Egyéjszakás kaland Zamárdiban

Az eredetileg 2 éjszakás horgászatnak induló horgászatból végül is csak 1 lett.

A környék beépítettsége szerintem elérte a maximumot. Nagy nehezen találtunk egy olyan stéget, ami megfelelt minimális elvárásainknak.

Természetesen ez a stég is kizárta a nappali horgászatot a rengeteg fürdőző miatt, de mi sem akartunk 38 fokban a napon üldögélni.

Elég sok időt töltöttem a helykereséssel, de nem kecsegtetett semmi jóval. A parttól számított 470 lépésre kezdett el fokozatosan mélyülni víz. Itt már elérte a 160 cm-t!

Törést nem találtam, viszont felfedeztem néhány hínárfoltot 150-160 lépésre. Ezt szerettem volna meghorgászni. Hangsúlyozom, volna, ugyanis mire elkezdtük volna az etetést, kiderült, hogy a stég egy nyaralóhoz tartozik és a tulajdonos épp akkor érkezett meg horgászni.

Ezek után már nem volt elég idő új helyet keresnünk, úgyhogy horgászat helyett fürdés lett a program.

Másnap korán reggel már a környéket jártuk megfelelő helyet keresve.

Találtunk 3 napozó stéget, amiről tudtuk, hogy nem használnak.

Az aljzat itt is hasonló volt, 500 m-en belül nem találtam semmi rendkívülit pár hínárcsomón kívül.

Hagyatkozva a helyi erők tapasztalatára és tanácsára, etetésünket 60-70 m-en alakítottuk ki.

Erre a célra halas és kagylós CSL pelletet, kagylós bojlit és házi készítésű halas-csokis és májas- fokhagymás bojlit használtunk. Ezek mellett ekkor használtam először az új halas narancsos method mixet. Ebből elástam a homokba 8-10 db öklömnyi gombócot.

A naplementét már a 2x 3 m-es stégen csodáltuk.

Szerencsére a fürdőzők nem bántották bent lévő bójánkat, ezért nem volt nehéz dolgunk bejuttatni halibut pellettel felcsalizott horgainkat.

Az első érdeklődő már sötétben érkezett, Gyula barátunk kukoricával csalizott szerelékére. Egy másfeles potyka. Ezek szerint van hal az etetésen.

Kb. 2 óra múlva sült el az én botom is, mintha az előző ikertestvére lett volna. Gyors fénykép és már úszhatott is tovább.

A következő jelentkezőre hajnal 3-ig kellett várni, ez valamivel nagyobb volt az előzőeknél.

Negyedik, egyben utolsó pontyunkat is még sötétben meríthettük, ez ismét Gyula nevéhez fűződött. Jó 1,20-as tükrös, kukoricára. Hiába, ahogy Tibor barátom mondaná, kukorica- csonti, a többi csak ámítás.

Ahogy jött föl a nap, úgy húzódtak beljebb a halak a mélyebb vízbe, leszámítva egy- két kisebb balint.

Összegzésként, aki a déli parton szeretne horgászni és nincs helyismerete, kösse fel a gatyáját, ami a helyválasztást, vagy inkább a helytalálást illeti.

Viszont, ha már talált egy szabad stéget, akkor partközelben, dobótávon is van esélye a halfogásra.

Kíváncsian várom az augusztus közepét, akkor az északi parton fogunk horgászni. Bár ez is szép fogás volt a 28 fokos vízben, remélem ott sikerül néhány nagyobb pontyot is lencse végre kapni.

Kaponya László