Ebben az írásban a hétköznapi finomszerelékes pontyozásaimról szeretnék írni. Azért hétköznapi, mert a lehető legkevesebb felszerelést és csalogató anyagot használom fel ilyenkor, ami ismét (mint a keszeges cikknél) nem összehasonlítható a versenyszerű hosszú előkés pontyozással. Ha kíváncsi vagy rá tarts velem eme „pár sorban” 🙂

Kedvenc halunk a ponty 🙂

Miért hosszú előke?

Azért mert mindamellett, hogy rajongok a method feederezésért, nem tapadhatunk le egyetlen horgász irányzatnál, hanem jártasnak kell lennünk másban is, ezáltal sokkal jobban meg tudjuk érteni a vízben lezajló folyamatokat és meg tudjuk hozni a saját döntéseinket, hogy ne mindig más véleményéből kelljen táplálkoznunk.

A küzdelem pillanatai
A végeredmény. Finom szerelékkel ugyan olyan jól lehet pontyra horgászni mint methoddal.

A végszerelék:

Összetételét tekintve szerkezetileg semmiben nem különbözik a keszeges szereléktől. A különbség csupán a felhasznált előkében van. A pontyra általában elég szokott lenni az 50 cm-es, de adott esetben, kapástalanság idején itt is lehet hosszabb előkével próbálkozni. Megkülönböztetünk sima és erőgumis változatot, ez már inkább a horgászra van bízva, hogy melyiket használja ami nyilván függ a meghorgászott helytől, a horgász felszerelésétől, és nem utolsó sorban a horgász stílusától. Én mindkettőt előszeretettel használom. A gumis verziót a parthoz közelebbi horgászat esetén, a simát ha távolabb vetem be a horgom.

Sima, dupla fonatos végszerelék.
A főbb alkotó elemek.
Erőgumival kombinált végszerelék.

Ha erőgumit kötök a kosár alá az általában 8-10 cm. Az én tapasztalataim szerint ez is bőven elegendő, és a dobás közbeni gubanc veszélyt is minimalizálni tudom ezáltal.

A Takitika:

Ennél a stílusnál a taktika sokkal jobban felértékelődik mint a method esetében, mivel ott akár véletlenszerűen is nagyobb eséllyel tudunk halat fogni mint hosszú előkével. Talán közhelynek számít de az alap etetés kulcs fontosságú. Itt egyben a sikert vagy a sikertelenségest is megalapozhatjuk. Kiemelten fontos, hogy az alapot pontosan egy helyre juttassuk be. Nyilván nem kell részletezni, hogy minél jobban szét szórom annál később talál a ponty a horgomra (ha egyáltalán rátalál). Lehetőségeinkhez képest próbáljunk 1-2, maximum 3 m2-en belül maradni.




Az alap etetést úgy végzem, hogy minimális, vagy inkább semmilyen élő anyagot nem juttatok a vízbe, kizárólag az etetőkeveréket illetve magokat. A két (szinte kihagyhatatlan) szemes anyag a kukorica (csemege, takarmány stb) és a kendermag, amit rendszerint nem főzök meg csak forrázok. Forrázott állapotban is süllyed, de roppanós marad. Természetesen fel lehet használni többféle takarmányt de a cikk elején megegyeztünk, hogy csak a minimális dolgokról fogok beszélni. 🙂

Csemege kukorica és kender mag.


A legnagyobb kosaram (XL) bőven megtöltöm magokkal.
A két végét pedig határozottan lezárom etetőanyaggal, hogy dobás közben el ne engedjen.

Szokták mondani, „hogy ez is meg az is vízfüggő” de én úgy gondolom, hogy a magok fontosabb szerepet töltenek be az alapozásnál, mint maga az etetőanyag. Az is fontos, sőt, de mégis a magok amik a megérkező halakat helyben is fogják tartani. Az etetőanyag füstje, aromája inkább a hal figyelmét kelti fel.

-Felvetődhet a kérdés, hogy miért pont a kosarunk és a horgunk érdekelné a pontyot amikor terített asztal várja bármerre néz. Hát úgy, hogy a kosárban felkínált csalikat valamilyen formában elkülönítem a mederfenéken szétterülő alaptól. Ilyenkor jön képbe, hogy az alapetetésbe nem tettem élő anyagot. Ha a kosarunk környékén van csak pl. csonti, akkor egyértelmű, hogy a legtöbb hal ott fog sündörögni a táplálék irigység miatt. A horogra is rendszerint teszek egy-két szemet ha gyorsítani szeretnék a kapás folyamatán. Itt is tudunk úgy trükközni, hogy míg a kosárba fehér, addig a horogra piros lárvákat teszünk….. A pirosat fogja jó eséllyel választani 🙂 .

Fehéret a kosárba, pirosat a horogra. A ponty imádja a csontkukacot.
A piros csonti szinte mindig hamarabb elkel.

Másik nagyon hatásos módszer a csemegekukorica aprítása. Ezt a tavaly kezdtem el alkalmazni, és meggyőzött a hatékonysága. Egy számunkra megfelelő kis edénybe annyi kukoricát vágjunk fel (esetemben giliszta vágó ollóval) amennyi kb 3-4 dobásra elegendő. Azért nem többet, mert ha kiszárad már nem ér annyit mint amikor kosárba töltés után kiereszti magából a friss, édes levét. Ez mágnesként hat a pontyokra, szinte biztos vagyok benne, hogy ennél jobb „bio” aroma nem létezik ha bajszos barátainkat szeretnénk horogvégre csalni.

Vízparton is kivitelezhető.
Nem kell péppé, csak darabos legyen…..
Kendermagot ebbe is tehetünk.
Ezt a pépet frissen, kosarazás előtt csak rádobom az etetőanyagra és a kosárba töltöm.
Óvatosan de határozottan meg is nyomom egy kicsit. Ez az az aroma amit a ponty egyszerűen nem tud nem észre venni. Sok esetben pillanatokon belül kapásom volt ezzel a módszerrel.

Ha nagyon nem akarnak megérkezni a halak akkor a gilisztát is aprítom a kosárba.  Erre meg fognak….   🙂

Mi kerüljön a horogra?

Rendszerint azt használom ami az alap etetésben is benne van. Csemege kukorica, illetve ennek ízesített változatai. Ha olyan mértékben táplálkoznak a pontyok, sok esetben önmagában is elég, de a horgászat elején még általában valamilyen élővel kombinálom. Vagy a már fentebb említett csontival, de mostanában leginkább gilisztával. A giliszta minden békés hal (szinte) első számú kedvence. A testes kárászok, dévérkeszegek is rajonganak érte.

A kicsi de acélos horog szerepe itt is felértékelődik. Ettől válik igazán finom szerelékké.
Giliszta-kukorica. Ki ne ismerné ezt a variánst? 🙂

A horogra tűzött kukoricát szinte minden esetben meg szoktam nyomkodni, hogy a belseje kifakadjon. Tulajdonképpen épp csak a héját tűzöm meg és így teljesen kikönnyítem. Így a legkisebb szívásra megindul a hal szája felé.

A kárász is szereti a kukoricát illetve a gilisztát.
Hát nem csodálatos?

Etetőanyagként rengeteg fajta számba jöhet. Na ez aztán már tényleg víz függő és nyilván mindenkinek megvan a maga favoritja amiben megbízik. Én példaként a fűszeres hideg vízi etetőnket hoznám fel, mivel sok benne az őrölt kukorica csíra ezért előszeretettel használom. A fekete színen ráadásként kiütköznek a sárga kukorica szemek ami remek vizuális ingert ad a halaknak.

Meleg vízben is 🙂



A fűszeres etetőanyag nem egy esetben tokhalat is horogra csábított.

Szándékosan nem megyek bele több konkrétumba, mivel ezt a írást inkább csak gondolat ébresztőnek szántam és mivel mindenkinek vannak a stílussal kapcsolatban saját elképzelései, csak egy-két plusz ötlettel szerettem volna szolgálni. Főleg fiatalabb sporttársaim szeretném ösztönözni, hogy ne tapadjanak le KIZÁRÓLAG a method feederezésnél.

Célom, hogy egyre többen hódoljanak a hosszú előkés feederezésnek és újra elfoglalhassa méltó helyét a feeder irányzatok közt.

Pechnyó Gergely Dovit Feeder Team