Várakozással teli 4 hónap után felvirradt a IV.Pontyfogó Kupa napja a paksi horgászegyesület 5-ös taván. Mivel ez egy amatőr bojlis verseny, a szabályok is e szerint alakultak. Csak hajszálelőként felkínált oldódó, főzött vagy lebegő bojlit lehetett csalizásra használni. Etetni áztatott vagy főzött magokkal és pelletekkel lehetett.
Csapatunk erre a célra a Dovit Magmix Plus 11-et használta, természetesen főzve.
Lehetőség szerint, ha magokkal etetünk, mindig főzzük meg. Ha szárazon, vagy csak áztatott magokkal etetünk, sokkal több idő kell a halnak, amíg megemészti, ezáltal elhagyja az etetést.
Főzés után natúr CSL kukoricacsíra likőrrel locsoltam meg a friss magmixet.
Mivel két etetésre készültünk, ezért nem használtam ízesített CSL likőrt, azért, hogy a különböző etetéseken is lehessen használni.
Apropó etetés. A magokon kívül különböző méretű halibut pelleteket (10,16,20) és aromába áztatott bojlit használtunk. Egy héttel a verseny előtt bekevertem az etetésre szánt tintahalas-rákos golyókat.2 kg-ot fűszeres-halas dipbe, 2 kg-ot squides dipbe.
A biztonság kedvéért legyúrtam még 4 kg oldódó bojlit 14 és 20 mm-es méretben. Ennek az alapja a Dovit Brown Method etetőkeveréke volt, amit „feltuningoltam” még halliszttel, betainnal és őrőlt TTX-el.
Kicsit tartottam a TTX-től, mivel még nem használtam bojlikészítésnél, de azt hiszem, ezentúl már nem fogom kihagyni belőle. Jól lehet vele dolgozni és nem repedezik meg tőle a golyó. Természetesen a keverési arányok betartása mellett.
A verseny kezdete előtt fél órával már mind a 30 csapat a helyszínen várta a legizgalmasabb pillanatot, a helyhúzást.
Ez két körben zajlott, első körben a nevezések sorrendjében minden csapat választott egy boros üveget, aminek az aljára írt szám határozta meg a helyválasztás sorrendjét.
Nekünk a 23-as számú üveg jutott. A helyválasztásban volt még egy csavar. Ha az elsőre kihúzott hely nem tetszett egy csapatnak, visszaadhatta, viszont a másodszor kihúzott számot már el kellett fogadni.
Végre mi következtünk. Elsőre az A szektor szélét húztuk. Az előző versenyekből kiindulva ez a hely elég haltalannak számított, ezért visszadobtuk. Majd kihúztuk a C szektor 2-es helyét.
Ez a hely egy öböllel szemben helyezkedett el a tó egyik vége mellett. Mivel radart, etetőhajót nem lehetett használni, maradt a marker úszós medertérképezés. A part menti fákon, bokrokon kívül a mederben semmi akadót nem találtunk, a meder inkább iszapos volt.
Csapatmegbeszélés után arra jutottunk, az alapozó etetésünket az öböl bejáratára 45 fokos szögben alakítjuk ki, hogy minél nagyobb területen le tudjuk fedni a pontyok vonulási útvonalát.
Ezt az etetést horgásztuk meg 3 bottal, kettőt az etetéstől kb, 1,5-2 m-re, egyet az etetés közepére tettünk. A negyedik botot az öböl közepére, 100 m körüli távolságra dobtuk, pva hálóban lévő mikropellet kíséretében. Ennek környékére csak 20 mm-es bojlit juttatunk be dobócső segítségével.
A hajszálelőkére kezdetben kis méretű, 14 mm-es bojli került, az iszap miatt, meglebegtetve. Előkének fluocarbon zsinórt használtunk, mivel merevebb, mint a fonott zsinór. Amellett, hogy a vízben láthatatlan, távolabbi dobásoknál nem gubancolódik. A hosszát az egész verseny alatt változtattuk 10-30 cm-ig.
Csapattársam fűszeres csalival kezdte a horgászatot, amit az elején fűszeres pordipbe mártott, hogy minél előbb megtalálják az etetést a pontyok.
Én a Dovit Bors- kagyló Duo bojliját küldtem csatába, mivel a „helyi erők” szerint az öböl környékén kagylópad található. Bár találtam keményebb részeket, nem voltam meggyőződve, hogy az tényleg kagyló, de ismeretlen vízen hagyatkozzunk a helyi horgászokra.
Miután a botok a helyükre kerültek, elkezdtük összerakni táborunkat.
Ahogy végignéztem felszereléseinken, megbizonyosodtam, hogy semmit nem hagytunk otthon.:-)
Éppen végeztünk a sátor felállításával, mikor erőteljes, húzós kapással jelentkezett az első vendégünk. Bevágás után lehúzott vagy 15-20 m-t és erősen oldalazott, már azon voltunk, kivesszük a jobb oldali botokat, mikor hirtelen visszafordult. Az előttünk lévő 1,5 m-es vízben még vagy 10 percig körözött, mire megpillantottuk. Remegett a lábam, amíg nem került bele a merítőbe.
Mivel a 10 kg feletti pontyokat soron kívül mérlegelték, egyből telefonáltunk.
A hivatalos mérlegelés 11,43 kg-ot mutatott. Örömöm határtalan volt. Soha ennél jobb kezdést.
Gyors újra csalizás és már repült is vissza a helyére.
Miután komfortossá tettük alkalmi táborhelyünket és kezdtük élvezni a délutáni napsütést, az öbölbe elhelyezett botom swingere lassan elkezdett emelkedni, majd szépen kezdett leperegni a dobról a zsinór. Beemelés, érzem, ül a horog. Egy élvezetes fárasztás vette kezdetét, aminek a végén második hatalmas pontyunk megtalálta a tőlünk balra lévő bokrot. Csapattársam Tibor már vetkőzött is és a merítővel már gázolt is a vízbe. Sajnos későn ért az akadóhoz, a halunk leakadt, de legalább nem a bokorhoz kipányvázva múlt ki.
Közben elérkezett az idő a napi második rakétás etetéshez. Miután újra megszórtuk a pályát magokkal, jutott időnk ismerkedni a szomszéd csapattal. Helyi csapat lévén sok mindent megtudtunk a tóról, többek között azt is, hogy ők azt a helyet húzták ki, amelyiken horgászni szoktak, bár halat 24 órán keresztül nem fogtak. Igazi „jószomszédi viszony” alakult ki köztünk.
Eljött az első éjszaka, a két kapásunk után bizakodva tekintettünk elé. Nem ok nélkül, hiszen hajnali fél 3-kor elfüstölt az egyik botom. Mire kiértem a sátorból, addigra már elvitt vagy 15 m zsinórt. Szintén oldalra indult, össze is szedte a másik két botot, ezért Tibor elvágta a zsinórjait, hogy nyugodtan tudjak fárasztani. A vége egy gyönyörű 9,85 kg-os ponty lett.
Az éjszaka hátralévő része már nyugodtan telt. Reggel kiderült, hogy a tőlünk balra lévő csapat is fogott egy nagy pontyot, pár pici társaságában. Ekkor még bizakodóak voltunk, de ami ez után történt, arra nem voltunk felkészülve. Egyszerűen eltűnt a hal a szektorunk ezen végéből. Az addigi északi szél helyett teljes szélcsend köszöntött be. A víz kisimult és semmi jel nem utalt halra. Elkezdtem váltogatni az előke hosszát, a csali méretét, hóember csalizás helyett egy szem süllyedő bojli bepasztázva, de semmi. A jelzők némák voltak egész nap. Ez a verseny szempontjából nem jött jól egyik csapatnak sem. Na, majd az éjszaka! Egy pontyot sikerült partra terelnünk, 1,3 kg-al.
Reggeli etetés, csali frissítés, várakozás, agyalás.
A hajszálelőke hosszát 4 cm-re növeltem, egy szem süllyedő oldódó fűszeres bojlit tettem rá, amit csípős fűszeres pordipbe mártottam. Az öböl kijárata mellé egy bokor elé repült a szerelék. Két óra csend után komótos húzásra emeltem rá. Érzem, hogy akad, aztán egy pillanat múlva megkönnyebbült a szerelék. Kitekerem, hát a fluocarbon előke, amit frissen kötöttem, a közepén elszakadt. Mire kiültem egy kapást, már el is ment a hal.
Ezek után egész nap semmi említésre méltó nem történt, leszámítva Tibor barátom fél kilós balinját, ami kitekerés közben rabolt rá a horogra.
Majd elérkezett a várva várt éjszaka. Fél 3-kor füstölős kapásra ébredtünk. Már a bevágásnál éreztem, hogy nem ez lesz a verseny legnagyobb hala. Merítés utáni mérlegelés, 2,5 kg-ot mutatott a mérleg. Majdnem visszaaludtunk, mikor ugyanaz megismétlődött, ezúttal egy 1,5 kg-os potyka volt a tettes. Idő közben szomszédaink elkezdtek halat fogni, ezen az éjszakán 14 kilót mérlegeltek.
Utolsó reggel végre visszatért az északi szél. Ekkor már csak pellettel és bojlival etettünk a szelektálás érdekében. Azzal tisztában voltunk, hogy a verseny végső sorrendjébe nem lehet beleszólásunk, de még egy jó szektorhelyezés reménye is szertefoszlott. Az első helyezett csapat ekkor már 400 kg felett járt, de a legnagyobb átlagsúly díja még a csapatunké volt.
A lefújás után még ránk várt a horgászat legutálatosabb része, a pakolás, ami a nagy szélben nem volt egyszerű dolog. Közben folyamatosan az esélyeket latolgattuk, már ami az átlagsúlyt illeti.
30 elgyötört, holtfáradt csapat várta a végső mérlegelés eredményének összesítését. Az első helyezett csapat 423 kg halat fogott, 2 kg alatti átlagsúllyal. Ami a mi szempontunkból lényeges volt, bár nem sokkal, de megnyertük a legnagyobb átlagsúlyt elért csapat díját.
Bár titkon jobb eredményre számítottunk, de ennyi jól felkészült, kiváló csapat között egy ismeretlen vízen ez is jó eredménynek számít.
Idén még két versenyt szerveznek itt, remélem, a nyári igazi nagyhalas versenyen részt tudunk venni.
Addig is horgászatra fel, görbüljön mindenkinek.
Írta: Kaponya László
Csapattagok: Kaponya László
Nagy Tibor
Kaponya György