Hosszabb horgásztúrákra elindulva a mindig megfogalmazódó kérdésen töröm a fejem. Mennyit etessek és főként mit? Lehet, hogy ezt ott kellene átgondolni, dehát kinek van manapság mindenre ideje? Általában két-három féle bojlit szoktam készíteni egy hétre, fajtánként 4-5kg-ot. Ebben van egy büdös és egy édes jellegű, a harmadik pedig csak úgy jön. Mindenkinek megvan a tuti bojlija, tehát az adott vízen már bevált ízt mindíg elkészítem. Ezenkívül kerül a táskában még két-három féle gyári golyó is.
Ezeket próbálom úgy összeválogatni, hogy az ízesítésük lehetőleg a házilag készített bojlikhoz hasonlítson. Szerintem nem érdemes sokféle bojlit vinni magunkkal, a túl sok íz bizonytalanná tehet minket, hogy melyik lenne a jó csali? Ez ahhoz vezethet, hogy kapástalanság esetén azonnal váltogatni kezdjük a csalit, ami egy rövidebb túrán még rendben is van. Viszont ha hosszabb időt töltünk el az adott vizen, érdemes kivárni, míg a halak „megszokják”, keresni kezdik az általunk használt ízeket. A szokásos szisztémát alkalmazva az egyik bójánál halas, a másiknál édes bojlit etetek, botonként 30-30 szemet, plusz 17mm és 22mm-es pelletet. A kapások után minden visszahúzásnál 4-5 szem bojlit és pár szem pelletet dobok majd a horog köré.
Természetesen a magok sem maradhatnak ki az etetésből, így kb. 2-2kg vegyes magkeverék valamint tigrismogyoró követi a bojlikat, pelleteket az alpozó etetéshez.
A magokat nagy területen szórom szét, így jobban felkelti a halak érdeklődését.
Mire az utolsó szerelék is a helyére kerül, már eléggé besötétedik. Egy kellemes szalonnasütés, majd a megérdemelt alvás következik. Alighogy lecsuktam a szemem, megszólalt az egyik jelzőm, megjött az első vendégem. Mintegy 25perces fárasztás után sikerült szákba terelni, látván nem is olyan kis példány. Mire a matracra került, már a szomszédban horgászó bojlis kolléga is a vendégem volt. Közösen lemértük; pontosan 18,25 kg-ot nyomott, első vendégként nem is olyan rossz.
Miután újra behúztam végszerelékem, nem volt időnk a szomszéddal sokáig merengeni a dolgokon, azonnal elsült a másik botom is. Mindössze negyedórás fárasztás után a második vendég is a matracon hevert. Öröm volt nézni. Ápolás után ez is visszanyerte szabadságát. A gyönyörű, tökéletes formájú, sérülésmentes hal kereken 9kg-ot nyomott.
Ezután ez a végszerelékem is visszakerült a helyére. Majd a kora hajnali órákig csend volt.
Viszont hajnali 5 óra tájt újabb jelentkező érkezet. Nem volt kapitális méretű, de annál szépségesebb koi pontyot köszönthetem a tóparton. A nap közbeni órákban a nagy meleg miatt nem nagyon volt vendégem; elvétve 1-2 kisebb példány 4-5kg-os pontyok és amúrok zavarták meg nyugalmam. Ennek ellenére a késő esti és a kora hajnali órákban nem nagyon volt időm pihenni.
Az egyhetes túra alatt rengeteg 7-11kg közötti pontyot sikerült kifárasztanom, legnagyobb és egyben az első vendégem a 18,25kg-os tükörponty volt.
De mivel nekem nem csak a kapitális pontyok okoznak örömet, ennek az eredménynek is nagyon örültem. Ismételten bizonyított az általam készítet bojli és ez volt a legnagyobb öröm számomra.
A jó néhány év tapasztalatával a hátam mögött úgy gondolom és tapasztalom, hogy a pontyhorgászat egy soha le nem záruló, végtelen, az életünket végigkisérő tanulási folyamat, mely izgalmassá teszi számunkra ezt a szép sportot.
Faragó Roland
 |
 |
 |