Év végi keszegezés

A mostanság állandósult hideg, zord idő közepette, azért akad mégolyan hétvégi nap, mikor a sokszor vacogtató hideg ellenére, akad pár olyan napsütötte órácska, amikor érdemes kicsüccsenni a tópartra, egy kicsit lazítani, áztatni a zsinórt.

Kb. délig ilyesmi látási viszonyok uralkodtak…

Sokan ilyenkor is a pontyokat hajkurásszák, mert hát hal az ugyebár két kiló fölött kezdődik… Nos én inkább a keszegekkel szeretek bíbelődni, már több okból is. Első kifejezetten praktikus oka, hogy mozog az ember, kevésbé fázik. Másik kissé úgymond „szemetebb” oka, az az, hogy a legtöbb húskampós „nagyhal” horgász ilyenkor már tényleg csak vacog, és gondolkodik rajta, miért is szólta le pár perccel ezelőtt, esetemben a pickerbotokat, és a 14-es horgokat…

Az előzőekben említettem a picker botokat. Kedvenc eszközöm, ha egy jó hideg vízi keszegezésről van szó. Én magam nem bonyolítom túl a dolgokat, nem veszem elő a hangzatos nevű kosarakat, kiegészítőket… Jelen horgászat alkalmával, egy sima, tört gubanc gátlóval és 30g-os cseppólommal felszerelt, hagyományos végszereléket választottam. Főzsinórom 0.16.os monofil, horogelőkének pedig 0.08-as fonott előkét választottam. Ennek szakítója 1,47 kg. Felmerül a kérdés, hogy megőrültem-e, hogy fonottat használok. A válasz pedig nem. Ilyen kis átmérőben szerintem hót mindegy, viszont a csali szempontjából, a csonti és a giliszta sokkalta természetesebb mozgást tud végezni. Mivel már véghezvittem egy szentségtörést fonott zsinórral, akkor megerősbítve azt a bizonyos „ha már lúd”kezdetű szólás-mondást, akkor etetőanyagként én bizony keszegezésre is nagyon szeretem használni a method mixeket, mégpedig e horgászat alatt a Red Method Mixet. Magas fehérjetartalmú anyag, némileg durvább szerkezetű mint más methodos eledelek, de pont ez miatt, többféle képen lehet „beállítani”.Match botos keszegezésnél például kevesebb vízzel keverve, víz közti horgászatra is kiváló, szépen terül, nagy felhőt képez. Jelen horgászatkor én tekintettel arra, hogy láthatólag vízfelszínen tartózkodott a halnépség apraja-nagyja, inkább egy leheletnyivel több vízzel kevertem be, amolyan kissé ragacsos szerkezetűre.

Red Method Mix, mint keszeges etető.

 

Így bedobás után négy-öt apró fürjtojásnyi gombócot lőttem szerelékem után, amik vízbeéréskor, viszonylag gyorsan, egy szép „füstfelhő” kíséretében a meder aljára érnek, ezzel utat mutatva a vízoszlop felső régióiban tanyázó keszegeknek. A módszer előnye, a cseppólomnak, és a pici etetőgombócoknak köszönhetően, a csendes horgászat. Nem csobban, mint a péklapát, nem fröcsköl mint a „fehér bálna”, így a halak sem riadnak meg.

Pici tojásocskák

Gyakorlatilag a pickert időm sem volt letenni. Csaliként csontit, kukacot, és szilvás aromával kezelt tejsavas kukoricát használtam. Négy óra alatt, 38db kisebb nagyobb keszegfélét sikerült lépre csalni, ők horogszabadítás után egyből mentek is vissza éltető elemükbe.

Azért a nap is kisütött.

Zárszóként annyit, hogy nem ördögtől való a kisebb keszegekre való horgászat sem, sőt adott szituációban, kifejezetten élmény telivé varázsolja az ember napját. És ne felejtsük el, hogy bár most sajnos nem, de általában egy ilyen keszegezés alkalmával előbb utóbb beköszönnek a nagyfiúk is… J

 

És a kis pajtársak

Görbüljön!

Vélemény, hozzászólás?