Az elmúlt időszakban két csatornát is felkerestem (Dömsödi és Duna-Tisza) és finomszerelékes feederrel vettem üldözőbe a lakóit. Ezen írásom nem abban az aspektusban készül, hogy pontról pontra levezessem a két horgászatot, hanem hogy milyen szempontok vezéreljenek ha ilyen víztípusra érkezünk.

A csatornák jellemző haltípusa a keszegfélék.

Vadvíz vagy sem ?

Noha a csatornák emberi közreműködéssel készülnek, mégis a vadvizek közé sorolnám kiterjedtsége és változatos halfaunája miatt. Itt a legkevésbé számíthatunk arra, hogy a három nyaras pontyok beállnak az etetésre (esetleg telepítéskor) és egyiket húzzuk a másik után. Leginkább keszegfélékre, kárászra, compóra, törpeharcsára számíthatunk, de természetesen szerencsésebb időszakokban a ponty is megjelenhet.

Természetközeli élmény egy ilyen csatornán horgászni. (Dömsödi csatorna)

Duna-Tisza csatorna (Dunaharaszti)

Helyválasztás.

Természetesen nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy „ide vagy oda” ülj le és halat fogsz. Mikor megérkeztem a vízhez, jeleket kerestem amik halakra utalnak, továbbá olyan részeket ahol esetleg nádas, nádfalak találhatóak. A nádas általában remek búvóhely minden békés halnak, és mivel a csatornák nem túl szélesek, akár a horgász jelenléte is zavarhatja őket. Érdemes tehát olyan helyeket keresni, ahol jó eséllyel találhatunk „rejtőzködő” hal csapatokat.

Érdemes már a kora hajnali órákban megérkezni mert hatalmas jelentősége van a napszakoknak. A reggeli órák nagyon eseménydúsak, de amint a nap egyre magasabban jár kissé lelassulnak az események, majd a délutáni, kora esti órákban új életre kap a víz.

Egy gyönyörű keszeg a szemközti nádfal elöl.



Felszerelés:

Mivel mindkét esetben hosszú előkés feederrel horgásztam, így erre a stílusra írom le mit gondolok jónak. Úgy érzem, hogy egy ilyen víz nem is a „szelektáló” horgászatról kell, hogy szóljon, szerintem finom szerelékkel hatékonyabbak lehetünk és a pecát is jobban fogjuk élvezni.

Véleményem szerint 360-as botnál nagyobbat vinni felesleges, sőt sok esetben még az is nagy, így én a 330-as mellett döntöttem (by Döme Fine Carp 330 light). Dobástávolság gyakorlatilag minimális (max.25 méter) így teljesen feleslegesen kényelmetlenkednünk a hosszabb botokkal. A halak mérete sem indokolja erősebb horgászbot jelenlétét, a keszegek és kisebb pontyok kifogása élvezetesebb egy lágy bottal. A végszerelékem a már sokszor bemutatott „dupla fonatos” végszerelék. Kosárból bőven megteszi a 20-30 grammos mivel ezeknek a csatornáknak jellemzően (vízállástól függően) nincsen nagy sodrásuk. A körformájú kosár probléma nélkül megállt az aljzaton. Lehetőségeinkhez képest használjunk műanyag kosarakat, mivel fajsúlyát tekintve nem, vagy kevésbé süllyed el az esetleges iszapban (helyszínen derül ki). Az előkém minden esetben 70-80 centi hosszú, 0.12-es előkére felkötött 16-18-as horog volt.

Dupla fonatos végszerelék. A fonat hossza kb. 8 centiméter, végében egy feeder gyors kapocs.



Vékony húsú, kis méretű horgokkal próbálkozzunk! (A képen 14-16-18-as horgok láthatóak)


A csalogató anyagok:

Ezeken a vizeken a halak nem válogatósak, persze ez nem azt jelenti, hogy teljesen mindegy lenne mit kínálunk fel nekik, mégis úgy gondolom, hogy felesleges a premium minőségű etetőanyagokat a vízbe szórni. A Complex etetőanyag család (árában és összetételében) megfelelő választás, mindent tartalmaz amivel eredményes horgászatot zárhatunk. Dömsödön a „Fruit River”, (folyóvízi gyümölcsös) míg a Duna-Tisza csatornán az „All Round” (mindenes) és a „Sweet Bream”(édes keszeg)keverékét vetettem be. Mindkét alkalommal szinte megállás nélkül fogtam a halakat, ráadásul nem is kicsiket. 🙂

„Fruit River” egy kifejezetten vadvízi keverék, nemcsak folyón de tavi körülmények közt is bizonyított már. „https://dovitshop.hu/horgasztermekek/etetokeverekek/complex-etetokeverek/fruity-river-complex-etetokeverek.html
A két keverék remekül kiegészíti egymást vadvízen.
Sweet bream: https://dovitshop.hu/horgasztermekek/etetokeverekek/complex-etetokeverek/sweet-breams-complex-etetokeverek.html
All Round: https://dovitshop.hu/horgasztermekek/etetokeverekek/complex-etetokeverek/all-round-complex-etetokeverek.html

Az alapozó etetés:

Mivel nem rendelkezem messzemenő tapasztalatokkal a két csatornát illetően, a korábbi, tavakon szerzett ismereteimet próbáltam bevetni. Fontosnak tartom a magok jelenlétét az alapozó etetésen mivel nem tudhatjuk, hogy milyen halak fognak előttünk elúszni, ráadásul a bodorka, kárász és a többi békés hal is kifejezetten szereti az apró magvakat, illetve helyben tartja őket. Túl kombinálni nem szerettem volna, így a csemegekukorica és a forrázott kender mellett döntöttem. Utóbbi olajossága miatt rendkívül gyorsan emészthető a halaknak és nem telíti el őket.

Az alapba kizárólag csak magokat tettem az etetőanyaghoz.
A kendermagot leforráztam előző nap.
Kendermag: https://dovitshop.hu/horgasztermekek/magvak/kendermag.html
A csemegekukorica alap csali nálam 🙂
Cemegekukorica : https://dovitshop.hu/horgasztermekek/konzervcsalik/dobozos-horgasz-kukorica.ht

Nagyjából tíz alapozó dobás után már meg is kezdtem a horgászatot, de peca közben 10-15 percenként folyamatosan lőttem csúzlival kukoricát a horgászhelyemre. Ezzel azt szeretném elérni, hogy a halakat folyamatosan helyben tartsam, szinte már várják, hogy mikor kerül be valami a vízbe, mégis a kukoricaszemek halk becsobbanása nem zavarja őket. Fontos, hogy próbáljuk meg ezt is ütemesen (ne össze vissza) csinálni, mert ezáltal több halat tudunk egy helyre csoportosítani.

Fontos az ütemesség. (Ennyi bőven elég 10 percenként)

Ilyenkor már a kosaramba is folyamatosan adagolom az élőanyagot, hiszen ez elengedhetetlen része egy vadvízi pecának. Jellemzően pinkit és (vízben) fojtott csontit adtam az etetőanyaghoz. Ennél is tudni kell mértéket tartani és csak annyit tenni amennyire szükség van. Ha esetleg túlzásba visszük az adagolást, csupán a két kapás közti idő intervallumot növeljük, hiszen annyival később találnak rá a csalinkra.

A kevesebb néha több.
Hibátlan….
A kárászok sokkal vadabban küzdenek a horgon mint tavi társaik.

Csalik:

A csalik tekintetében viszonylag sokfélét vittem de hamar rájöttem, hogy itt is, mint sok esetben, a kevesebb a több. Hamar rájöttem, hogy a csonti egy univerzális horogra való amit a csatornában lakó össze békés hal, sőt egy esetben még ragadozó is (kis balin) szívesen fogyaszt. Biztos vagyok benne, hogy ez nem minden esetben van így de ha csak csontit viszünk magunkkal már akkor sem kell félni, hogy esetleg lukra futunk. Engem is meglepett, hogy a giliszta és a pinki nem talált gazdára (az adott napokon) de amint csonti került a horogra egyből kapást tudtam elérni.

A piros-fehér kombináció volt a legsikeresebb.
Az ilyen méretű bodorkák elemi erővel küzdenek. 🙂
Meglepetés látogató a horgon: Balin 🙂 (szintén csontira)
A dip-be mártott csali itt is hamarabb elkelt. (Panettone)
Dipek: https://dovitshop.hu/horgasztermekek/aromak/dip-ek/panettone-dip.html

A horgászat:

A peca üteme nem sokban tér el attól mintha álló vízen horgásznánk, de persze ez is az aktuális vízállástól függ. Esetemben egyszer sem volt erős az áramlás (ezt zsilipekkel szabályozzák) így 2-3 perces ütemre horgásztam. Az, hogy ez az ütem megfelelő e, mindig az adott körülmények és az adott halak határozzák meg, de Dömsödön és Dunaharasztiban tökéletes volt. Már az alapozást követően hamar megjelentek a kisebb keszegek de az idő múlásával már más halfajok is érkeztek és az egyedsúly is gyarapodott.

Parádés hal… (Vissza az éltető elemébe)
31 db. hal bőséges fogás egy pár órás horgászat alatt.

Az ilyen csatornák egyébként tájegységenként változhatnak. Nyilván vannak olyan részek mint pl. a Dömsödi üdülő rész, ahol rendszeresen helyben tartó etetéssel kedveskednek a helyiek az arra tévedő pontyoknak és egy idő után akár helyben is maradnak (kifogásukig). Ahogy távolodunk a lakott részektől úgy válik egyre vadregényesebbé, itt viszont már semmiben sem lehetünk elég biztosak a halfogást illetően. Egy biztos, a keszegfélék, kárászok mindenhol foghatóak, de ha ponty a kiszemelt célhal mindenáron akkor a lakottabb részeket javaslom a fentebb már említett okok miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy máshol ne lehetne fogni de véleményem szerint itt nagyobb eséllyel horogvégre kerülnek ha nem tudunk napokat időzni a vízparton.

A törpeharcsa:

Érkezésem előtt több helyről hallottam, hogy nem fogok majd mást csak törpeharcsát. Nyilván ekkora kiterjedésű természetes vizeken elkerülhetetlen a törpe jelenléte, és tudom, hogy a magyar horgászok szinte egytől egyig ki nem állhatják.

Azt nem állítom, hogy nem fogtam, mindkét helyszínen akadt a horgomra de egyik esetben sem voltak zavaróak, vagyis nem csapatokban hanem egy egy darab volt csak jelen az etetésemen. Az igazság az, hogy még szórakoztató is volt kifogni őket, mivel az átlaghoz képes nagyobbak voltak és elég vehemensen védekeztek a „light” felszerelésen. Egyáltalán nem voltak olyan zavaróak mint azt sokan vizionálták nekem.

Dömsödi törpeharcsa.
Dunaharaszti törpeharcsa.

Összegzés:

Mint azt az írás elején már jeleztem, direkt nem kronológiai sorrendben vezettem le a horgászatokat, hanem inkább csak bemutattam, hogy mégis mire számíthat egy csatornára ellátogató „laikus” horgász. Igazából még önmagamat is a laikusok közé sorolnám, hiszen biztos vagyok benne, hogy sok tapasztalatot kell még innen gyűjtenem. Bár az is igaz, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy statikusan (kukoricával) pontyozunk , vagy finomszerelékkel élmény pecát folytatunk, és minden halat meg szeretnénk fogni ami elúszik előttünk, de még folytathatnám a sort.

A lényeg, hogy összehasonlíthatatlanul más mint egy intenzíven telepített horgásztó. Más élmény, más halak, más kihívások, egy biztos: érdemes néha egy csatorna partjára is kilátogatni 🙂