A kisember nagy fegyvere, lehetőség a Dovittól.
Mai rohanó világunk a horgászat szerelmeseit is magukkal sodorja. Mind technológiában, mind módszerekben hatalmas fejlődéseket érünk el a horgászat terén is. Ez a fejlődés jobbnál jobb felszerelésekkel, újabbnál újabb csalikkal és persze szebbnél szebb halakkal jár.
De ahogyan mondani szokták, az érmének két oldala van. A horgászat, mára átszellemült félig meddig egy technikai sporttá, és mint ilyennek, megvan az ára. Igaz ez a csalikra is, melyeket, rohamtempóban fejlesztenek, és új csodákkal kápráztatják el a nagyközönséget. Hajlamosak vagyunk „sodródni az árral” ,és rengeteg pénzt költeni különböző csalikra, reménykedve a hatalmas fogásokban, és hogy szeretett nejünk, ugyan ne vágja a fejünkhöz, hogy „már megint nem fogtál semmit”. Természetesen ezek a „csodafegyverek”, mint például a pelletek, bojlik remekül használhatók, szép fogásokat érhetünk el vele, de sajnos, mint az éremnek, a lónak is két oldala van, és mi bizony hajlamosak vagyunk átesni a másik oldalára. Értem én ez alatt az otthon felhalmozott csalik armadáját, melyet minden horgászatra megújítunk, olykor súlyos költségekbe verve magunkat. Adódik a kérdés, „akkor hogyan maradjak fönn a lovon, hogy valami újat, valami izgalmasat is kipróbálhassak?” Egy kiváló ősi csalit szeretnék bemutatni, melyet ötvözve a modern kori vívmányokkal, nagyszerű élményekben lehet részünk.
Lehull a lepel
Nem húzva tovább a kedves olvasó idegeit, be is mutatnám az általam csak „nagyvonalúan” gazdaságos Bojlinak titulált remek csalit, mégpedig (dobpergés……………….) a kenyeret. Bizony, most kérdezhetik minden joggal, mi is olyan csodálatos a kenyéren?! Én tudom a választ. Semmi. Semmi csodálatos, vagy varázslatos nincs benne, de mint említettem, „ötvözve a modern kori vívmányokkal” rengeteg új lehetőség kínálkozik fel általa.
Egyszerű de nagyszerű
Most, hogy lehullott a lepel, nézzük is meg magát a kenyeret, és a bojlit pár szóban. A bojlik erőssége gyakorlatilag az alkotó elemekben van. Vitaminok, aminosavak, és rengeteg egyéb összetevő, melyeket a hal megérez, ezáltal táplálkozik belőle. A kenyér erőssége nem a beltartalmon alapul, hiszen végtelenül egyszerű az összetétele, bár fajtától függően magas lehet a szénhidrát és fehérje tartama is. A kenyér igazi erőssége az állaga. Képes mindent magába szívni, megtartani, amit csak szeretnénk. A variációk sora végtelen. A bojlik persze nagyon sok időt, akár napokat is kibírnak a víz alatt, míg a kenyér önmagában pár perc alatt fölázik a horogról, de van ennek ellenszere, amit a későbbiekben el is mondok, hogyan is lehet ezt az oldódási időt kitolni, akár másfél, két órára is. Tessék elhinni, hogy ez idő alatt is lehetünk eredményesek. További különbség, hogy a bojlik lassan, sokáig eresztik ki magukból a csábító íz és illatfelhőkkel, a kenyér mindezt gyorsan, szinte kiabálva, hogy „gyere és egyél meg” teszi ezt. Még egy fontos dolgot megemlítek, mielőtt rátérnénk a konkrétumokra, a bojli oldódása végéig megtartja alakját (kivételek ez alól az oldódó bojlik), a kenyér csúnya szóval egyszerűen behízza a horgot, ezáltal rejtve azt. Ez azért nagyszerű tulajdonság, mert egyrészt használhatunk nagyobb horgokat is, másrészt az óvatosabb, sokszor kifogott példányokban sem kelt gyanút a kiálló horog, és már csak későn, kampóval a szájukban veszik észre, hogy bizony ez a csali is „szálkás” volt. Nyilván nem lehet a két dolgot összehasonlítani megfelelően, és nem is szándékozom „párbajoztatni” a bojlit és a kenyeret, ezért fontos már az elején leszögezni, hogy a kenyér csali, nagysága és jellege miatt kapta a „gazdaságos bojli” nevet.
Legyünk mi is ötvös mesterek, a DOVIT segít!
Kissé talán túlzásokba estem a címet visszaolvasva, de mégiscsak szebb kifejezés e nemes szakmával jellemezni a mi kis „ötvözésünket” a régi idők csalija és az új idők vívmányai között, mintha a jól ismert „békanyála varjúhája” mondókát idéztem volna. Térjünk is a tárgyra. Adott egy régi jól bevált csali, a kenyér, és adottak az újdonságok. Idézzük, fel mit is tudunk a kenyérről. Remekül megszívja magát, hízik a horgon, meghatározhatatlan alakot vesz föl. Mit tudunk az újdonságokról? Tartalmaznak minden olyan tápanyagot, kiegészítőt, egyszóval pluszt, ami a halfogáshoz kell.
Elsősorban, nézzük a legpraktikusabb felhasználását, ami miatt a gazdaságos bojli elnevezést kapta. Fogjunk egy szelet kenyeret, és tépjünk a héjából egy ízlésünknek megfelelő hosszúkás darabkát. Én ezt olyan három és négy centi között szoktam aktualizálni, úgy hogy a héjon kb. egy centiméteres vastagság maradjon a beléből is. Ezt követően, hajtsuk félbe a héjunkat, oly módon, hogy a fehér rész kifelé nézzen, és középen kissé törjük meg. Eztán a törésbe húzzunk fel egy szilikon karikát, és mártsuk mindenestül a Dovit által forgalmazott, Dip család bármelyikébe. Ekkor a kenyér jól megszívja magát, az ízes lével. Hagyjuk pár percet száradni, hiszen a glükóz alapanyagú dip-nek rendkívül jó tulajdonsága, miszerint majdhogynem „rákeményszik a csalira. Eztán forgassuk meg ízlésünknek megfelelően tejporban, hallisztben, poraromában, vagy bármiben, amibe jólesik. (Halliszt és tejpor keveréke, Dovit aromaporral elvegyítve, kíváló kombináció bevonónak. Utolsó lépésként, mártsuk még egyszer a dipbe, és ismét had száradjon egy kicsit. Miután fölcsaliztunk, és bevetettük fegyverünk, csak dőljünk hátra, és várjunk. Az előzőekben említett „kezelésnek” hála, kenyerünk, avagy immár gazdaságos bojlink, akár másfél – két órát is kibír a víz alatt.
Eközben folyamatosan adja ki magából az ízeket, illatokat, behízza a horgot, fölpuhul, és egy könnyű kis nasinak tűnik a halak számára, ami azonban tartalmaz mindent, amit szem száj megkíván. Kissé talán cudarul hangzik, de pontyra kiváló a zöld színű kagylós dip-be ily módon előkezelt kenyér, mivel a víz alatt egy az egyben olyan hatást kelt, mint a „rothadó” kagylóbél.
A talajtól egy gilisztát, vagy csemegekukoricát minden gond nélkül elemel. Köszönhető ez annak, hogy a szárított zsemlekocka, nem szívja meg magát teljes egészében, és a belsejében maradnak légbuborékok, amit a külsejére fölhordott dip, kiválóan lezár. Fantasztikus csalija a kárásznak, a mézes-fűszeres dip-be „kezelt” zsemlekocka, két szem csontival fűszerezve, de az amúrozó, vagy mediterrán dip-be mártott, lucernalisztben megforgatott zsemlekocka is meglepetéseket okozhat, egy-egy kíváncsi amur személyében. Ilyenkor érdemes a lucernaliszthez egy kis tejsavót is keverni a savanyúsága végett. Végeredményben az előzőekből kiindulva hívhatnánk ezt a csali „csodát” gazdaságos Pop’Up-nak is.
Kenyeres kárász a szebbik fajtából
Harmadik, és talán legismertebb felhasználási módja, a kenyérbélből készített kis gombócocska. Eddig legbeváltabb elkészítése, ha kevés vajjal, esetleg főtt krumplival gyúrtuk össze gombócként. A Dovit erre is megoldást kínál tehát ezeket nyugodtan elhagyhatjuk. A kenyér belét egy pillanatra belemártjuk Dovit dip-ünkbe, egy tökéletesen formázható, horogálló kis csalétket kapunk, melyet tűzhetünk, de akár rá is gyúrhatjuk a horogra. Ezt bármekkora méretben elkészíthetjük, de fontos kihangsúlyozni, hogy pár perc száradási időt hagyjunk neki mielőtt bedobjuk a szereléket.
Mérettől, és íztől függően, bármely halra, bármilyen készségen bevethetjük. A nagyobb dévérek például kiváltképp jól foghatóak egy 12-es horgon felkínált picike, tűzőszúnyogos dip-el készített golyócskával. Hogy legyen a gyereknek neve, és ez a kis csalétek se maradjon fantázia név nélkül, hívhatnánk akár Gazdaságos horoggyurmának is.
Tippek a kenyérhez.
– Ahhoz hogy gazdaságos csalinkat még vonzóbbá tegyük pikkelyes barátainknak, célszerű az etetőanyaghoz olyan egyharmad arányban Dovit aroma liquiddel kezelt vízben föláztatott, majd kinyomkodott kenyeret keverni, melyet fölhasználás előtt egy közepes lyukú szitán áttörünk. Így már az ízek is jobban fognak terjedni, és a csalink is a megfelelő környezetben fog várni a halra.
– Por állagú bevonatnak, amibe meghempergetjük a dipelt kenyerünk, tökéletesen alkalmas egy kevés halliszt , tejpor, aromapor keveréke azonos arányban, ekkor egy kismértékben ködöző, halas csalit kapunk, minek az alap íze a használt dip, és a használt aromapor íze lesz.
– Ha kifejezetten pontyra „utazunk” érdemes a kissé büdösebb jellegű dipeket favorizálni, mivel bár a dip-es kenyér fölvesz egy gumis állagot a vízben, és így a keszegek nehezebben csipkedik le, de a büdöses jellegű étek, sokszor taszítólag hat az aprajára. Ha véletlenül valaki mégis egy mohos hátú dévérrel lesz gazdagabb, hát az legyen a legnagyobb baj. Személy szerint egy nagy egy-két kilós dévért többre értékelek, mint akár egy négyes potykát. Ha még nagyobb, arról ne is beszéljünk.
Végszó
Láthatjuk, hogy néha jó visszanyúlni a régi idők tudásához, mert rengeteg még ma is megfelelő, használható ötlettel lehetünk gazdagabbak, és ha egy kissé fifikásak vagyunk, nagyszerűen ötvözhetjük modern módszerekkel. Remélem tudtam ötleteket adni minden kedves sporttársnak, és kívánom, hogy használják sikerrel a gazdaságos csalikat.
Kívánok mindenkinek sikeres kísérletezést!
Üdvözlettel: BS Dovit Team