Régóta pedzegetett kérdés, milyen időben melyik aroma a nyerő. Általános igazság, hogy hideg vízben az édesebb jellegű etetők a hatásosak, melegben inkább a büdös, fűszeres és hasonló karakteres ízek. Vízválasztónak azt a bizonyos 15-16 fokos vizet szokták emlegetni. Mióta beköszöntött a hidegebb időszak, és vizeink 16 fok alá hűltek, azóta erőltetem a büdös etetőanyagokat, hogy kiderítsem vajon tényleg eredménytelen-e a vele való horgászat. Előrebocsájtom valóban hatástalanabbak a büdös kaják, tehát nem döntünk meg semmilyen alapigazságot, de még mielőtt befejeznétek az olvasást, hangsúlyoznom kell, mint mindenhol itt is léteznek kiskapuk, csak meg kell találni. A hétvégére terveztem két horgászatot, melyeken az eddig hidegben is bevált anyagokkal szerettem volna kísérletezni. Mivel két hasonló jellegű és célú horgászatról van szó, úgy gondoltam egy kalap alá kell vennem a kettőt. Gondolkodásom a következőkből indult ki: Alap igazság, hogy hidegben a büdös nem tetszik a potykáknak. Igenám, de ha jobban belegondolunk mire is értjük mi a büdöset? Általában hallisztes halibutos, véres, májas és hasonló jellegű motyókra. Ez eddig igaz is. Ilyesmi anyagokkal nekem sem sikerült semmi érdemlegeset felmutatni. Nem azt mondom hogy nem fogtam velük halat, de semmi extra,itt-ott egy-egy. Gondolkodásom alapja, a természetben is föllelhető, ám de télivel visszahúzódó táplálékokra esett.
Első horgászat:
Színhelye:
– Somogyhatvan, sellő horgásztó.
Víz hőmérséklet:
– 12°
Levegő hőmérséklete:
– 18°
Horgászat kezdete/vége:
– 10.30-15.00
Felszerelés:
– 3,30-as Feeder, 40-es orsó, 22-es monofil zsinór, 18-as előke, 8-as pontyozó horog
– 3,9-es Match, 30-as orsó, 18-as monofil zsinór, 12gr úszó, 10-es pontyozó horog
Etetőanyag:
Egy zacskó magyaros (fokhagymás jellege miatt került kiválasztásra, mivel az viszonylag univerzális íznek mondható a hőmérsékletre nézve.) etetőanyagot csontis felöntővel bekevertem, hozzáöntöttem még egy doboz csemegekukoricát, melyet előző nap kagylós aromacseppel kezeltem, és két marok kagylós etetőpelletet kevertem még hozzá, egy csöpp etetőanyag ragasztóval. Így kaptam egy erősen büdös jellegű etetőanyagot, melyet, ha jellemeznem kellene, kb. úgy érződött, mintha döglött kagylóba mászkáló csontit hintenék meg egy csöpp fokhagymával. A ragasztótól függetlenül az etetőanyag szépen gyorsan bontott, hála a sok magoncnak.
A horgászat:
Miután elkészítettem etetőanyagom, és ellenőriztem a vízben hogy számomra megfelelően bont-e, úgy döntöttem feeder botommal keresőhorgászatba fogok, míg Match botommal magam előtt húsz méterrel egy fix pontot meghorgászva és etetve, próbálok horogra csalni valamilyen szép kis potyeszt. Elsőként feeder botomat élesítettem be, és csak úgy vaktában bevágtam magam elé úgy jó hatvan méterre. Másodszorra Match boton belőttem a mélységet, gödröket akadókat nemigen találtam, úgyhogy kiválasztottam jobb híján azt a pontot ahol előttem a szél miatt megtörik a víz. Ide élből beetettem az etetőanyagom felét. A horogra mindkét esetben giliszta került. Bedobás után nem akartam hinni a szememnek, az úszó miután beállt, gyakorlatilag ide-oda mocorgott, egyszer jobbra, egyszer balra picit föl, picit le.Többszöri üres bevágás és egy horogról leeső apró keszegecske jelezte, hogy nem igazán érdemes partközelben erőltetni a gilisztát. Persze időközben, ahogy az úszóm bámultam, a szemem sarkából egy hatalmas rántásra lettem figyelmes, mely a feeder spicce felől érkezett. Gyorsan odanyúltam, és bevágtam. A pillanatnyi örömöm, gyorsan alábbhagyott, mivel egy kis ellenállás után megkönnyebbülés következett. Kitekerve a botot, láttam, hogy a fél gilisztám eltűnt és a horog végén egy apró bőrdarabka fityegett. Nyugtáztam magamban hogy elment az első potyka. Miután gyors gyógyulást kívántam pikkelyes barátomnak, gyorsan raktam föl másik gilisztát és irány vissza egy másik helyre. Közben az úszóm még mindig szépen ugrabugrált a vízben mint egy kerge birka, ezért gyorsan kihúztam, és a szétcincált kiszívott giliszta helyére tűztem föl, 3 szem kagylós aromacseppel kezelt csemegekukoricát, és már röppent is vissza a helyére. Miután beállt az úszó, fogtam egy konzervnyi csemegekukoricát, és beáztattam kagylós aromacseppbe, eztán egy órát hagytam állni.
Mindezt, azért mert mivel úgy véltem a kishalak jelenlétéből, hogy az aljzaton lévő etetőanyagot, valószínűleg már mind fölcsipegették. Miután a kukorica kellőképp fölszívta az aromát, elkezdtem csúzlival megszórni az úszóm körül. miközben bombáztam a területet ismét egy nagy húzás jelentkezett feederem spiccén. Bevágásra került a sor, mely most rendesen meg is akadt. Szép jószág küzdhetett a horgon, mivel rendesen hajlott botom, és szép kitöréseket produkált ellenfelem is. Ami ezután következett az már annyira nem tetszett. Mikor már a part közelében jártunk és kezdtem látni a hal burányait, hirtelen kitört balra, befelé a sásos felé, és minden erejét összeszedve nekiiramodott a növényzetnek. Sajnos nem sikerült időben elkormányozni a vízbehajló torzsák elől, így orrát nekidörzsölve sikerült elfűrészelnie előkémet. Sebaj, gondoltam, lesz még ma itt valami, de ha mégsem azért az mégiscsak látszik, hogy tetszik az etetőanyag. Újrakötöttem a horgot, ezúttal kagylós dip-be forgatott kenyeret kínáltam föl hajszálelőkén. Bedobtam, és folytattam a csúzlizást. Mikor kész lettem, kényelmesen visszadőltem székemre, lábam földobtam az etetőanyagos vödörre, és élveztem a ritka novemberi szép időt. Már majdnem sikerült elaludnom, mikor ismét görbült a spicc. Hirtelen a fokozódó adrenalin fröccsnek köszönhetően észbe kaptam, bevágtam, megvan! Hasonlóan az előző vendéghez, ő is a nád felé akart volna törni, de még idejében elmagyaráztam neki, hogy bizony őneki nem lesz az szép hely. Eztán már nem is volt gond a szákolással sem, és partra segítettem egy szép négyes potykát.
Mehetett is vissza a szerelék eztán kagylós kukoricával. Visszacsüccsentem a helyemre, és ismét élveztem a napfürdő áldásos tevékenységét. Közben arra lettem figyelmes, hogy az úszóm körül sok-sok buborék felhő röppen a víz felszíne felé. Ez az ami megborzolja az ember idegeit, amikor rövid távon úszózik, és látja úszója körül a túrást. Bevallom nekem is pattanásig feszültek idegeim miközben bámultam a csalim felé közeledő, aztán távolodó buborékokat, melyek simán körbejárták úszóm, és mintha csak direkt azt akarták volna mondani, hogy: „Ugyan már! Vigye már el a szívroham!” Hát majdnem elvitt. Főleg mikor a nagy koncentráció közepette a feeder spicce megint csak bólogatott, de sajnos mivel nem figyeltem rendesen, mire bevághattam volna abba is maradt. Gondoltam most nem húzom ki, mert nem akartam elijeszteni az előttem nem sokkal túrkáló csapatot. Mikor már azon gondolkodtam, beugrom a vízbe, le szkanderezem az egyik pontykollegát és megmutatom, hogy ugyan már mit is kéne megenni, hirtelen észrevettem az egyik buborék csíkot, megindult az úszóm felé, szép lassan komótosan, és egyszer csak hopp, az úszó kiemelkedett. Ekkor eljött a várva-várt pillanat, és bevágtam. Szépen dolgozott a pálca, és viszonylag hamar partra is segítettem a nem túl nagy távolságban lévő halacskát, de nem volt felhőtlen az örömöm azért, mert még sikerült neki világgá kürtölni, hogy: „Gyerekek! Ez az étterem itt nem jó, mert szálkás a kukorica!”
Így hát megszűnt a kis csapat lakmározása a területen. Na, jó azért örültem a halacskának, de a Match botot már összepakoltam, mert úgy gondoltam ennyi már éppen elég bizonyos következtetéseket levonni. Pakolászás közben azért még elsült a feeder spicc, és damilt húztam ismételten egy gyönyörű kárásszal.
Mikor kijött, örültem neki egyet. Mint már sokszor mondtam, egy ilyen szép méretes jószágot többre becsülök, mint egy standard pontyot. Úgy döntöttem a mára tervezett idő lejárt, irány haza.
Sporttársak:
Körbekérdezősködve a tavon, szinte mindenhol megfogták a napi adagot, mindenkinél édes etető volt, epres, mézes, vaníliás, gyümölcsös stb.. de sokan panaszkodtak, hogy nagyon kényesen eszik a hal, apró kapások vannak, mintha sneci lenne. Közvetlen mellettem ültek barátaim is, és volt alkalmam megfigyelni kapásaikat, és valóban! Maszatolós, szöszmötölős kapások jelentkeztek. Nálam ilyen nem történt. Kivétel nélkül az összes kapás erőteljes és határozott volt, mind az úszón, mind a fenekezőn.
Második horgászat:
Színhelye:
– Kistótfalu, 3-mas horgásztó.
Víz hőmérséklet:
– 10°
Levegő hőmérséklete:
– 14°
Horgászat kezdete/vége:
– 10.30-15.00
Felszerelés:
– 3,60-as Feeder, 40-es orsó, 22-es monofil zsinór, 20-as előke, 8-as pontyozó horog
– 3,9-es Match, 30-as orsó, 18-as monofil zsinór, 12gr úszó, 10-es pontyozó horog
Etetőanyag:
A második keverék amit kigondoltam szintén egy büdös jellegű keverék, melyet a kedvencemből, a zsákos 8mm-es etetőpelletből készítettem el, annak is a kékkagylós-garnélás változatából. Öntöttem a vödrömbe egy jó háromnegyed kilónyit, többet nem is akartam, mivel tapasztalataim szerint a rendkívüli ködözése végett nem is nagyon van szükség etetésre belőle. Ezt föláztattam, majdnem háromnegyed flakon tintahalas aromával, és adtam hozzá egy doboz csemegekukoricát és borsót. A kellő tapadás elérése érdekében meghintettem etetőanyag ragasztóval. Kb. negyed óra múltán összeállt az etetőanyag. Kísérlet képen a Match botos pecára csak szemes anyaggal etettem.
A horgászat:
Miközben pihent az etetőanyag, fölszereltem botjaim, és kicsit elrendeztem környezetemet, hogy minden könnyen gyorsan hozzáférhető legyen. Elsőként a Match botot dobtam be, tőlem olyan 25-30 méteres távolságra, és megszórtam csemegekukoricával és borsóval. Megvallom nem is nagyon fűztem sok reményt a horgászathoz, mert igen aktív halmozgást láttam, csak az a baj, hogy nem előttem, hanem a tónak egy távoli pontján, az úgynevezett nyugalmi részen, ami sajnos horgászbottal, már nem elérhető távolság, sőt még a közelébe sem nagyon tudok dobni. Hozzáteszem nem bánkódtam emiatt, mert találtam egy kiskaput, de erről picit később. Először is szeretném elmondani, hogy nagyon örülök annak, hogy léteznek ilyen tavak, ahol a halállomány számára létrehoznak ilyen kisebb nagyobb nyugalmi területeket, hiszen nemcsak a mellettünk ülő kolléga a sporttárs, hanem a hal is, akire pályázunk. Nem tudom hogy vagytok vele, de engem örömmel tud eltölteni ha szép egészségtől viruló, ezáltal harcosabban küzdő halakkal tudom a bajszom összeakasztani.
Visszatérve kiskapumra, a tó közepe felé létezik egy régi patakmeder, ami tudtommal már feltöltődött, viszont a víz végében található átfolyó felől nagyjából ezen a vonalon haladva, folyamatos vízmozgást vettem észre. Itt vissza kell térjek az áztatott pelletes etetőanyagom rendkívüli ködözési képességére, melyre támaszkodva reméltem kapást kicsikarni. Úgy gondoltam ha sikerül ebbe a sodorvonalba bedobni, az áramlat a kosárból felszálló felhőt a megfelelő részekig eljuttatja, ezáltal mintegy utat mutatva a halaknak. Az első két-három órát úgy töltöttem el, hogy körülbelül a teljes kioldódáshoz igazodva, folyamatosan variálva a csalit, dobtam újat és újat. Mikor már úgy éreztem elég volt a bombázásból, csemegekukoricát tűztem horgomra, és bedobás után vártam. Mellettem ülő horgásztársam időközben fogott egy pontyot, mézes etetőanyaggal, giliszta csalival, mely maszatolós bocsánat a kifejezésért „taknyolós” kapással jött. Ezután megállt nála a fogás, mivel a többi kapása még finomabb volt, és sikertelenül vágott be neki. Nekem a kukoricára nem akart jelentkezni senki. Mivel úgy gondoltam ma a húsos csali jön be, csaliként ezúttal én is gilisztát fogok fölrakni, de a kis barna lényeket mielőtt bedobtam volna megfürdőztettem szúnyoglárvás dip-be. Gondoltam ekkora szúnyoglárvát még úgysem láttak a halak, így hát biztos meg is kóstolják az úri falatot. Elképzelésem siker koronázta, mivel bedobást követően nem telt bele húsz perc, és egy szép 1.80-as forma pontyot segítettem partra.
Úgy tűnt idetaláltak a halak. Kissé rápihentem a fogásra, és körbejártam a tavat, információ szerzés céljából. Visszatérve már nem gilisztát, hanem kagylós aromacseppel kezelt csemegekukoricát raktam föl, a natúr helyett. Dobásom ugyan oda sikerült ahova az előző. Bő félóra várakozás után ismét erőteljes kapás, melyet sikerült megakasztani, de sajnos menetközben leakadt a horogról. Ismételt bedobás, szintén kagylós csemegekukoricával, kis idő után ismét kapás. Következő jelentkezőmet, már partra segítettem.
A hidegvíz ellenére azért derekasan küzdöttek kis barátaim, még ha nem is voltak a termetesebb fajtából valók. Mielőtt ismét bedobtam volna kicsit szusszantam, szemlélődtem, és nyugtáztam, hogy a halmozgás mit jöttemkor láttam egy centit sem jött kijjebb. Következő bedobásra, kenyeret tűztem hajszálelőkére, melyet kagylós dip-be forgattam. Bedobás után nem telt el 5 perc már görbült is a spicc, és ismét szákba tereltem egy szép kis potykát.
A mellettem ülő hölgy, akivel szoktam horgászni azt mondta, hogy ezt már nem hiszi el, és ha ő nem fog legalább egy halat, akkor jövőre nem váltja ki az engedélyét. Hát ezt már nem hagyhatom gondoltam el, így hát az etetőanyagomból jócskán megtömtük az etetőkosarat, és a horgára tűztünk egy szem jóképű gilisztát és egy csemegekukoricás-halas színes horogpelletet, mivel közben eszembe jutott, hogy nekem ilyen is van, és ez tök jól szuperál a hidegebb vizekben is. Na, ezt a csomagot még jól be is áztattuk szúnyoglárvás dip-be, és mehetett a helyére. Mikor már a keserűség vonásait véltem fölfedezni a szép hölgy arcán, egyszer csak felsírt az elektromos kapásjelző, és egy harcos potyka személyében sikerült megmenteni a jövő évi engedélyt. Eztán többet már nem is dobtam vissza, meg voltam elégedve a napi teljesítménnyel. A Match bot ma nem jutott szóhoz, valószínűleg a rövid távolság miatt.
Sporttársak:
Hasonló helyzet állt fönn, mint az előzőnapi Somogyhatvani horgászatnál, ittis sokan megfogták a napit, és egyre több helyről hallottam már azt, hogy: „ÁÁÁ! Nem nagyon eszik ám a ponty! Csak kóstolgatja.” Ezen a napon is inkább az édes jellegű keverékek voltak bevetve.
Összegzés, tapasztalat:
Két napot töltöttem kint a vízparton, két külön tavon, kétfajta keverékkel, melyben ugyan voltak hasonlóságok, és arra a következtetésre jutottam, hogy az édes jellegű etetőanyagokkal kapcsolatos alapigazság teljesen igaz, nagyon sok sporttárs sikeresen használta, de az az egy aprócska dolog van, hogy valamiért szinte csak maszatolós kapással találkoztam. A büdös jellegű keveréknél annyit tennék hozzá, hogy személyes tapasztalatom szerint lehet eredményes, de csak akkor, ha valamilyen formában tartalmaz olyan íz világot, mely a halaknak ismerős, nem természetidegen íz. Ilyen például az első napi pecámnál használt keverékben a csonti aroma, vagy kagylós pellet, a második pecánál pedig a tömény kagylós etetőanyag. Még egy dolog van, amit észrevettem, ezekre az íz világokra sokkal határozottabb kapást tudtam elérni. A két nap alatt egy maszatolós kapásom sem volt. Ezzel az egész történettel nem azt akarom sugallni, hogy hidegben jobb a büdös, hiszen nem így van. Inkább azt mondanám, létezik olyan büdös jellegű kombináció, mely szintén megállja helyét a hidegvízben. Persze hangsúlyozom ez nem szabály, nem tény, csak saját tapasztalatom, véleményem, és remélem, ezzel a kis történetlánccal sok horgásztársnak csinálok kedvet a kísérletezéshez.
Görbüljön!
