közepén, voltam itt először, amikor éjszakánként és reggelente fagyok voltak, de napközben 0°C fölé kúszott a hőmérő. Amikor meg érkeztem a helyszínre, már éreztem, hogy túl sok remény nincs, hogy halat fogjak. A csatorna vize jelentősen alacsonyabb volt a szokottnál, a szemközti nádason jól látható volt a vízszintkülönbség, és kristálytiszta vízben messze le lehetett látni az aljáig. A víz hőmérséklete 5°C körül volt, a levegő hőmérséklete a legmelegebb időben is csak alig 6°C, amit a hideg északi szélben még kevesebbnek lehetett érezni. Két apró, „kóbor” keszeget sikerült fognom ekkor. A helyem ebben a helyzetben biztosan nem volt jó választás, a helyismeret hiánya miatt pedig kettőt is kipróbáltam. Nem jött be.
Két hét múlva ismét a csatornára érkeztem szombat reggel. Egy sporttárs elmondása alapján a vizet néhány napja kezdték engedni a csatornába, ő már fogott keszeget kora reggel. Miközben beszélgettünk a napos, de még hideg és szeles időben, én is láttam egy keszeget fordulni. Gondoltam, hogy ez már biztató, de nem éltem bele magam a nagy fogásba. Én másik helyre mentem horgászni és a víz éppen, hogy ha melegedett valamennyit előző horgászatom óta, így biztosan nem lesz könnyű dolgom. A nyílt víz felé vettem az irányt az egyenes szakaszra, ahol előzőleg is ültem. Kíváncsi voltam, hogy ott tudok-e halat fogni, tudom-e koncentrálni őket etetéssel.
A horgászhelyre érkezés után egy hideg vízi keszegező etetőanyagot készítettem el. Az etető és etetés megválasztásánál figyelembe vettem, hogy a víz lassan, de áramlik, nagyon hideg, keszeget szeretnék fogni feederbottal és koncentrálni szeretném a halakat egy helyre. Ezek miatt egy nehezebb, nagyobb szemcsés, édes ízesítésű etetőanyagot vittem magammal, amit feketére festettem.
Alapozó etetést nem végeztem, csupán a dobásokkal juttattam be etetőt, ezért „túl édesítettem”, hogy minél több aromát juttassak be úgy a vízbe, hogy közben ne teljenek el a halak. Arra azért ügyelve, hogy el se riassza esetleg őket a tömény aromafelhő.
Etető mix hideg vízi csatornai feederbotos keszeghorgászatra
– Fruity River etetőanyag
– Fekete porszínezék
– Édesítőszer
– Áfonyás Balck Booster aroma
– Csokoládés QuickLiq arom
Az etetőanyagból 0,5 kg elegendőnek bizonyult.
Tipp: Etetőanyag színezése esetén a porfestéket még a száraz etetőanyaghoz keverd hozzá a folyékony aroma és nedvesítés előtt. Így jól elkeverhető lesz a festékanyag és mindenhol ugyan olyan színű az etető.
Csali pinki, csonti, giliszta volt a tervben, amiből az etető kosárba is tettem.
A csatornán kifejezetten rövidet kell dobni, kis kosárral. Óvatos, érzékeny kapásokra számítottam, kistestű halakat céloztam meg. A felszerelésemet is úgy választottam meg, hogy a körülményekhez alkalmazkodjon. Rövid és érzékeny feeder botot vittem magammal. Egy Preston Tyson Carp feeder pálcát tettem a botzsákomba, ami 270 cm hosszú és 30 gramm dobósúlyú. Tökéletesen alkalmasnak bizonyult, hogy a kisebb kapásokat is lássam.
18 és 16-os méretű horgokkal készültem, 0,10 és 0,12 mm átmérőjű monofil horogelőkére kötöttem őket, ez is az érzékeny feederbotot indokolta. Maximum 20 grammos, kis űrtartalmú etetőkosarak voltak nálam, így ez miatt nem volt szükségem nagyobb dobósúlyú botra.
Az orsómra tekert főzsinór 0,18 mm átmérőjű, a kis eldobandó súly és a rövid dobótáv miatt dobóelőkét nem használtam.
Egyszerű, de jól felépített stratégiát terveztem be, ami már többször bizonyította, hogy jól működik ilyen helyzetekben.
Először is azt kellett el döntenem, hogy hová horgásszak. Választhattam, hogy ahhoz a parthoz közel dobok, ahol ültem, vagy a csatorna közepét, vagy a szemközti oldalt válasszam. Ezt úgy döntöttem el, hogy dobtam egyet a szemközti parthoz közel és középre is. A kosárba csak etetőt tettem, élő csalit nem, hogy a környéken lévő néhány hal minél hamarabb meg találja a csalit a horgon, ami egy szem pinki volt. A szemközti oldalon nem volt mozdításom, középen, a csatorna legmélyebb részén, viszont 10 perc várakozás után mozdult meg finom a botom spicce. Ezzel el is dőlt, hogy középen folytatom a pecát. A továbbiakban a csatorna közepét dobáltam. Eleinte csak 3-4 (!) szem pinkit tettem a kosárba az etető mellé. Amikor nem volt kapásom, akkor is 10 percenként újat dobtam.
Egy órányi horgászat után érkezett meg az első kapás. Ahogy számítottam rá, nagyon finnyásan, nagyon óvatosan kapott, türelmesen ki kellett várni, amíg elhúzta és nagyon finom kézzel kellett kezelni a botot a rövid táv és a kis horog miatt. Reggel 9 órától 13 óráig 10 kapásom volt, ebből 9 halat fogtam meg, amiben volt termetesebb több keszegféle, bodorka, lapos, karika, dévér.
Délutántól, ahogy erősebben sütött a nap és melegedett a levegő, egyre több kapásom volt. A kapások gyakoriságának növekedésével a kosárba is egyre több élőcsalit töltöttem az etetőanyag mellé. Nem szerettem volna, ha eltelnek a halak és hogy nagy konkurenciája legyen a horgon lévő csalinak. Délutánig az összes kapásom egy szem pinkire érkezett. Két pinkire, csontira, gilisztára nem volt érdeklődés. Délutántól ez meg változott, ahogy érezhetően egyre több hal érkezett az etetés környékére, úgy már két pinki és csonti is elnyerte a tetszésüket. A késő délutáni órákban már jócskán szükség volt az etetőbe az élőanyagra, a csali csonti és giliszta volt felváltva, de első sorban a csonti bizonyult a jobbnak.
Giliszta feltűzése hideg vízben keszegekre. 
Az üres kapások elkerülése érdekében érdemes lecsippenteni belőle.
Délután kettőtől igazán fel pörgött a horgászat, folyamatosan volt kapásom, kb. három órányi további horgászat alatt 28 halat fogtam még, szebbnél szebb keszegeket és bodorkákat.
Következő héten ismét a csatorna keszegeit vettem célkeresztbe. Egész héten enyhe éjszakák voltak, bíztam benne, hogy legalább olyan jó horgászatban lesz részem, mint előző hét alkalmával.
A levegő és víz hőmérséklet emelkedésén kívül annyi változást tapasztaltam, hogy előző horgászatom alkalmával jelentősen kisebb volt a konkurencia, elvétve voltak horgászok, ezzel szemben a mostani érkezésemkor már majdnem tele volt a part sporttársakkal. Szerencsére találtam helyet, nem messze az előző helyemtől sikerült horgásznom.
Úgy terveztem, hogy megpróbálkozom még jobban felpörgetni a horgászidőt és 5 percenként dobok, akkor is, ha nincs kapásom és bőven használok élőanyagot. Ezt reggel 9 órától kb. 3 órán keresztül csináltam úgy, hogy egyetlen mozdításom sem volt. Ezzel nem értem el jobb eredményt, így vissza álltam kevés élő anyagra és „pihentettem” a szerelékemet, inkább kivártam. Délután fél kettő környékén érkezett meg az első kis bodri. Egy óra alatt kb. 3 halat sikerült fognom, a következő órában pedig már kétszer ennyit.
Délután 3-tól kezdett igazán felpörögni a horgászat üteme, nem sokkal később már egy pontyot fárasztottam. A bodorkák és pontyok jelentkeztek elsősorban a csalira.
A nap végéig összesen 27 halat fogtam, ebből 8 ponty volt, inkább kisebbek, de ilyen finom szerelékkel nagyon izgalmas volt megfogni őket.
Egészen az esti órákig maradtam, amíg rám nem sötétedett.
A két horgászat között nagy hasonlóság volt, hogy a csatorna közepén sikerült halat fognom és a délutáni órákban indultak be igazán a kapások. Megfigyelhető volt, hogy a késő délutáni órákban gyorsabban áramlott a víz és több hordalékot hozott magával.
Mind két alkalommal, amikor már bőven volt hal az etetésem körül és kapás kapást ért, tovább variáltam az etetőmet Dovit Drops cseppekkel, por aromával és különböző dippeket használtam még.
A vaníliás cseppek karamell aromaporral felgyorsította a kapásokat, viszont a kisebb halakat sikerült vele behúznom. A sajtos cseppek csontis aromaporral össze keverve a nagyobb bodorkákat és a déréveket húzták oda.
A dippek közül az ananászos mutatott határozottan különbséget, szintén a kapások gyorsaságában látszódott meg.
Összegezve a leírtakat, valóban jó választás volt kora tavaszi feeder botos keszegezéshez a Dömsödi-övcsatorna. Nem csak a halak megfogásában volt siker élményem, hanem igazolódott, hogy az optimális felszerelést és stratégiát alkalmaztam.
Nem mondanám, hogy teljesen ki lehet ismerni egy vizet három alkalom alatt, viszont mind a hideg vízi keszeg horgászatban, mind a csatornai horgászatban hasznos információkat gyűjtöttem be és akár nagyobb halak csatornai horgászatában is segítségemre lehetnek ezek az ismeretek. Nem mellékesen meg ismertem még egy népszerű horgász vizet, ahol lehet fogni vadvízi halakat és némi szerencsével bele lehet nyúlni egy-egy örömpecába is.
Biztosan visszatérek még erre a vízterületre és az is biztos, hogy tovább folytatom a csatornai tapasztalatok gyűjtését, mert sok szép halat és élményt rejtegetnek még a számomra.
Tavaly a Főzvölgyi-csatornán horgásztam kora tavasszal.
Porkoláb Tamás