Akkoriban éppen elegem lett a rendszerváltás előszele miatti bizonytalanságtól ideges főnökeimből, egy közeli csendes kis faluban vállaltam el egy megüresedett állást.
Ebben az is nagyban közrejátszott, hogy ezen a területen két horgásztó is található, melyből az egyik átlagon felül halasított.
A víz naplementében
A sok hal annak tudható be, hogy ez egy un. „vörös-tó”, tehát az átlaghorgász innen ki van tiltva, csak bizonyos „Urak” (akkoriban még elvtársak) horgászhattak itt. A halbőségről csak annyit, hogy mint minden horgász álmában, a halak tátott szájjal várták a csalit. Mint körzeti megbízottnak, kötelességem volt a vízpart ellenőrzése és az orvhorgászok távol tartása. Ez abból állt, hogy körbe jártam a tavat, felderítettem a legjobbnak vélt horgászhelyeket és persze horgásztam.
Abban az időben rengeteg halat evett a család, jutott a barátoknak is. Nem hallottam a mostanában többször feltett kérdést: „Biztos, hogy horgászni jársz drágám?!”
Ritkán tértem haza hal nélkűl, 3-4 kilós potykák és kiló körüli kárászok csapata hálálta meg a jó búzás etetést.
Sok jó ponty kis helyen is elfér
Nagyszerű élmény volt könnyített szerelékkel (akkoriban még az volt a 18-as zsinór, 12-es horog, 5 m-es 15-30 g-os nyél) fárasztani a halakat, közben azon mosolyogtam, hogy az „Urak” a vastag, erős szerelékkel alig fognak és átkozódnak, hogy nincs benne hal.
Azon a napon reggel hatkor már kinnt voltam 7 éves fiammal a két napja szórt helyen. A kis öbölben a parttól mintegy méternyire a vízben comb vastagságú faág feküdt, alul kisebb ágain támaszkodva.
Az amur is szereti az akadós, lelógó növényzetű helyeket, ahol kedvére legelhet
Fél marék kovászos búza és néhány szem csemege kukorica beszórása után mintegy 10 perc múlva megmozdult az úszó. Jellegzetes keszegkapásra vágtam be, és ezután elszabadult a pokol. A bot karikába hajlott, megszólalt a fék, a hal valami őserővel, megállíthatatlanul tört ki a nyílt vízre. Negyven-ötven méter zsinór lehúzása után megfordult és visszajött az akasztás helyéig, majd ujra kirohant. Ezt eljátszotta négyszer-ötször.
A szerelés bírta, én is egyre magabiztosabb lettem, élveztem a fárasztást. Huszonöt-harminc perc mulva mutatta meg magát először a 7-8 kilóra becsült amur. Aztán ahogy fáradt, úgy rövidültek a kifutások. Ekkor döbbentem rá először, hogy utban lehet a faág. Kétszer úszott el felette oda-vissza a nagy hal, harmadszorra alatta jött át, ezért gyorsan szákolásra szántam el magam.
Amint meglátta a vízben tartott merítőt, olyan erővel tört ki, mintha most kezdődne a fárasztás. Visszafelé természetesen az ág felett uszott el,, egy darabig surlódott a kanóc, majd elszakadt. Később megvizsgálva a zsinórt megállapítottam, hogy az első 50 méter annyira megcsavarodott, hogy mint a cérnát, kézzel lehet tépni.
Az eset azon kívül, hogy a szerelést 20-as zsinórral erősítettem, még három tanulsággal szolgált:
-azóta a szákolást akadályozó, a hal menekülését elősegítő dolgokat a horgászat megkezdése előtt – ha tehetem- eltávolítom,
-a megakasztott amurt szinte dögre fárasztom, mert ellenkező esetben csodákra képes,
-az orsó visszaforgásgátlóját a hal megakasztása után mindig kikapcsolom, inkább az ujjammal szabályozom a fékerőt, így a zsinór nem csavarodik és élettartama megnő.
Aznap reggel XY elvtárs hét kiló negyven dekás amurt fogott, 50-es zsinórral és 1/0-ás kampóval………
Azóta próbálom több- kevesebb sikerrel megfogni az amurokat. Egyesületi vizünkön sok a nagy testű amur és ponty. Persze van sok kárász és egyéb fehérhal, meg sajnos törpe is.
A kárászok és a ponty mellett egy szép csapósügér is beesett a felkínált gilisztára
Amikor betört országunkba a “bojli” és forradalmasította a nagytestű halak horgászatát, akkor az egyesületünk vezetése talán tudatlanságból, talán irigységből, ki tudja miért, de betiltotta a bojlival történő horgászatot. Mondván, hogy kirabolják majd vízünkből a nagy pontyokat.
Ezen a téves felfogáson azóta sem változtattak. Téves, hiszen magát a módszert mem tiltották, így pellet füzérrel, kukorica füzérrel, tigrismogyoró füzérrel vagy ezek kombinációjával ugyanúgy megfoghatóak ezek a halak. Emellett a vérbeli bojlis csak a pénzt hozza az egyesületnek, hiszen a halat nem viszi el.
Mindenesetre jobban figyelni kezdtem az amurok jelenlétére utaló jeleket, úgy mint a felszíni mutatkozása, lerágott nádszálak stb.
A lerágott nádszálak mindig amur jelenlétre utalnak
Az egyik ilyen cserkészésem során figyeltem fel arra, hogy a parton álló egyik fa alatt erősebb a halmozgás. Közelebb lopakodva, halkan evezve megállapítottam, hogy az eperfa (vagy szederfa, kinek mi tetszik) lehulló gyümölcsét lesik a halak és szinte versenyt futnak a vízbehulló finomságért.
Azóta június közepén a kedvenc helyem lett az eperfa
Gyorsan összeszedtem egy marokkal én is az alsóbb ágakról, majd kb. 10 m-re lekaróztam. A nálam lévő pontyozó felszerelésről gyorsan eltávolítottam a súlyozást, csak az önsúly nélküli úszó és a direktbe kötött 6-os számú horog maradt a 15-ös fonotton. Az úszó ugyan nem áll így fel, de fekve is jól jelzi a kapást. Ezalatt elültek a csónak által keltett hullámok és a halak is visszamerészkedtek a terített asztalhoz. Ami ez után következett az egy csoda volt!
Minden egyes bedobásra azonnak kapás! Jöttek a hehérhalak szépen, mígnem egy harcsarablás véget vetett a parádénak. Nyilván a nagy nyüzsgés felkeltette az érdeklődését a mindig enni kész nagybajszúnak.
Dévér, karika, kárász, de még bodri is jött az eperre
Másnap már fél ötkor talpon voltam és ugyanazzal a szerelékkel indultam harcba.
Könnyed dobás és már itt is az első keszeg gondoltam én, de a bot karikába hajolva maradt a bevágás után. A kb. 1 méteres vízből delfinként kiugorva mutatta meg magát a tettes, egy gyönyörű amur személyében. Annak ellenére, hogy fonott zsinórral horgásztam, próbáltam óvatosan bánni a hallal, hiszen mégiscsak 15-ös, hiába fonott. A fárasztás mintegy 20-25 percet tartott és a csónaknak köszönhetően sikeresen elkerültük az akadókat is.
Az írás címét adó példány 11,85 kg
A fárasztással járó zajok elijesztették a halakat a közelből, így aznapra befejeztem ott a horgászatot. Természetesen a következő nap hajnala már ismét ott talált. Első bedobásra rögtön egy méret alatti amur (49 cm) csapott rá. Rövid fárasztás után már a szákban pihegett, majd visszanyerte szabadságát.
A visszaengedés pillanata
Két kárász után újabb két amur következett. A kisebb kb. 3 kg-os, a nagyobb 5 kg súlyú lehetett.
A napi zsákmány
Azért a halak sem buta jószágok! Három nap zaklatás után már nem lehetett eperrel fogni, pedig még bőven potyogott a fáról a gyümölcs.
Szekszárd, 2013.
Both László
