Egy szép emlék……..

Most, hogy itt a tél, van egy kis időm és írok egy rövid élménybeszámolót  a 2010-es Veterán bajnokság 50-60 év közöttiek versenyéről a résztvevő szemével. Így mindenki átérezheti, hogy micsoda indulatokat, érzelmeket indít el egy versenyzőben a felszabaduló adrenalin.

 

2010. szept. 2-án a kötelező edzésnapon érkeztünk  Várpalotára a Nagybivalyos tóhoz.

Nagybivalyos horgásztó útvonalleírás: 8-as főútról Várpalota belterületén Ősi község felé kanyarodva, a vasúti síneken átkelve műúton 2 km, majd a bányaépületnél balra.

Fogható halak: ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, balin, sügér

Nagybivalyos Tórendszer

Nevét a régi időkben a területén legelésző bivalyokról kapta. Keletkezése a várpalotai szénbányászat időszakára tehető, a szénbányászat során a tárnákból folyamatosan szivattyúzott víz feltöltötte a bivalylegelőt. A bányászat megszűnését követően a tárnák vízzel feltöltődtek, számos helyen beszakadtak. Így alakult ki a 0,5-13 m közötti változatos vízmélység, természetes akadókkal. A későbbiekben épített akadók a rablóhalak kedvenc tanyái lettek. A vízfelületen épített stégek, bérelhető csónakok a változatos horgászmódszerek alkalmazását célozzák meg.

0

 

 

A sorsolásnál rossz hírrel fogadtak, egy spori előző napon a szabad edzésen 7-es spiccel a villanyvezetékhez ért és áramütést szenvedett. Szerencsére nem történt tragédia, de a kezén olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy a versenyen már nem indulhatott.
Így a 18 nevezőből 17 lett, egy 8-as és egy 9-es szektor lett kialakítva.

Az edzésnapon elsősorban az időjárással kellett megküzdenünk. A viharos erejű szél szemből- balról fújt, fél méteres hullámokat csapva a ládához. Még a legmagasabbra állítva is térdig vizesek lettünk. Aki horgászott már ilyen szélben az tudja, hogy a rakóssal külön meg kell vívni a szerelék helyben tartására. Sok esetben S alakot vett fel, ezért félve attól, hogy törés lesz a vége letettem.
Magamban arra gondoltam úgyis a pálya feletetése a cél, tovább dobáltam a kaját és egy 4-es spiccel a nád mellett egerésztem. Jött néhány apróság, de ennyi. A többiek mind rakóztak, nehány dévért és kareszt fogtak.

Az edzés után irány Győr, ahol felvettem a fiamat és letettem a nejem, hadd unokázzon pár napot. (a verseny 4 napos, a fiam lett a háttér ember)
Reggelre a szél elállt, csak enyhén fújdogált balról. A sorsolásnál az A szektor 5-ös helyét húztam ahol az edzésen nulláztak. Na mondom jól indul, de a reggeli előtt bevett kellő mennyiségű ágyas szilva megnyugtatott.
Azért még ittam rá egyet, aztán nekiálltam a szereléket és az etetőt előkészíteni.
A rendelkezésre álló 2 órából egyet vettem igénybe, a limit után már csak a szúnyogot dobtam össze.
Aztán leültem a bojlis fotelbe és hátradőlve dudorásztam, fütyörésztem
A többiek csodálkozva nézték, mondták is : Te aztán laza vagy!
Persze nem tudták, hogy majd összefosom magam az idegtől és ez csak pótcselekvés.
A verseny kezdetekor mindenki rakózni kezdett, gondoltam én a spiccel indítok 4 m-en és majd nehány kisebb hal után nézek beljebb.   Aztán nem néztem.   Megindultak az apró 2-2,5 dekás kárászok.
Fiam aki segítőként járta a pályát szólt, hogy folytassam, mert sehol nem megy a hal, csak pár kisebb dévért fogtak. Egy jó segítő nagyon sokat jelent, mert nem csak híreket hoz, hanem az ágyasból is egy kis utánpótlást     Azért nagyon jól csinálta a gyerek a dolgát, minden nap felírta mindkét szektor minden helyét részletesen, módszer, távolság, fogott súly stb.
Emellett nyugtatgatott is, főleg ha beszakadtam és csapkodtam a nyéllel.
A mellettem horgászók eszméltek először és nekiálltak a szélében apróhalazni, de már késő volt.
Bár a balos szomszéd csak 9 dekával maradt el. Igaz nekem két 50 dekás bónuszhal is beugrott. Ezzel lett szektor 1 az első nap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy hűtlen kárászmama ivadéka volt az egyik bónuszhal, közel 50 dekás fátyolfarkú.

 

A második nap a B szektor 7-es helyét húztam, (ahol a későbbi abszolút 2.helyezett végig rakózott és csak egy potyeszt fogott), na mondom megint behúztam. Előző este mindenki 4-es spiccet szerelt, vajon miért??   😀
Aztán mivel nem bíztak benne, újra csak rakózni kezdtek, kivéve a mellettem horgászó szélső melletti helyet.
Érdekes a szélső helyen az előző A szektorban 2-est horgászó csak 9-es lett 230 grammal.
Szóval a harcot  a 7-8 helyen vívtuk és mi tagadás lemaradtam (ma nem jött bónuszhal), és a B1-en a vége előtt beugrott egy ponty így lett szektor 3-as a második nap.
Összesítésben már első voltam 4-el két 5-ös és egy hatos előtt.
A tavalyi bajnok Kiss Ferenc ekkor elszállt, mert csak hetest horgászott az én szektoromban.

 

Az utolsó napon dőlt el minden. Újra ritka szar idő lett, viharos szél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A viharos széllel is küzdeni kellett.

 

A B szektorba sorsolt mind a négy esélyes és egymás mellé B3-4-5-6. Sorsolás előtt bizakodtam, mert kiemelték az előzőnapok szélsőit, tehát 8 embert, 9-en húztunk a 4 szélső jó helyre, persze nem sikerült, sőt a szektor eddigi legrosszabb helyét húztam.
Magamba is roskadtam, de segített a folyamatos biztatása a fiamnak, illetve az, hogy induláskor azt a célt tűztem ki, csak utolsó ne legyek a profik között. Ez a veszély már nem fenyegetett, de ha egyszer  megérzem a vér szagot…….

Most már a mezőny 90%-a spiccezett, csak a négy esélyesebb közül kettő makacsul rakózott. És mindkettejüknek elég jól sikerült is, de hát mit ad isten volt jobb is. J
Egyértelmű volt, hogy szektor egyesre kell hajtanom, mert akkor senki sem érhet utol. Szedegettem is a kis karcsikat vezettem a szektort, amikor a mellettem ülő fogott egy pontyot a rakón. A nagy hullámok miatt a 0,3-as úszó nem működött, a 05-öst beszakítottam, a másik ellenfél is fogott 3 szép darabot kb.1,5 kilót. Na mondom elő a rakót. Fél óra alatt fogtam egy bicikli belsőt és beszakítottam 2 szereléket. Ettől megnyugodtam (mondván lecsúsztam a dobogóról is, mert hallom a másik szektorba az addigi 5.helyezett egyest csinál), új szereléket tettem a két 4-es spiccre és vadul hadonászni kezdtem.  Hogy ettől a halak ijedtek meg és lettek öngyilkosok, vagy az ellenfelek nem tudom, de alig fogott más halat a fél méteres hullámokban. Akkor nyugodtam meg, amikor hátranézve azt láttam, hogy több válogatott profi versenyző is mögöttem áll és az én horgászatomat nézi.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy-egy ilyen tenyeres vörösszárnyú már jó halnak számított.

Aztán jött a kegyetlen duda és nem tudtam eldönteni, hogy 1-2-3-as
Jó esetben még a hármas is működött volna (3-as holtversenyben súllyal nyerek).
Aztán a legveszélyesebb szomszéd pontya 1900-at ért. Számolok lázasan 72 db kiskaresz 2-3 deka mire lesz elég. Aztán a mérőember 2050-et kiállt és én 20 centire a föld felett lebegve kiabálom :  Igen-igen-igen.

És elözönlenek a gratulálók annyira, hogy fiam oda sem fér, ezért kitörök közülük és boldogan ölelem meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az eredményhirdetés

 

És a végén az eredmény hirdetés után jött a slusszpoén.
Az egyik többszörös válogatott bajnok stb. címét nem tudom, odajött és igazán szerényen, minden nagy képűség nélkül tanácsot kért a jövő heti felnőtt OHB-n milyen etetőanyagot használjon.

 

Both László   veteránbajnok