Tavaszi próbák
Idősebb horgászok minden bizonnyal emlékeznek még arra az időre, mikor a horgászat mai szemmel bizony még gyermekcipőben járt. Nem voltak csúcsminőségű botok, lézerrel élezett horgok, kisebbnél kisebb átmérővel rendelkező damilok. Ezekről rengeteg emlék maradt fönn, lehet, még ma is őrzi otthonában egy-egy sporttárs az immár relikviának számító eszközeit, olykor-olykor elővéve, megtörölgetve, és magában elmormolva, „ó a régi szép idők”. Bizony a régi szép idők már majdhogynem a múltba temetkeznek, pedig még ma is visszanyúlhatunk egy-egy jól bevált praktikákhoz, nem kell méltánytalanul elfeledni mindent, ami régies, egyszerű.
Így van ez az etetőanyagokkal is, vagyis inkább a hagyományos íz világokkal is. Manapság divat, hogy a legvadabb ízesítésű etetőanyagokkal lehet csak halat fogni, és csak az a jó, semmi más. Természetesen, mint minden sport, a horgászat is fejlődik, ez vonatkozik az ízesítésekre is. Szeretem és használom én is a modernkori íz világokat, de azt azért érdemes tudni, hogy mint mindennek, ennek is megvan a története, a fejlődése, és ha erre visszatekintünk, bizony a legtöbb esetben itt is az alapízesítésekhez fogunk eljutni. Ennek a háromrészes sorozatnak a célja, hogy bemutassam, a régi jól bevált ízek használhatóságát, felmelegedő, meleg, lehűlő vizek esetén is.
Térjünk is a tárgyra a kissé hosszúra sikerült „merengés” után! Melyek is a régi, jól bevált ízek? Elsősorban meg kell említeni a vaníliát, mézet, ánizst, és ide sorolható még az eper is, bár a maga nemében ő egy nagy túlélő, mivel a legtöbb mai keverék alap ízéül is szolgál. Ez a négy ízesítés mellyel foglalkozunk. Vehetnénk még esetleg a fahéjat vagy a koriandert is, de ők egy külön történet lesznek. Ezen ízek nagyszerű, és kiaknázható előnye többek között, hogy több éve sikeresen működnek, és ezt nem kell sem bizonyítani, sem ragozni. A másik nagyon fontos dolog, amiért fölveszik a versenyt bármely modern ízzel, az pedig az egyszerű, letisztult íz világ, és az íz harmónia, amit ki lehet hozni belőlük. Meg kell még említeni a variálhatóságot is. Akár melyik íz, rendkívül jól kombinálható a modern kor vívmányaival. Példának okáért, szagolt már valaki halliszttel kevert vaníliás etetőanyagot? Egyszerűen tökéletes harmóniában állnak egymással.
Az anyagok:
Vanília:
Kézenfekvő választás volt annak idején, hiszen majdhogynem mindenhonnan beszerezhető íz volt, sőt még ízesített cukor formájában is előfordult bárhol.
A vanília rendkívül kellemes illat, mely a vízben kiválóan terjed, szinte robbanásszerűen kiáramlik az etetőanyagból, de íze sokáig megmarad, még attól függetlenül is, ha illata már rég nem érezhető. Előnye a jó terjedésben van, mely a felmelegedő vízben is igen gyorsan végbemegy. Használhatjuk magában, csak az etetőanyagot vízzel bekeverve, de kiegészíthetjük egyéb holmikkal is, attól függően mikor mire van gusztusuk a halaknak. Személyes véleményem, hogy jégolvadás után, felmelegedő vizekben kezdjünk mindig az alap etetőkeverékkel, mivel ilyenkor előfordulhat, hogy a markáns illatoktól a halak megriadnak. Ha kevésnek érezzük a „natúr” etetőanyagot, első lépésben, keverjünk a kosárba gyúrandó anyaghoz egy kevés vaníliás ízbombát, mivel ettől kissé aromásabb lesz keverékünk, úgymond kupacozódik (kis szigeteket alkot az etetésen)az illat, de nem esünk át a ló másik oldalára. Ha szemmel láthatóan megindultak a halak, akkor nem árthatunk, ha vaníliás aromaporból keverünk az etetőanyaghoz, mivel ettől sokkal gyorsabban terjed az illata, markánsabb lesz az íze, de mivel már aktívan táplálkoznak a halak, kicsi a valószínűsége, hogy megriadnának tőle.
Ha minden kötél szakad vaníliakeverék:
Mikor úgy járok, hogy az előzőekben leírt etetőkkel nem jutok semmire, akkor szoktam a horgászat utolsó órájában bevetni, és ha mást nem is, de kisebb féltenyeres, tenyeres keszeget horogracsalni.
Egyharmad zacskó vaníliás etető, egy kb. leveses kanálnyi vaníliás aromapor, egy-másfél deci vízben elkevert félampullányi vaníliás aromacseppel bekeverve, és egy leheletnyi ízbombával meghintve. Tudom hangzatra brutális! De mint a cím is írja „ha minden kötél szakad”. Általában meghozza a sikert nap végére, egy-két kisseb-nagyobb halacska képében, és legalább úgy állhatunk föl a székről, hogy azért fogtunk valamit.
Tanácsok a vaníliás etetőhöz:
Felmelegedő vízben, nem célszerű nyakra-főre szórni belőle, mivel édes, laktató íze van. Kiegészítésnek egy zacskóhoz egy marék csontit, esetleg vágott földigilisztát, féldoboznyi csemegekukoricát érdemes hozzákeverni, bőséggel elég lesz. A horgászat elején én három részre osztom az anyagot, először alap minden egyéb aroma nélküli etetőt használok, ha nem jön be, akkor az ízbombás variációt, ha az sem akkor a minden kötél szakad kombót. Csaliként valami miatt a csontkukac konzervkukorica szendvics jött be a legjobban mellé. Vegyesen foghatunk vele szinte minden békés halfajtából ebben az időszakban.
Régi idők egyszerű, de nagyszerű ízesítő anyaga, markáns aroma és íz. Szintén könnyen beszerezhető volt a maga idejében, és még ma is. Akkoriban jellemzően forrázott kukoricadarához adagolták, izét nem veszíti el még magas hő hatására sem.
Szintén gyorsan terjed a vízben, bőven elegendő az etetőanyaghoz némi csemegekukoricát, és csontit adni. Használata erős alaparomája miatt jégolvadás után annyira nem javasolt, bár meglepetést kétség kívül okozhat, inkább már a beindult, felmelegedő vizeken vált be igazán. A tavak mélyebb részeit megcélozva, szintén sikeresek lehetünk vele. Kiválóan beállítható mind keszegre, mind pontyra hangolva is. Keszegre semmi más dolgunk nincs, minthogy egy kevés főtt búzát és csontit keverjünk hozzá, pontyra nagyon jó hatást gyakorol, ha egy kevés hallisztet és csemegekukoricát keverünk bele.
Ha minden kötél szakad ánizskeverék:
Szintén egy brutálisan illatozó, végső esetben használatos keveréket írok le, melybe kell egyharmad zacskó etető, egy kevés ánizsos aromapor, egy-másfél deci ánizsos aromacseppel vegyített vízzel bekeverve, egy marék angolmorzsával. Csalinak giliszta, és 8mm-es ánizsos betain pellet javallott. Ebben az esetben a reményhal valószínűleg testesebb keszeg, vagy ponty lehet.
Tanácsok az ánizshoz:
Célszerűbb felmelegedő vízben inkább a keszeget megcélozni vele, főleg egy laza, plusz aromásítás nélküli alapetetéssel, partközelben, pedig a bodorkáknak tetszetős az íze, ekkor elég egy marék csontit keverni hozzá. Jól kombinálható a pörkölt etetőanyaggal, mellyel keverve, szintén beállíthatjuk keszegre, pontyra egyaránt.
Plusz aromával ellátott etetőt, inkább mélyvízen, kevés angolmorzsával, és csemegekukoricával, pontyra vethetjük be, ekkor a felmelegedő vízen nincs szükség etetésre, elég amit kosárral, vagy úszó köré lőtt egy-két gombóccal juttatunk be. Csaliként, a giliszta vált be a legjobban, azzal az apró trükkel, hogy egy ollóval ejtünk rajta egy kis bevágást. Az ánizs, és a giliből kiáramló nedv együttese megbolondítja a halakat.
Méz:
A méz is, mint az előző kettő, a legkönnyebben beszerezhető ízesítések közé tartozott. Volt, aki a megszáradt mézes süteményt áztatta vízbe, és az került kosárba, de volt olyan is, aki áztatott kenyér mellé öntött egy pár kanálkával, de még olyan is előfordult, hogy az erjesztett magokat szórták mézes löttyökbe, és azzal csaliztak.
A méz kifejezetten édes, a halak számára rendkívül vonzó, természetes íz. Illata ennek is könnyedén terjed, még jégolvadás után is. Ekkor kismértékben aromázható is, de jobb, ha a gyári anyagot használjuk, kevés élő anyaggal, mindenféle extra nélkül. Ha belelépünk a tavaszba, és már felmelegedő vízről beszélünk, nyugodtan tehetünk hozzá plusz méz folyékony aromát. Kifejezetten kellemes, harmonikus, mégsem émelyítő ízt ad neki az akácméz aroma, melyet a bekeverő vízhez adjunk, így szépen, egyenletesen terül szét az etetőanyagban. Egyszerű, de mégis nagyszerű kiegészítője
a konzerv csemegekukorica, melyet pépesítsünk le, adjunk hozzá pár csepp méz aromacseppet, hagyjuk állni egy pár órát, és keverjük hozzá az anyaghoz.
A kárászok és apró keszegek ezt nagyon díjazni fogják. Ekkor a legjobb csali, ha van kéznél fűszeres-mézes pácolt kukorica, melynek nyomjuk ki a belsejét, és a héját, mint egy kabátot, tűzzük egy csonti mögé. Ekkor az apró keszegek nehezen lopják le a csalit, viszont a nagyobbaknak kifejezetten tetszik a „ruhás csonti”.
Kárászra keverve, a legjobb, ha már előző este megkeverjük, és egy kevés főtt búzát adunk hozzá, másnap, pedig akácmézes folyékonyaromával pótoljuk a nedvességet, amit éjszaka fölszívott. Pontyra inkább csak egész kukoricát, csontit, és egy kevés mézes fűszeres ízbombát keverjünk.
Ha minden kötél szakad mézkeverék:
Rendkívül tömény illatú keverék, melyhez kell egyharmad zacskó mézes etetőanyag, fél doboz pépesített csemegekukorica, fél ampulla mézes aromacsepp a kukoricára öntve, egy kevés mézes-fűszeres ízbomba, mindez felöntve akácmézes folyadékaromával. Olyan tömény hogy az ember gyomra megindul tőle, de egy kárász biztosan elviszi a neki felkínált kukac csalit.
Tanácsok a mézhez:
Nincs szükség felmelegedő vízen sok etetésre, a méz aroma rendkívül jól vonza a halat. (Jégolvadás után, csak azt adjuk, ami a kosárban van.) Jól harmonizál a búza, és csemegekukorica is hozzá (nem kell túlzásokba esni), egy kevés csontival megbolondítva. Jellemző hala a kárász és ponty. Csaliként a csonti lehet a megfelelő választás.
Eper:
A horgászat talán első új keletű ízesítése, de mégis a régi ízek közé kell sorolnom, mivel, mint már említettem az elsők között szerepelt, és ha hiszitek, ha nem, réges-régen, volt, aki a túlérett szamócát, esetleg az eperfa termését, összetörve, kenyérrel és kukoricadarával beáztatta.
Kellemes, émelyítőnek egyáltalán nem mondható illata, már jégolvadás után is meghozhatja a halat. Ilyenkor teljesen fölösleges bármiféle aromát hozzátenni, azt inkább a víz melegedésével arányosan, mindig kismértékben növelve tegyük. Bármilyen adalék tökéletes választás mellé, de a csontkukac mindig legyen nagyobb mennyiségben benne. Érdekes megfigyelés,az előzőekkel ellentétben, ha csak vágott gilisztával dúsítjuk az etetőanyagot, sokkal több kapást sikerül kicsikarni csontival csalizva. Kissé vicces megállapítás, de ha csak vágott giliszta kerül az etetőbe, akkor felmelegedő vízen jobban működik, mint a csontival,és kevés csemegekukoricával dúsított epres etetőkeverék. Az epres etetőanyaghoz, megtalálhatunk szinte minden termékből valamit, pelletek, aromák, dipek stb…, tehát mind keverék, 
mind csali tekintetében egy rendkívül tiszta, harmonikus összeállítást rakhatunk össze.
Ha minden kötél szakad eper:
Egyharmad zacskó epres etetőkeverék, 1-1,5 dl epres folyadék aromával elkeverve, egy marék epres-halas etető pelletet hozzáadva, rendkívül tömény keveréket kapunk, mely általában pontyot, vagy testes dévért hoz a konyhára.
Tanácsok az eperhez:
Mint említettem, ahogy emelkedik a víz hőfoka, úgy emeljük a plussz eperaroma mennyiségét. Kiváló a darabolt gilisztás keverék, melytől nem kell megijedni, mert elég hozzá két doboz vastag, vagy közepes giliszta, jó apró darabokra vágva. Ez talán még a pénztárcát sem terheli meg anyira, mivel elhagyható a csemegekukorica, és a csonti is a keverékből. Csalizni ekkor érdemes csontival, melyet epres dip-be mártunk, gilisztadarabbal (én egy fél gilisztát szoktam horogra tűzni), vagy a kifejezetten pontyokra utazóknak epres betain horog pellettel.
Végszó:
Az ízek hajnalán című kis írásnak a célja, hogy elkalandozzunk kissé a régi jól bevált ízesítések világában, és hogy bebizonyítsuk, univerzális mivoltukat. Tesztünk tavaszi, jégolvadás utáni, és felmelegedő vizeken történő fejezete ezennel lezárul. A teszt több helyen, többször, változó körülmények között zajlott, eredményesen. Következő rész a meleg vizeken történő próbákat, és tippeket fogja bemutatni, melyet azonban előbb még jó pár teszthorgászat megelőz. Addig bátran próbálgassuk, és nyúljunk vissza-e még mindig eredményes ízesítésű keverékekhez. Remélem tudtunk ötletet adni, segíteni, és nem utolsó sorban emlékeztetni többeknek, többeket!
Görbüljön!
Üdv: BS Dovit Team