Első felvonás
Sokat hallottam már a Háromfai tóról, rengeteg beszámoló született már ott, és sok-sok verseny helyszínéül szolgál e szép tavacska, de sajnos nekem még nem adatott meg a lehetőség arra hogy vizét vallassam. Nemrégiben meghívást kaptunk Háromfán élő ismerősöktől egy hangulatos laza hétvégi pecára. Gondoltam ez egy jó alkalom, hogy megismerjem a tavat, és a tóban lakó halakkal megkóstoltassam a Dovit termékeket, bemutassam a bennük rejlő lehetőségeket. Tehát pénteken reggel pakolás, és indulás. Amilyen a mi szerencsénk a meghívóinknak sajnos dolgozniuk kellett a hétvégén, így hát nem tudtak velünk tartani. Mikor leértünk a tóra, átvettük a szobát, és elfoglaltuk az állást, ami a 2-es volt.
Ez egy picit aggodalommal töltött el, mivel a tó legnagyobb nyílt vízi része, és mivel én finomszerelékkel pecázom, így nemigen volt lehetőségem a parttól távol található töklevelesnél kialakítani az etetésem és bevontatni a szereléket. Sebaj, gondoltam, úgyis itt leszek egy darabig, jut idő mindenfélére. terveim közt az szerepelt, hogy a horgászat első felében az állástól balra található mini-tökleveles mellett alakítok ki egy etetést, pontyokra számítva, és a törpékkel nem törődve. A horgászat második felében viszont kedvenc elfoglaltságomat űzöm, próbálok megszabadulni a törpéktől, és ha már a nyílt részen vagyunk, pár szép keszeget kivarázsolni a vízből.
Mint említettem először egy laza pontyozást szerettem volna megejteni, a törpékkel nem törődve, de mint ez később kiderült lehetetlen nem törődni a törpicsekekkel. Kezdésnek csónakba szálltunk, meglátogattuk a mellettünk lévő tökös szélét, és megszórtuk két kiló pontyozó etetőanyaggal, és kb két liter kukoricával. eztán kimentünk a partra és már mehetett is a szerelék.
A kosárba gyümölcsös aromával bekevert pontyozó etetőanyag került, a horog végére pedig hajszálelőkén felkínált két 12mm-es szilvás halibut pellet, közötte közepes hungarocell golyócskával. Megmondom őszintén, nem nagyon volt sok reményem pontyokban, mivel arról kaptunk híreket, hogy nemrégiben rengeteg pontyot zsákmányoltak az előttünk járók, de már napok óta nemigen fogdozzák a halakat. Na mindegy gondoltam, próba szerencse. Hát igen. Kis barátaim nemigen hazudtolták meg magukat, mivel amint a jófajta halibut a vízbe került egyből tépték cincálták rángatták a szereléket, amíg el nem koptatták az egészet. Ez még megismétlődött párszor, mikoris eszembe ötlött, mi lenne, ha kipróbálnék valami újat. Miközben harmonikus rezgőmozgást végző spiccemet figyeltem, előkaptam amim csak volt, és kutyultam. Elképzelésem a következő: csinálok egy pontyozó pasztát, amit nemigen vesz talán föl a törpi. Próbáltam ilyen anyagokat keresni a cuccaim között, és hál isten találtam is. a paszta a következőkből állt: kukoricaglutén,mézes etetőanyag ragasztó, és őröltem még otthon indulás elött madárborsót és juharmagot, bár ezt etetőanyag fehérjedúsítására akartam használni, de most tökéletesen megfelelt a pasztámba is. ezekhez öntöttem egy csöpp mogyoró olajat, hogy fölfelé is dolgozzon a paszta, és elkevertem natúr csl likőrrel,melyet előzőleg ízesítettem fahéjas aromacseppel. Ez nem vette el a csl savanyú szagát, viszont adott egy enyhe édesebb beütést is neki. elég nehezen állt össze a dolog, sokat kellet pepecselni az arányokkal, meg a végére már lassan úgy éreztem akkora az alkarom, mint Pope j-nek, de azért mégiscsak összeállt. Ezt a pasztát, rágyúrtam a hajszálelőkén felkínált juharmagra, hogy legyen egy kis tartása, és bedobtam. A paszta jól dolgozott, simán bírta kb 40-50 percet egy nagyobb méretű gombóc, és még a törpék sem bántották. Bedobtam, vártam. Bedobtam, vártam. Bedobtam, vártam. Nemigen jelentkezett rá senki, aztán egyszer csak bot karika, idegek pattanásig, adrenalin az egekben, bevágás, hal megindulás, orsó füstölés, töklevelesbe bemenés, dobra kézzel ráfogás (mert rossz fékbeállítás) hal horogról meglógás, nagy-nagy szomorkodás. Eztán még két bedobásnyi pasztám maradt, de sajnos nem jött több vállalkozó kedvű éhes száj. Éjszaka történt még egy érdekes dolog, éppen szerelgettem össze Bolognai botocskám hogy majd partközelbe jól megtréfálom a halakat, mikoris párom és édesapja szólt, hogy a mellettünk lévő fűzfa vízbe lógó ágait csipkedik az amúrok.
Na többse kellet, mivel nemigen fértem be egyik botommal sem a fűz tövébe, így hát kitaláltam jól, hogy leveszem a feeder botról az etetőkosarat, és csak spicc alól belógatok a vízbeérő ágak mellé a fa alól valami finomat. A választásom az epres CSL pelletre esett, melyet szilikonkarikába raktam, bemásztam a fa alá, és a botot a földre fektetve a kezemet a nyelén tartva szépen beengedtem a csalit,lassan, csöndesen, hogy halljam mikor ér vizet a pellet,mert világítani nem tudtam, mert az amúrok egyből elillantak volna. Talán életem egyik legjobb élménye volt ez a fajta érdekes horgászat. Mikor belógattam a vízbe, az amúrok igen gyorsan megtalálták, és szinte testközelből éreztem óvatosságukat, hogy csípkedik, bátortalanul, elővigyázatosan harapdálják a szélét. Minden egyes pici csípésüket fordulatukat a tenyeremen éreztem. A spiccre szerelt halvány világítópatron komótosan bólogatott aprókat a víz felszíne felé, míg egyszer csak megindult, és hattyú módjára bukott a víz alá, utat törve a fűz ágai között. Nem kell mondani a szívem egyből a mellkasomat verte, éreztem centikkel a spicc alatt a hatalmas halat. Bevágtam, de sajnos a fűzfa miatt nem tudtam fölvenni a kesztyűt a hallal. mindamellett hogy tudtam esélytelenül ülök a fa alá egy tenyérnyi helyre a 3.6 m-es feeder bottal spicc alól amúrozni, azért hajtott a kíváncsiság hogy milyen lehet, és tudtam hogy a botom tökéletes eszköz arra hogy érezzem a halat. Elmondom nektek, lehet, hogy ez a próbálkozás nevetségesnek tűnik, de hatalmas élmény és bár rendesen leiskolázott az amúr, nembánom. Ha eljutok még egyszer ide, akkor is megpróbálom, és akkor sem fogom megbánni, de egy ilyen sportos erős halat szinte a nyitott tenyeremen érezni, valószínűleg a világ legjobb érzése. Páromnak van egy akváriuma, és ha az ember berakja a kezét, úgy hogy kaja is van rajta, a kis díszhalak odajönnek és az ember kezéből csipegetik ki a morzsákat. Na, ez éppen ilyen volt, csak az akvárium a zöld pokol, és a pici díszhal pedig egy termetes amúr…
Következő beszámolóm ennek a horgászatnak a második felvonása lesz, ami azért már sikeresebbnek mondható. Visszatérve a jó szokásomhoz a töpörödött törpök ellen folytatott totális diktatúra és apraja falva ellen fölvonultatott Dovit termékek harca a Háromfai tavon lesz a témája. Előzetesben csak annyit, sikerült rájönni egy két okosságra ami talán hasznotokra válhat, és bár az egész tavon mélyen halgattak a kapásjelzők, azért nekünk sikerült pár gyönyörű keszeget ideiglenesen rabságba ejtenünk.
Andrell Szabolcs