Kagylós okosságok
Horgászatom helyszíne a Somogyhatvani horgásztó, ahol arra kerestem a választ, hogy büdös jellegű etetőanyagokkal ki lehet e védeni a törpeharcsa inváziót. Egyik nap mikor csak úgy szöszmötöltem, és pepecseltem, a kezembe akadt egy régi ékszertartó, mely kagylókkal volt díszítve. Mivel kissé fanatikus vagyok, egyből kizökkentem élőhalott állapotból, és a minimális létfenntartó funkciók mellé bekapcsolt az agyam horgászatra elkülönített része is. KAGYLÓ! Ugrott be az Isteni sugallat. Megittam egy kávét, hogy jobban tudjak gondolkodni, aztán elindultak a fogaskerekek. Elmélkedésemben a következőt vettem alapul: van a víz, abba pofátlan mód beköltözik a törpeharcsa, és megeszik minden olyan táplálékot, melyet arra érdemesnek talál. Előző kísérleteimben, már eredményesnek bizonyult például az amúros etető, ezt továbbgondolva, hogy mit is eszik az amúr, hát például lucernát, de méginkább a természetes táplálékát a nádat, sást, vízinövényeket. Nos, ahol van törpeharcsa, azért megmaradnak az előzőekben felsorolt növények is. Na, akkor ugorjunk még egyet tovább! Mi van még a tavakban, ami megmarad a törpék jelenlététől függetlenül is? Hát kagyló! Innen jött az ötlet, mi lenne, ha megpróbálkoznék vele, ráadásul külön kihívás a lehűlő víz is melyben a büdös aromák már sokak szerint nem működnek olyan jól. Itt negálva, szeretnék egy dicséretet mondani a DOVIT csapatnak, mivel az álltaluk fejlesztett kagylós aromák azok, melyek véleményem szerint a lehető legjobban hasonlítanak a természetes szagokra. Tehát megérkeztem a kiszemelt horgásztóra, melynek a mélyebb részén foglaltam el állásomat.
Sajnos elég későn kezdtem el a horgászatot, mivel ismét sikerült reggel szépen rossz gombot megnyomni a telefonomon, ezáltal még egy hosszú szundit beiktatni. Tehát fél kilenc felé neki is láttam a szerelésnek, etetőanyag bekeverésének, melyet a következőképp állítottam össze: 8mm-es kékkagylós-garnélás etetőpelletet, vízzel és tavi kagylós aromával föláztattam,kevertem hozzá juharmagot, madárborsót,melyet előző nap mediterrán CSL Liquidben áztattam, kapott a keverék még két marék kukorica glutént, és két marék zöld mézes etetőanyag ragasztót. A keverék egy rettentően jól tapadó, sok szemes anyagot elbíró de nagyon jól ködöző büdös-savanyú anyag lett. Bedobás után is nagyszerűen látszott a becsapódó gombóc által húzott zöld csík, mely nagy felhőt képezett a vízben.
Egyébként ezt a technikát sikeresen alkalmaztam már keszegezéshez is rendkívül tiszta vízben, csak ott a csontis-mézes fűszeres pelletet használtam lebegő angolmorzsával elkeverve, de ezt majd egy újabb jégolvadás utáni próba eredményeként fogom megírni tavasszal, mikor ismét sikerül a megfelelő időben ezt a keveréket használni. Visszatérve próbálkozásomhoz. Sajnos, mint említettem nem sikerült a tóra jellegzetes kapásidőre leérni kora hajnalban, de nem aggodalmaskodtam, mivel amúgy is a törpék miatt jöttem, és arra bőven elegendő a horgászatra szánt 3 óra, hogy kiderüljön az igazság. Tehát mint említettem, az esélytelenek nyugalmával ültem a parton és vártam égnek álló spiccel a remélt kapástalanságot.
Mivel kevés volt az idő, így egyből föltettem a törpék által legjobban kedvelt csalikat, tehát a trágyagilisztát, csontkukacot, halibut pelletet, és csemegekukoricát váltogatva dobáltam, viszonylag sűrűn. Meg kell, mondjam az eredmény engem is meglepett, mivel az ég egy adta világon még csak egy belepöccintést sem tapasztaltam, akár az egy szem csontira, vagy vágott gilisztára sem! Kezdtem azt hinni, hogy kihaltak a törpék a tóból, de ezt az elképzelésem hamar megcáfolni látszott, a mellettem ülő horgászkollégák egyről egyre aprókat ciripelgető elektromos kapásjelzője, és a szembe parton ülő „jókedvű” társaság sok-sok kapása, mely egytől egyig törpe volt. Lassan kezdett lejárni a horgászatra szánt időm, mikor egyszer csak féder botom spicce görbült ujj formájában mutatott a víz felé, mintha kiáltott volna, hahó! Játszópajtás érkezett! Föleszmélve méla bambulásomból, és engedelmeskedve féder pajtás hívó szavának, sietve vágtam be a zsinór másik végén lévő jelentkezőnek. Nos mivel a víz már elég hideg, és lassikán eljön a potyeszek mélaságának ideje, ráadásul a pálcám is a szigorúbbak közé tartozik, így nem kellett sokat harcolni a kislánnyal.
Kagylós dip-be mártott csonticsokornak esett áldozatául ez a szép két és feles potyka. Bevallom dagadt a májam a büszkeségtől, mivel nem is számítottam ebben az időben ráadásul ilyen szélben Pontyra, vagy egyáltalán bármilyen szebb halra a törpén kívül. Így hát mivel lejárt a horgászatra szánt időm elkezdtem pakolászni. Mikor kihúztam volna második botomat, éppencsak hozzáértem, és egy elementáris erejű rántás jelentkezett a spiccen. Kihúzás helyett bevágás következett, és rövid fárasztás után egy hatalmas kárász tisztelt meg a jelenlétével, aki fölvette a rákos dip-be forgatott horgon felkínált három szem csemegekukoricát! Na, gondoltam most robban el mindjárt a májam!
Értékelve a pecát, a hideg szél, a hideg víz, a lehető legrosszabb időzítés, és a tavon uralkodó haltalanság ellenére, sikerült egy szép pontyot, és egy gyönyörű kárászt fogni, ráadásul a hidegben használhatatlannak vélt büdös aromás etetővel, és ráadásul a legjobb, ami történt, hogy eddigi tapasztalataimat összegezve arra jutottam, a kagylós büdös összeállításom az, ami eddig a legeredményesebb a törpék ellen. Bár egy fecske nem csinál nyarat, így hát még egyszer kétszer estis ki kell próbálnom úgy, mint az amúros keverékeket, de ígéretesnek tűnik az elképzelés. alig várom, hogy ismét eljussak egy törpés helyre, és ismét próbára tegyem a kagylós keveréket, eztán is törpés, egyre hűlő vízen.
Zárszóként annyit említenék még meg, hogy lehet, hogy ez az egy ponty és ez az egy nagy kárász nem tűnik valami nagy eredménynek, de én kifejezetten keresem az olyan tavakat, melyek kihívást jelentenek, nincsenek agyontelepítve, és meg kell harcolni a kapásért, mivel a tóban élő halak kifejezetten rafináltak, és kihasználva a tó minden adottságát küzdenek a pecások ellen. A somogyhatvani tó, gyönyörű, rettenetesen okos halak lakják, nagyon kell gondolkodni, de ha eljön az idő, hogy kinyissa adományozó karját, akkor bőséges zsákmányra is szert tehetünk. A mai napon olyan volt, mint egy szeszélyes kislány, akinek ha balról akarunk puszit adni, jobbra fordul, ha jobbról akkor balra. Ezen a napon csak nekem, és egy másik kollegának sikerült egy –egy pontyot fognia. Lehet, hogy ő is DOVIT-ot használt? 🙂
Görbüljön!