Történt 1990 tájékán….
Túrjuk a földet unokaöcsémmel egy kis baranyai patak partján, iszapgilisztát keresünk vagy mi a neve. Sanyi így nevezi ezt a 10-15 cm-re megnövő feketés-zöldes, kemény húsú gilisztát, amit a drávai harcsák igen szeretnek. És mis is szeretjük, mert így nem kell mindig újra csalizni, az egyéb gilisztákat ugyanis percek alatt lerágják a keszegfélék.
Persze más is ismerheti a helyet, mert előttünk már jócskán bányásztak a vízparton, de néhány szál akad és a patak kövei alatt is találok néhány piócát, így csalival bőven ellátva vesszük az irányt a kiszemelt drávai kövezés felé.
A Dráva a barcsi határátkelő hídjánál, nyári kisvíznél
A kép csak illusztráció
A tetthely egy drávai rugany, melynek spiccén elfoglaljuk a két lehető legjobbnak vélt helyet.
Alacsony a vízállás, szemben kilátszanak a homokpadok, melyek végénél elérhetetlen távolságban hatalmas fröcsögéssel rabolnak a balinok. Az általunk leült rugany mögötti visszaforgó szélén is gyanús fröccsenések. Mivel úgyis korainak tartjuk még a harcsázók bevetését, balinra szerelünk. Én a pergető botomra hagyományos boltban vett legyes-ólmos állítok össze, Sanyi öcsém az ólom mellé házi kötésű fehér kakastollas csemegét (de akkorát, hogy csendőr kalap mellett is megállná a helyét) köt fel. A balin ólmot még késsel húzásiránnyal ellentétesen be is irdalja, szerinte így jobban vonzza a halat. Magamban meg is mosolygom ügyködését.
Tudományos neve: Aspius aspius
(Leírás
Békés fajtájának meghazudtolója, mert hiába tartozik a pontyfélék családjába mégis ragadozó. Izmos és nagy testén vörhenyes uszonyok vannak amik az ívási idő alatt kivörösödnek. A háta sötétzöld néha arany vagy ezüst színárnyalatokkal. Az testének oldalai ezüstfehér színben csillognak és a hasa fehér. Szemei kicsik de látása igen jó és szája fogatlan, felfelé nyíló. Kisebb méretű pikkelyeit a sötét szélük jellemzi. A balin rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és a természeti változásokra. Szinte egész Európában megtalálható.)
Dobálni kezdünk, nekem az eredmény nulla, Ő pedig negyedóra alatt fog kettő 1,5 kg körüli balint. A balinok is fognak, mégpedig gyanút és rögtön odébb állnak. Azért így is örülünk a zsákmánynak, már előre érezzük a balinfasírt ízét, amit majd otthon készítünk belőlük. A recept egyszerű:
A megnyúzott és kifilézett balinhúst apró lyukú húsdarálón kétszer átdaráljuk, majd a továbbiakban a hagyományos fasírt recept alapján járunk el. Főzelékfélékhez feltétként mennyei csemege.
Tipp: a halat mindig nyúzzuk meg, mert a halbőr a daráló késére tekeredik!
Na de vissza a kövezésre! A balinok távozása után felszereljük a fenekezőket és bevetünk egyet-egyet a visszaforgóba. Többet nem lehetne, mert kicsi a forgó és összekeverné a szerelékeket az erős áramlat. Kezdenek megnyúlni az árnyékok, közeledik az este, amit a fácánkakasok kakatolása is jelez, amint felvergődnek egy-egy fára az ártéri erdőben.
Sanyi kimegy az autóhoz, hogy behozza az éjszakai kellékeket, lámpa, plédek stb.
Amint látótávolságon kívülre ér, győz bennem a kisördög, ki kellene próbálnom a pergetőbotját! Nyúlok is érte és a Tőle látott technikával dobok. A visszaforgó túlsó peremét célzom meg, amikor a szerelék eléri a holtpontot és lefelé indulna, visszaváltom a felkapókart és felszedem a főlős zsinórt. A vízre érés előtt mozdítok a bot végén, így a szerelék szépet kisimulva-kiterülve, apró csobbanással ér a vízbe, külön az ólom és külön a légy.
Kapok is rögtön akkora rávágást, hogy majd kiveszi a kezemből a botot. Megindul a visszaforgón keresztül a sodrás irányába, természetesen összeszedve a fenekezőket. Érzem, hogy állítani kellene a fékerőn, de nem találom. Az orsó végén matatok, s mire rájövök, hogy nem az én hátsó fékes orsóm van a kezemben, már eléri a sodrást. Lefelé indul, ahogyan azt valószínűleg a haliskolában tanítják, majd egy kiugrással még rásegítve lemarad. Mire öcsém visszatér, én már reszkető térdekkel és kezekkel próbálom az összegabalyodott fenekezőket szétbogozni. Nem sok balint fogtam, de két kiló felettit sohasem. Ezt a halat, horgászfantáziámat visszafogva, 5-6 kg közöttinek saccoltam. Persze mindig a legszebb halak mennek el. 🙂
Két dolgot azért megtanultam:
-bedobott másik szerelék mellet többet nem pergetek,
-más szerelékéhez nem nyúlok, legfeljebb ha felszólítanak rá.
A lemaradt hal miatti keserű szájízen nem segített az éjszaka fogott 3 kg-os harcsa sem.
Both László veterán bajnok