Ebben az írásban a hétköznapi finomszerelékes pontyozásaimról szeretnék írni. Azért hétköznapi, mert a lehető legkevesebb felszerelést és csalogató anyagot használom fel ilyenkor, ami ismét (mint a keszeges cikknél) nem összehasonlítható a versenyszerű hosszú előkés pontyozással. Ha kíváncsi vagy rá tarts velem eme „pár sorban” 🙂
Miért hosszú előke?
Azért mert mindamellett, hogy rajongok a method feederezésért, nem tapadhatunk le egyetlen horgász irányzatnál, hanem jártasnak kell lennünk másban is, ezáltal sokkal jobban meg tudjuk érteni a vízben lezajló folyamatokat és meg tudjuk hozni a saját döntéseinket, hogy ne mindig más véleményéből kelljen táplálkoznunk.
A végszerelék:
Összetételét tekintve szerkezetileg semmiben nem különbözik a keszeges szereléktől. A különbség csupán a felhasznált előkében van. A pontyra általában elég szokott lenni az 50 cm-es, de adott esetben, kapástalanság idején itt is lehet hosszabb előkével próbálkozni. Megkülönböztetünk sima és erőgumis változatot, ez már inkább a horgászra van bízva, hogy melyiket használja ami nyilván függ a meghorgászott helytől, a horgász felszerelésétől, és nem utolsó sorban a horgász stílusától. Én mindkettőt előszeretettel használom. A gumis verziót a parthoz közelebbi horgászat esetén, a simát ha távolabb vetem be a horgom.
Ha erőgumit kötök a kosár alá az általában 8-10 cm. Az én tapasztalataim szerint ez is bőven elegendő, és a dobás közbeni gubanc veszélyt is minimalizálni tudom ezáltal.
A Takitika:
Ennél a stílusnál a taktika sokkal jobban felértékelődik mint a method esetében, mivel ott akár véletlenszerűen is nagyobb eséllyel tudunk halat fogni mint hosszú előkével. Talán közhelynek számít de az alap etetés kulcs fontosságú. Itt egyben a sikert vagy a sikertelenségest is megalapozhatjuk. Kiemelten fontos, hogy az alapot pontosan egy helyre juttassuk be. Nyilván nem kell részletezni, hogy minél jobban szét szórom annál később talál a ponty a horgomra (ha egyáltalán rátalál). Lehetőségeinkhez képest próbáljunk 1-2, maximum 3 m2-en belül maradni.
Az alap etetést úgy végzem, hogy minimális, vagy inkább semmilyen élő anyagot nem juttatok a vízbe, kizárólag az etetőkeveréket illetve magokat. A két (szinte kihagyhatatlan) szemes anyag a kukorica (csemege, takarmány stb) és a kendermag, amit rendszerint nem főzök meg csak forrázok. Forrázott állapotban is süllyed, de roppanós marad. Természetesen fel lehet használni többféle takarmányt de a cikk elején megegyeztünk, hogy csak a minimális dolgokról fogok beszélni. 🙂
Szokták mondani, „hogy ez is meg az is vízfüggő” de én úgy gondolom, hogy a magok fontosabb szerepet töltenek be az alapozásnál, mint maga az etetőanyag. Az is fontos, sőt, de mégis a magok amik a megérkező halakat helyben is fogják tartani. Az etetőanyag füstje, aromája inkább a hal figyelmét kelti fel.
-Felvetődhet a kérdés, hogy miért pont a kosarunk és a horgunk érdekelné a pontyot amikor terített asztal várja bármerre néz. Hát úgy, hogy a kosárban felkínált csalikat valamilyen formában elkülönítem a mederfenéken szétterülő alaptól. Ilyenkor jön képbe, hogy az alapetetésbe nem tettem élő anyagot. Ha a kosarunk környékén van csak pl. csonti, akkor egyértelmű, hogy a legtöbb hal ott fog sündörögni a táplálék irigység miatt. A horogra is rendszerint teszek egy-két szemet ha gyorsítani szeretnék a kapás folyamatán. Itt is tudunk úgy trükközni, hogy míg a kosárba fehér, addig a horogra piros lárvákat teszünk….. A pirosat fogja jó eséllyel választani 🙂 .
Másik nagyon hatásos módszer a csemegekukorica aprítása. Ezt a tavaly kezdtem el alkalmazni, és meggyőzött a hatékonysága. Egy számunkra megfelelő kis edénybe annyi kukoricát vágjunk fel (esetemben giliszta vágó ollóval) amennyi kb 3-4 dobásra elegendő. Azért nem többet, mert ha kiszárad már nem ér annyit mint amikor kosárba töltés után kiereszti magából a friss, édes levét. Ez mágnesként hat a pontyokra, szinte biztos vagyok benne, hogy ennél jobb „bio” aroma nem létezik ha bajszos barátainkat szeretnénk horogvégre csalni.
Mi kerüljön a horogra?
Rendszerint azt használom ami az alap etetésben is benne van. Csemege kukorica, illetve ennek ízesített változatai. Ha olyan mértékben táplálkoznak a pontyok, sok esetben önmagában is elég, de a horgászat elején még általában valamilyen élővel kombinálom. Vagy a már fentebb említett csontival, de mostanában leginkább gilisztával. A giliszta minden békés hal (szinte) első számú kedvence. A testes kárászok, dévérkeszegek is rajonganak érte.
A horogra tűzött kukoricát szinte minden esetben meg szoktam nyomkodni, hogy a belseje kifakadjon. Tulajdonképpen épp csak a héját tűzöm meg és így teljesen kikönnyítem. Így a legkisebb szívásra megindul a hal szája felé.
Etetőanyagként rengeteg fajta számba jöhet. Na ez aztán már tényleg víz függő és nyilván mindenkinek megvan a maga favoritja amiben megbízik. Én példaként a fűszeres hideg vízi etetőnket hoznám fel, mivel sok benne az őrölt kukorica csíra ezért előszeretettel használom. A fekete színen ráadásként kiütköznek a sárga kukorica szemek ami remek vizuális ingert ad a halaknak.
Szándékosan nem megyek bele több konkrétumba, mivel ezt a írást inkább csak gondolat ébresztőnek szántam és mivel mindenkinek vannak a stílussal kapcsolatban saját elképzelései, csak egy-két plusz ötlettel szerettem volna szolgálni. Főleg fiatalabb sporttársaim szeretném ösztönözni, hogy ne tapadjanak le KIZÁRÓLAG a method feederezésnél.
Célom, hogy egyre többen hódoljanak a hosszú előkés feederezésnek és újra elfoglalhassa méltó helyét a feeder irányzatok közt.
Pechnyó Gergely Dovit Feeder Team