Egy 2015 késő őszi horgászat beszámolóját szeretném megosztani a kedves horgásztársakkal.
Az érdekessége, hogy egyazon időben, két helyszínen zajlott. Az egyik helyszín a Paksi Atomerőmű V. számú tava, a másik pedig a Balaton, pontosabban Balatongyörök.
Csapatunk két részre oszlott, édesapám a balatoni pontyokat vette üldözőbe, mi pedig az „atomos” pikkelyeseket. Hozzánk csatlakozott Zoltán és Sanyi barátom is, bár ők éjszakára már nem maradtak.
Kora reggel, még sötétben pakoltunk az autókba és 6 órakor már robogtunk is.
Gyors jegyváltás, kávé és kezdődhetett a pakolás a parkolóból.
A vízpartra csak kivételes alkalmakkor lehet autóval beállni, úgyhogy maradt a kézben való bepakolás.
Aki látott minket, az ejtőernyős vadászhoz vagy serpákhoz hasonlíthatta kis csapatunkat. Mire végeztünk, biztosra vettük, hogy semmi nem maradt otthon.
A tó keleti oldalán vertünk tábort. Mivel nem lehet sem csónakot, sem radart használni, maradt a markeres medertérképezés.
Tőlem kicsit balra, kb. 60 méterre találtam egy árkot, amit jónak véltem, ezért egy bottal végig ezt horgásztam. A másik botommal pedig egy lágy iszapos részt vallattam, ahol az iszapon kívül semmi más érdekesség nem volt.
Mindkét helyre kezdésnek rakétáztam negyed kiló vegyes magmixet, 3 rakétára való CSL pelletet halas és epres ízben, és 10-10 szem 18 mm-es halibut pelletet.
Mire végeztem az etetéssel Sanyi barátom megfogta az első pontyot, ami a friss telepítésből származott, és 1,20 kg-ot nyomott
.
Csalija az örök klasszikus, csonti- csemegekukorica volt, a kosárba pedig narancsos- halas Magic Method került.
A kispontyok annyira beálltak az etetésére, hogy 10 percenként szákoltuk neki az 1-2 kg-os potykákat. Egyetlen kicsit bosszantó dolog volt az egészben, a mi jelzőink eközben nagyokat hallgattak.
Délelőtt 10 óra körül elérkezettnek láttam felhívni édesapámat a Balatonon.
Nem jó hírrel fogadott, a vízszint 1,5-2 m-el lejjebb volt, mint nyáron. Megkérdezte a helyi erőket is a halfogásokról, de 1 hete senki nem fogott pontyot a környéken. A lepényhal először, a reményhal meg utoljára alapon elfoglalta jól ismert állását. Mivel számtalan alkalommal horgászott már ezen a helyen, nem kellett azon gondolkodnia, hova dobja a két horgot.
Az egyik horgot 60 m-re balra, a másikat kb- 70 m-re egyenesen dobta be. Csalinak red halibut pellet került az egyikre egy gumikukoricával kikönnyítve, másikra 2 db 14 mm-es kagylós oldódó bojli került kagylós pasztában. A kosárba a már sokat bizonyított Blue Methodot gyúrta. Bár ekkor még csak egy órája horgászott, nemhogy halat nem fogott, de halra utaló jelet sem látott.
Déli 12 óra. Semmi mozdítás. Legalábbis nálunk. Idő közben Zoli barátom is elkezdte fogni a kispontyokat. Az ő kosarába X-Tra fűszeres ponty etetőanyag került, 14 mm-es mézes- fűszeres dippelt haibut pellet pedig a hajszálelőkére.
14 óra, Balatongyörök. Semmi kapás. Nálunk sem.
15 óra, helyzet változatlan.
Majd fél négy körül telefonált apum, megfogta az első pontyot, amely 3 kg-ot nyomott.
A red halibut pelletes cuccra jött, bár ekkor már két pellet volt az előkén gumikukorica nélkül.
Időközben lecseréltem az inline ólmom egy 50 g-os kosárra, amibe epres- halas Magic- Methodot raktam. Csalinak epres halibut pelletet raktam fel.
Még sötétedés előtt Zoltán barátom fogott egy 2,5 kg-os nyurgát.
Ez jelentette a búcsúhalát, mert ekkor már készen álltak a hazaindulásra. Bár nem fogtak nagy halakat, élmény dús pecában volt részük, köszönhetően annak a 30-35 db, 1-2,5 kg-os pontynak.
Miután elköszöntek, berakétáztam pár szem oldódó bojlit CSL pellet kíséretében.
Majd telefon apumnak. Fogott még egyet, bár ez kisebb volt. Csali, bot ugyanaz.
Sötétedés után épp egy kis lélekmelegítőt vettünk magunkhoz, mikor egy rég nem hallott hang ütötte meg a fülem. Kapás!
Nyári melegeket idézte a kapás intenzitása, s miután ráemeltem a botra, éreztem, hogy ez nem a friss telepítés.15 perc elteltével szákoltuk meg a majd 5 kg-os koit. A fejlámpa fényében megcsillanó narancssárga pikkely feledtette az egész napi kapástalanságot.( bár ezt a kép nem annyira adja vissza)
Gyors újra csalizás, persze a jól bevált bors- kagylós duo bojli+körte-kagylós pop up összeállítással, majd az egészet pasztával borítottam, és már repült is a szerelék a helyére.
Lefekvés előtt még felhívtam apámat, de nála egy kárászt leszámítva semmi érdemleges nem történt.
Reggel 7 órakor másztunk ki a hálózsákunk melegéből. Ekkor tapasztaltuk, hogy tejfehér köd borított mindent.
A forró kávé fogyasztása közben hívott apám. Elmondta, hogy az éjszaka nála is nyugodtan telt, csak reggel fogott egy pontyifjoncot.
Csalifrissítés után a balos botomon elkezdődött az őrület. Ezt a 1-2 kg-os pontyok okozták. Sorba fektettem matracra őket. Dél körül Tibor barátom ekkor gondolt egyet, és a parttól kb. 40 m-re kialakított egy etetést, ahova csak 18mm- es bojlit csövezett az 1 négyzetméteres placcra.
Negyed óránként pár szemet. Csalinak epre- halas pelletet tett fel. Ennek a taktikának az lett a következménye, hogy az elején még 30 percenként, később 15-20 percenként merített pontyot 2-4 kg között.
Eközben a Balatonon apum fogott egy kettes körülit, de ebéd után a hullámzás miatt félbe kellett szakítania a horgászatot. Másnap reggel újra lent volt a parton és napközben négy halat fogott 3-5 kg között. A Dovit csalik újfent bizonyították fogósságukat ilyen kapástalan időben is.
Lassan a mi horgászatunk is a végéhez közeledett, így ideje volt elkezdeni pakolni.
Már majdnem minden megszáradt, mikor Tibor barátomnak újfent kapása volt. Már javában fárasztotta, mikor csippant egyet a jelzőm. Majd még egyet. Aztán szép lassan elkezdte lehúzni a dobról a zsinórt. Miután Tibor megmerítette majd 5 kg-os pontyát, már ott állt mellettem a merítővel.
Kb.25 perc kölcsönös fárasztás után csúszott merítőbe a 20 dkg híján 10 kg-os paksi ponty.
Soha ennél szebb befejezést. Ez a bivalyerős hal a lágy iszapba dobott 2 db 14 mm-es epres oldódó bojlit vette fel, amivel vagy 10 m-el túldobtam az etetést.
Ahogy kiúszott a matracból, akkor döbbentem rá, hogy a horgászat legutálatosabb része következik, a pakolás.
Bár nem fogtuk számolatlanul a 10+- os vagy annál nagyobb halakat, mégis kitűnően éreztük magunkat. Rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amiket a tavasszal ugyanitt megrendezésre kerülő 4 napos pontyfogón hasznosítani tudunk.
A kedves horgásztársaknak üzenem, hogy kitartás, nemsokára kezdődik a szezon, mert ahogy mondani szokták:” Január, február, itt a nyár”.
Ezúton kívánok minden horgásztársamnak élményekben és halakban gazdag boldog új esztendőt. S ne feledjétek: 2016-ban is CSAK A DOVIT!