Arra a kérdésre kerestem a választ a Dunakeszi Kavicsbányatón, hogy az előttem álló több napos horgásztúrára milyen etetőanyaggal készüljek. Mivel nem ezen a tavon fogok hosszabb időt eltölteni, ezért nem a „tuti” etetőanyagot kerestem, hanem, hogy milyen vonalon induljak is el. Édesebb keverékekkel készüljek, vagy inkább fűszeres, „büdös” illatok és aromák válhatnak be?
Jártam már ezen a tavon, bár nem túl sok sikerrel távoztam, de a környezet miatt szeretem. A délután árnyékos oldalra ültem, mellettem fedett pad és asztal, könnyen megközelíthető és nem forgalmas helyet választottam magamnak, a tó közepe felé helyezkedett el.
Néhány órás, kereső horgászatra voltam felkészülve. Egy-egy kg jó minőségű, de teljesen különböző, pontyozó etetőanyagot vittem magammal. Nem szerettem volna alapozó etetést végezni, így nem is volt szükségem többre.
A Dovit Flou-Vit Mix Sweet ízesítésű és Dovit Green Method anyagokat választottam, amik hatását tovább fokoztam az ízvilágukhoz illő aromákkal.
A Green Methodhoz halas, fűszeres jellege miatt Dovit Polipos-Tintahalas, a Flou-Vit etetőhöz édes jellege miatt Dovit Epres aromát öntöttem.
A Flou-Vit masszát a megfelelő nedvesítés után át lehet törni gond nélkül a rostán. A Green Method etető előkészítésénél először szárazon rostáltam át, hogy kiszűrjem a nagyobb szemcséket, csak ezután nedvesítettem és törtem át rostán. Ezt követően kevertem ismét hozzá a nagyobb szemcseméretű magtörmelékeket és az etetőanyagban lévő pelleteket.
Az etetőanyagok nagyon jól viselkedtek a vízben a tőlük elvárhatóak szerint. A horgászat előtt egy-egy kis gombócot dobtam a sekély vízbe, hogy megnézzem az oldódásukat, felmérjem az oldódásuk idejét. Nagyon látványos volt a Flou-Vit zöld fluo színű felhője, ami már igen kis mennyiségtől is nagyon jól látszódott.
A horgászat nagy részében 20-100 méter távolságokban próbálkoztam különböző csali kombinációkkal, amiből akadt bőven a tarsolyomban. Ehhez két heavy feeder botot használtam, 4,20 m és 3,90 m hosszúságúakat, 120 g és 140 g dobósúllyal. A 0,22 mm átmérőjű főzsinórokra fonott dobóelőkét kötöttem. A hosszabb botomat 25 g súlyú pellet kosárral és 6-os nagyságú horoggal, a rövidebb botomat pedig egy Phlat Method kosárral és 8-as méretű horoggal szereltem.
A pellet kosaras szerelékemmel 90 méter távolságot horgásztam meg, kb. azonos helyre folyamatosan újra dobva negyven percenkét, óránként. Csalitípustól függően kivártam. A kosárba a halas-fűszeres Green Method etetőanyagot töltöm. Nem is csak a ízesítése miatt választottam, hanem a nagy szemcseméretű, magas beltartalom miatt. A pellet kosár űrtartalma jóval magasabb, így ezt célszerűnek láttam egy kisebb sugarú körbe dobálni, így folyamatosan etetőanyagot juttatva be egy helyre. Csaliként fűztem lassan oldódó, fúrt halas pelleteket fűszeres és édes ízben is, ízesített üveges kukoricát, kiballasztozva is.
A method kosaras végszerelékemet 20-100 m távolságokba dobtam be, a Fluo-Vit etetőanyaggal megtölt, 20-25 percenként újra dobva és pop-up pelletekkel csalizva.
Négy órányi aktív ücsörgés után kezdtem úgy érezni, hogy valamivel tényleg mellé fogtam.
Ahhoz, hogy minden működjön egy számunkra idegen vízen, ahhoz nagy szerencsére van szükség. Azt viszont tényleg nem értettem, hogy vajon mi lehet a probléma. Pontosabban nem láttam be, pedig ott volt az orrom előtt. Szó szerint. Amíg legalább 20 m távolságba dobtam és bent kb. 90 m távolságban hosszasan vártam a kapást, azon szörnyülködtem, hogy hány halat látok a parttól 10-15 méterre mozogni. A tavon élnek vadkacsák, amikor elúszott néhány előttem, láttam fordulni egy nagyobb testű halat 8 m (!) közelségben a parttól. Mivel nagyobb távolságokban nem jártam sikerrel, úgy gondoltam, hogy legalább a pelletes kosaramat belendítem elém.
Gondosan beállítom az orsó fékjét, bekapcsolom a nyeletőféket és vártam egy kicsit. Néhány perc múlva meg is hajlott a spiccem, megszólalt a nyeletőfék.
Egy gyönyörű compóval lehetett gazdagabb a fényképalbumom.
A method kosárba töltött Flou-Vit etetőanyagot, és az abból felbukkanó Dovit
Pop-Up horogpelletet, Midi méretben, nagyon rövid időn belül megtalálta. Kis idő múlva a pellet kosaras szerelékemet is 10 m távolságba dobtam be kisméretű, lebegő fokhagymás csalival. Egy óra leforgása alatt sikerült is fognom a fűszeres illatú csalikkal két kisebb pontyot.
Ezt követően a method kosaras szerelékemen két kapásom volt még, sajnos ezeket nem sikerült megfognom. A horgászat végén egy kisebb amur csinált őrült nagy kapást, némi izgalmat okozva még pakolás előtt.
A „verseny” döntetlen. Tudtam, hogy ezen a tavon nem fogják egymást érni a kapások, így arra számítottam, hogy jobb esetben lesz 5-6 kapásom. Ez be is jött. Bár én úgy tippeltem, hogy hosszú időközönként jelentkeznek majd a halak, a horgászat utolsó egy harmadában volt csak kapásom, miután elkezdtem drasztikusan a part közelébe horgászni. Három hal az édeset, három hal fűszeres ízeket kedvelte. Külön kitérnék a rontott kapásokra. Kettő közül egy leakadt, egy meg sem akadt. Úgy gondolom, hogy a Midi méretű csalihoz a 8-as horogméretet pontatlanul választottam meg, az kicsi volt és kitakarta a csali, ezért nem akadhatott jól. Míg a pellet kosaras szerelékemen változtattam 8-as méretű horogra, azonban ezen Mini méretű csali volt, ez mind jól akadt.
A több napos horgászatomon használt etetőanyag ízvilágával kapcsolatban is dűlőre jutottam. Viszek mind a kettőből, mert dönteni nem tudtam. Az eddigiek során is tapasztaltam, hogy érdemes több etetőanyag és csali kombinációval készülni, főként, ha ismeretlen vizeken próbálkozunk, erről ismét meggyőződtem.
Porkoláb Tamás