Az ember többsége nem mindig akkor tud menni horgászni, amikor az előrejelzés alapján kiváló horgászidő várható, hanem amikor van rá ideje. Ez velem sem volt eddig másként, de ez alkalommal szerencsém volt. Erőteljes lehülés, szakadó eső. Nem is kívánhattam volna jobb időt a majd egy napos horgászatra.

A tóhoz való érkezés első mozzanata az esőkabátok megkeresése volt. Már ekkor borítékolni lehetett a 20 órás dagonyázást, de hát akkor kell horgászni, mikor jólesik, szól a közhelynek tűnő szólás-mondás.

Gyors pakolást követően már hozzá is láttam az alapozó etetéshez. Nem bonyolítottam túl a dolgot. Kukorica, kendermag és Bomb Feeder Pellet került a spombba, amit kb. ¾ pályára rakétáztam be, de előtte még meglocsoltam fokhagymás kukoricatejjel.

Ezt az etetést 2 bottal horgásztam meg, a 3. bottal kereső horgászatot folytattam. Ezen egy bordás etetőkosár volt, amibe fokhagymás etetőanyagot töltöttem. A jobb és gyorsabb hatás érdekében öntöttem hozzá egy jó adag kukoricatejet, szintén fokhagyma ízben. Ha etetőanyagot használok, ez már szinte elmaradhatatlan, sokszor bizonyította már hatását kapástalan időben.

A csalizásnál is az egyszerúséget követtem, a kombi előkére egy 14 mm- es CSL bojli került, amit egy gumikukoricával könnnyítettem ki. Ezen az egész horgászat alatt nem változtattam, olyan jól működött. Az etetőkosaras botra viszont csalitüskés előkét raktam, erre 4 Color Wafters golyó került 14- es méretben és fohagyma- hal ízben.

Az első kapásra a megszokotthoz képest relatíve sokat kellett várni, nem egész másfél óra múlva jelentkezett az első delikvens, aki fotózkodni szeretett volna. Ezzel a 10.14  kg-os tükrössel vette kezdetét a nagyponty „őrület”.

Ezután folyamatosak voltak a kapásaink. Sorba fárasztottuk a pontyokat 3- 13 kg-ig.

Ami furcsa volt az eddigi horgászatainkhoz képest, hogy amint lement a Nap, a halak is nyugovóra tértek. Egész éjjel nem volt kapásunk, leszámítva egy kb. 2 kg-os harcsát. Neki is a fokhagymás bojli tetszett meg. Annyira nem bántuk ezt a kényszerpihenőt, mert az eső folyamatosan esett, néha jobban, néha kevésbé, de gondoskodva arról, hogy az esőkabát még véletlenül se kerüljön le rólunk.

Aztán ahogy megvirradt, ott folytatták a halak, ahol előző nap abbahagyták.

A horgászat vége is tartogatott még izgalmakat. Közvetlenül pakolás előtt jelentkezett egy ponty, aminek a súlya szintén meghaladta a 10 kg-ot. Persze csak szemre, mivel sajnos a merítés előtt kiakadt a horog a szájából. Ezt leszámítva élménydús horgászatban volt részünk, ismét bizonyítva, hogy a kisebb csali sem minden esetben eredményez kisebb halat. Sőt.

Egyszóval megérte dagonyázni, még ezen a fantasztikus tavon sem mindennapos ennyi nagytestű pontyot fogni ilyen rövid idő alatt.

Remélem az augusztus végi versenyen is sikerül valami hasonló teljesítményt nyújtani.