Nem sűrűn fordul elő, hogy 24 óra alatt két eltérő etetési stratégiát kelljen alkalmaznom annak érdekében, hogy pontyot, esetleg pontyokat fogjak, úgy, hogy az első etap a „sok kicsi, sokra megy” elv alapján működjön, míg a másodikban inkább a keveset, de az nagyobb legyen, domináljon.
Ezt az indokolta, hogy a nap első felében versenyen vettem részt, a második fele viszont már az örömpecáról szólt. De haladjunk szépen sorjában.
Immár 10. alkalommal szerveztük meg a „Tedd ki a pontyot” Népzenész- néptáncos horgászversenyt.
Igazából ez a verseny egy összetartó tréninghez hasonlít inkább, de a kupa és az elismerés mégis versengésre ösztökéli az embert. A szabályokról annyit, hogy mindenki egy bottal és egy horoggal horgászhatott, bármilyen módszerrel, kivéve a harcsázás és pergetés.
A gyors fogás reményében a 22 versenyző több mint fele a method technikát részesítette előnyben, kevesen voltak, akik a match botot vetették be.
A helyhúzásnál Foruna mellém állt, sikerült a legszélső helyet kihúznom, ami egy versenyen mindig jó eredménnyel kecsegtet. Szokás szerint két etetést készítettem. Az egyiket 40-45 méterre, a kíméleti terület elé, a másikat a túloldali sziget csücskéhez kb. 80 méterre.
A közelebbi etetésre otthon elkészített magmix került, ami kukorica- kendermag és lenmag keverékéből állt.
Tipp: A magokat fel szoktam kicsit tuningolni főzés közben. Ez abból áll, hogy sót vagy ami még jobban bevállt, curryt adok hozzá. Mivel mindegyik magnak más a főzés ideje, ezért külön főzöm meg őket, törekedve a tökéletes állapotra. Kihűlés után fagyasztóba rakom őket, főleg mikor már 15 fok alatt van a tó vize, ez segít csökkenteni a magok olajtartalmát.
A távolabbit a Cornix Red- Prémium ponty-kárász keverékből gyúrt etetőkeverékkel etettem meg, amihez 2 mm-es Magic Method pelletet kevertem.
A tervem az volt, hogy a két etetést felváltva fogom horgászni, illetve azt erőltetem, ami több halat ad. A magokból 6-8 spombnyit, míg az etetőkeverékből 8-10 kosárnyit dobtam be, kiakasztott zsinórklipsszel.
Kezdésnek a messzebb lévő etetésre dobtam rá, csalinak áfonyás-tintahalas pop upot szúrtam fel a csalitüskére.
Az első 50 perc arról szólt, hogy a szomszéd mellett álltam merítővel a kezemben, hogy segítsek neki élete halának megszákolásában. Sajnos a hosszú fárasztás nem végződött sikeresen, egy faág segített meglépni a hatalmas potykának.
Ezután már a saját botommal foglalkoztam. A messzebbi etetést – bár fordult rajta a hal- úgy döntöttem, hogy pihentetem és a közelebbit horgászom meg. Erre a távra már előkészítettem egy botot. Ezen 70 g-os inline ólom, fonott horogelőke várta a bevetést. Csalinak 10 mm-es 4 color wafters került fokhagyma-hal ízben.
Ezen változtatások után végre nálam is beindultak a kapások, ami a végelszámolásnál a 2. helyre volt elég, 1.80 kg-al lemaradva az első helyről.
A legnagyobb halam ezen az 5 órás versenyen egy 8 kg-os ponty volt, de a legnagyobb halért folyó külön versenyben 10 dkg-al alulmaradt Gábor barátom gyönyörű halával szemben.
A verseny vége után elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket, majd miután üres lett a vízpart, végre koncentrálhattunk az örömpecára. Az etetési stratégia itt már a sávos etetés volt. A szemben lévő nádasos, bokros részt etettük meg magmixel, 2 és 6 mm-es pellettel és kimondottan iszapos tóra előkészített egész és felezett bojlival.
Tipp: Iszapos tavakra mindig előkészítem az etetésre szánt bojlit. Ez úgy zajlik, hogy bojli szárítóba teszek egész és felezett bojlit, majd szárítom 3-5 hétig. Ekkorra már teljesen kiszárad, majd horgászat előtt 48 órával egy vödörbe teszem és leöntöm a kendermagok főzővizével vagy ásványvízzel, amihez aztán bármilyen liquid adagolható. Az eljárás lényege, hogy a bojli ne tudjon több vizet magába szívni,- főleg ne egy esetlegesen büdös iszapos tóvízből, ami eltömíti a pólusait-ezáltal előbb nyisson. Ezzel a módszerrel bármilyen ízesítésű bojli „áthangolható”, pl. édes bojli- büdös dippel.
Erre a horgászatra fűszeres bojlit készítettem elő, amit aztán tintahalas liquidbe áztattam be.
Kb. 2 kg volt az össz etetni való anyag, amit aztán egy 10 méteres sávban szórtunk be. Ez az etetési módszer általában be szokott válni, főleg ezen a tavon. Csalinak természetesen 14 mm-es tintahalas csl bojlit fűztem a combi rig végén lévő horgom hajszálelőkéjére, amit kissé megemeltem egy ízben hozzáíllő fluo pop uppal. Mire mindennel végeztünk, sajnos elromlott az idő, kezdett beborulni és érezhető volt a közelgő vihar félreismerhetetlen jele.
Viszonylag gyorsan odaért hozzánk a zivatar, úgyhogy jobbnak láttuk, hogy behúzódjunk a lakókocsink által nyújtott menedékünkbe. Nem is csodálkoztunk, hogy a szakadó esőben és a tomboló szélben nincs kapásunk, de az igazat megvallva, nem is nagyon bántuk. Ahogy egy kicsit csendesedett a vihar, meg is jött az első kapás. Folyamatos húzással jelentkezett a delikvens. Sajnos a beemelés utáni pillanatokban sikerült bemenekülnie a bokrok közé, úgyhogy nem sikerült bölcsőbe fektetni. Ezt követően nem is volt kapásunk egészen addig, amíg nem jött fel a Nap és nem kezdte melegíteni a túlpartot. Ekkor aztán varázsütésre megérkeztek a pontyok és egymás után fáraszthattuk a 2-5 kg közötti, szebbnél szebb példányokat. Hiába, a jó csali csak meghozza a kapásokat.
Sajnos ez a nem tipikus októberi időjárás megzavart halat, embert egyaránt, de nagyon jól szórakoztunk úgy is, hogy igazán nagy halat nem sikerült fogni, na de ami késik……..
Készítette: Kaponya László