„Bleki” a páston

Nemrégiben, egy kétnapos teszthorgászatot szerveztünk, melyen sok minden egyéb mellett a Black Method Mix-et is górcső alá vettük. A horgászatnak-e magunk között szólva „Blekis” részét szeretném megosztani a kedves olvasóval. Két nap alatt, két különböző tavon próbáltuk ki a fekete keveréket. Utunkat kísérte kánikulai meleg, hirtelen betörő viharos erejű szél, melynek hatására még így nyáron is igencsak a csontunkig metszett az elázott ruhánkról a hideg. A vihar letelte után pedig a fullasztó hőséggel kellett megvívnunk. Szóval, szó szerint kaptunk a halaktól hideget-meleget, mi pedig adtunk nekik Black Method mixet.

Azért a Black Method Mix-re esett a választás, mert e változatos időjárásban, ez a keverék hozta egyenletesen, és folyamatosan a halakat. Essék egy kis szó, magáról az etetőanyagról is. Igazából hideg vízre fejlesztett anyaggal van dolgunk, melynek alkotóelemei magas fehérjetartamúak, tartalmaz mindent, ami a nagy ponty horgászatához szükséges. Rendkívül sok szemes magvat bír el, nagyon jól tapad, a kosárból lassan oldódik ki. Érdemes három, vagy négy lépésben vizezni, és legalább kétszer áttörni valami nagy, vagy közepes lyukú rostán. Számunkra, ami igazán lényeges így nyár alkalmával, az, hogy teljesen aroma nélküli keverékről beszélünk. És hogy ez miért is érdekes? Mint tudjuk hideg vízi horgászatok alkalmával, bevált dolog, hogy aroma nélküli anyagokat használunk, hiszen akad olyan helyzet, hogy a sok illat riasztólag hat az arra bóklászó halakra. Igen ám! De így nyáron, mivel teljesen natúr keverékről beszélünk, saját magunk komponálhatjuk kényünkre, kedvünkre etetőanyagunkat, ezzel kezünkbe adva a változtatás lehetőségét. Nálunk több változat közül, a kolbászos bleki, és a kagylós bleki vitte a pálmát, cirka ugyan olyan arányban, ezért engedtessék meg, nem veszem külön a kettőt.

Az etetőanyag bekeverése a következőképpen történt: három deciliter vízhez hozzávetőlegesen két deci aromát kevertünk, melyet lassan, több lépésben adagoltunk az etetőanyaghoz. Eztán nagy lyukbőségű törőszitán háromszor áttörtünk, így egy viszonylag homogén anyagot kaptunk, mely egy nyomásra, kemény, masszív gombóccá állt össze. A keverékhez áttörés után adagoltunk egy kevés erjesztett kukoricát.

Őszintén szólva, a meglehetősen mostoha időjárási körülményeket tekintve, nem is igen számítottunk kapásra, ennek ellenére meglepő módon, a kisebb keszegek kezdtek el kényeztetni minket sűrű kapásaikkal,érdeklődésükkel. Csaliként ekkor csontkukacot, kinyomott csemegekukoricát használtunk.

A szinte unalomszámba történő keszegkapás kivédése érdekében, fondorlatosan csonti helyett gilisztát, és kinyomott csemege helyett kagylós leves kukoricát használtunk, melynek hatására közepes méretű, ám de derekasan küzdő kárászok jelentkeztek egy-egy fotóra a külvilágban. Eközben szépen váltakozott az időjárás is, fullasztó meleg után, viharos szél, áztató eső, és így tovább. Mintha a halakat, nem is érdekelte volna, éppen házunk táján milyen az időjárás. Meglepő módon szépen, sorba kéredzkedtek a gyorséttermünkben felkínált táplálékra.

Egyszer csak hatalmas csattanás és szakadó eső. Mellettünk akadt hál istennek egy kis szalmatetős kuckó, ahová visszahúzódhattunk, így vártuk, míg csillapodik az eső. Egyszer csak, csip…csip csip… Aggódva figyeltük a jelző mocorgását, a felhőket, a tóra leeső esőcseppek táncát, és imádkoztunk, csak állna már el! Senkinek nem volt kedve már elázni.

Kérésünk meghallgattatásra talált, ahogyan jött , úgy is ment a hirtelen jövő égiháború, és egyszer csak, a vissza- visszatáncoló esőfelhők cseppentései közepette, csipcsipcsipcsip….. szólott a kapásjelző. Futás, bevágás! Ponty! Nagyon küzd! Nem kicsi! Hangzottak a szavak. A part mellé kiharcolva ellenfelünk, jött a meglepetés. Nem ponty! Amúr! Bár a horog végén teljesen úgy küzdött, mint egy megtermett potyka. Nagyon örültünk a meglepetés halnak, már csak azért is, mert nem kifejezetten szájának ízlő falattal kedveskedtünk neki, mégis úgy gondolta, neki ez finom és csábító. A kolbászos bleki mellett fölkínált kagylós kukorica, giliszta párosítás, ami evésre csábította a vizek bociját.

Ő volt a nap záró hala, és a kedvéért még az eső is újra eleredt. Úgy döntöttünk irány haza, és egy kis pihenéssel nyugtázzuk a horgászat első napját. Azért hogy örömünk ne legyen határtalan, az újra megeredő eső, eláztatott minket, mint elvtársat a vodka, de ezt akkor már nem bántuk.

A legközelebbi alkalommal, egy rövid beszámoló érkezik blekis horgászatunk második napjáról, mely tartogatott jó és rossz meglepetést is számunkra.

Üdvözlettel: Bs Dovit Team