Horgászok vagyunk, néha azonban a rohanó világban elfelejtjük mi is az igazi természet közeli horgászat. Nincs időnk élvezni a tájat, megmutatni a gyermekeinknek azt a természetes környezetet amiben nagyon sokan felnőttünk. Sóhajtozunk milyen jó is volt régen, de a kisujjunkat se mozdítjuk azért, hogy visszakapjuk vagy átadjuk azokat az értékeket amiket kaptunk. Egyszerűen nincs időnk kikapcsolódni, olyan drága az a kis 
horgászatra szentelhető idő. Egy szelete a hétvégének, egy lopott fél nap szabadság az elintéznivalók között, egy ebéd előtti szökés a panelból. Márpedig a drága rászánt időnek hasznosnak kell lenni, halat kell fogni, és így sokan a természetességtől nagyon távol álló városi tavakat látogatják. Debrecen mellett is nagyon sok hasonló tó létezik, és lelkem rajta szeretem is őket. Azonban amikor vége a versenyeknek, amikor jusztse kerül a versenyláda a kocsiba, amikor piknikkosár és pléd kerül a feeder fotel
helyére, olyankor is lehet nagyon jól szórakozni. Egy ilyen alkalmat próbáltam szervezni a családnak a Debrecenhez közeli Hármashegyalján. Természetvédelmi övezetben kis dombok között Zsuzsivonattal is megközelíthető helyen van ez a tó. Jó vízellátással, vad hal állománnyal, rendezett helyen, de mégis természetes környezetben. Lehet a vízparton nyársalni, focizni, napozni, de természetesen horgászni is. Körbejárva a tavat nagyon sok érdekességet talál magának a városi ember szeme. Átkelhet rozoga fahídon, bemehet a félszigetre, kergethet 
vadnyulakat, vagy szedhet virágfüzért a lányok hajába. Egy kényelmes reggeli után szétszéledt a család, én pedig hozzáláttam a mára tervezett pihentető horgászat előkészületeinek. Csak olyan termékeket hoztam ki, amit a mindennapi horgászatra terveztek. Gyümölcsös etetőanyagot, gyümölcsös Black Boostert és pácolt kukoricákat. Nyári melegben a Black Booster jól oldódik a vízben, és kellemes édes íze vonzza a környék halait. A gyümölcsös etetőkeverékek közepes szemcséit két lépcsőben áztattam fel. Első alkalommal a 2 kg etetőanyaghoz egy flakon Áfonyás Black Boostert és ugyancsak egy 
flakon tóvizet kevertem el. 5 perc elteltével még 1 flakon víz kellett a tökéletes állaghoz. Ezt átrostáltam, majd pihentettem míg a felszerelést elrendeztem. Ezek az etetőanyagok (is) meghálálják, ha több lépcsőben készítjük elő őket. Sokkal jobb lesz az oldódásuk, jobban kifejtik csalogató hatásukat ott, ahova szánjuk. A felszerelés tekintetében viszont igyekeztem a lehető legfinomabbat alkalmazni. Egy-egy 360-330 light medium pálcára bíztam a mai örömök forrását. Nagyon szeretem ezeket az angol stílusú botokat, élmény velük a fárasztás. Szerelékekben is eltértek, egyik egy method kosaras, másik egy hagyományos bordás kosaras végszereléket kapott. Semmi kapkodás, semmi sietség, csak kényelmesen bontok egy sört mielőtt elhelyezkedek és megkezdem a horgászatot. Mivel először horgásztam itt, nem akartam nagyon nagy alapozást végezni, inkább úgy gondoltam, hogy egy egy helyet 1-2 óráig próbálgatok, de ha nem lesz semmi helyet változtatok. Terület volt bőven, idő mint a tenger, horgász alig… Nem úgy otthon, ahol a zsúfoltság, a zsinór erdő és a keresztbe dobálás rontja az ember hangulatát, de cserébe egy nap akár 3 db 10+ hallal is fotózkodhat a horgász. Hamar megjelentek a tó lakói és ízlelgették a felkínált falatokat. Kárász, keszeg és törpeharcsa volt a sor. Ponty egyelőre sehol, pedig nemrég volt telepítés. Ahogy nőtt a bejuttatott etetőanyag mennyisége, úgy sűrűsödött a törpeharcsa jelenléte. Kisebb mennyiségű etetőanyag, azt is lazán tömve, hogy vízközt ürüljön, valamint hosszan lebegtetett csali, és máris kárász. Egy ilyen dobás után azonban egy jóval erőteljesebb húzás következett, amit a várva várt ponty fárasztás követett. Kiélveztem minden pillanatát, jóleső fékrecsegés és a feszülő bot 
lüktetése, felbukkanó majd visszahúzó hal, de minden pillanatban benne az izgalom, hogy elmegy a hőn áhított zsákmány. Végül azonban feladta, és belecsusszan a merítőbe, hogy pár fotó erejéig a parton is tiszteletét tegye. Ott, ahol nem minden hínár alatt éhes ponty várja a behulló csemegét, felértékelődik a kisebbek jelentősége is. Ott és akkor ez a hal számomra nagyon becses volt. Siker, elismerés és a győzelem íze egyben. 
Mikor visszaengedtem, meg is elégedtem a mai nappal, és a pakolást követően elvonultam a gyerekekkel focizni. Foci után egy-egy spiccbottal ők vették üldözőbe a part menti halfaunát. Legnagyobb örömükre Ők is rendet vághattak a törpe had között. Büszkén gyűjtötték vödörbe a zsákmányt. Elunták a horgászatot, fűszálakkal etették a kifogott halakat, megnézték meg tudná e enni egyik harcsa a másikat, fotózkodtak egy sort, majd a világ legtermészetesebb módján visszaöntötték a tóba az egészet. Ők már ebben nőnek fel, és az sem lehet indok, ha törpeharcsát fognak. Majd ha nem lesz jó a víznek akkor megoldja magától.
Hazafelé még megálltunk egy lovas tanya mellett lovaknak szénát gyűjteni, de a műúton kanyarogva már aludtak a hátsó ülésen. Ilyen napra vágytam. Kipirulva a naptól, porosan, szúnyog csípve, de kipihenten, élményekkel tele és feltöltődve.
Varga János, DOVIT Team