A 2014-es Országos Veterán Horgászbajnokságot Balatonújlakon a Máriacsatornán rendezte a Mohosz Ovhb megbízásából a Somogy Megyei Horgászegyesületek Szövetsége. A 31 versenyző két korcsoportban küzdött meg a bajnoki címért. A nevezők között igazi profi versenyzők is megtalálhatóak voltak, többszörös magyar bajnokok és világbajnoki címet viselő versenyzők is.
A Dovit képviseletében ketten indultunk az 50-60 év közöttiek kategóriájában.
Mellettem -a képen jobbról- Varga Albert, a mátészalkai „Albi-csali” horgászbolt tulajdonosa, a Dovit viszonteladója.
A horgászvíz versenyzői berkekben ismert és közkedvelt versenypálya, amely nagy felkészültséget és pontos horgászatot kíván meg.A verseny három fordulóból állt, a fordulók időtartama 4 óra! Kötelező edzésnap a csütörtök volt. Etetőanyag és csali korlátozás: 20 liter etetőanyag, valamint 2,5 liter csali, amelyből maximum 1 liter lehet a szúnyoglárva, és plusz 0,125 liter lehet a tűzőszúnyog!
A versenypálya: kb. 35 m széles, teljesen egyenletes, 1.8 – 2 m vízmélységű, lassú áramlású, iszapos fenekű víz. Közvetlenül a pálya mögött műút van, melyet a pályától szalag korlát választ el. Az út szélén lehet parkolni. A csatornában a teljes balatoni halfauna megtalálható. Az ebben az időszakban leggyakrabban fogható hal a dévér- és karikakeszeg, 10 – 40 dkg súlyban.
Mint láthatjuk a versenyzők mögötti rész eléggé keskeny, így a rakósok kilógtak az útra. Egyik spori botvégét el is törte egy figyelmetlen autós.
Az edzésnap jó idő fogadott bennünket, a víz hol jobbra, hol balra áramlott. Hal bőven volt a pályán és a jó időnek köszönhetően hangos csobogások kíséretében pontyívást is láthattunk a szemközti sásban.
A horgászatot nehezítette a víz alatt bőven növő sulyom, ami számtalan álkapást okozott, illetve a szerelék kiszabadítása és újradobása időveszteséget okozott.
Az első napra A Dovit kék zacskós Dévér Plusz X-tra és a Felhősítő X-tra etetőanyagait kevertem Dovit lebegő morzsával dúsítva és Tűzőszúnyogos locsolóval ízesítve. Az etetésmegkezdése előtt egy zacskó aszalt szilvás poraromát adtam még hozzá.
Az etetőanyagokat szárazon összekeverem, az aromát a vízhez adva (kg-onként 4 dl.) nedvesítem, fél óra után ellenőrzöm és kissé tovább nedvesítem, majd áttöröm.
A fenti keveréket kiegészítette az 1 l etetőszúnyog, melyet felporozás után 4 kg löszbe tettem. Ezenkívül 1 és 1/4 l csontit-pinkit- és bábot, és 1!4 l vágott gilisztát etettem be.
Az első napon az etetőanyag jól vizsgázott, folyamatosan volt előttem hal. Taktikai hiba volt részemről a lösz, a felhősítő és a lebegő morzsa hozzáadása. Szerettem volna a fenékről a jó halat feljebb mozdítani, hogy a lassan lefelé lebegő csalit már víz közben fogja meg és gyorsabb horgászatot eredményezzen. Ehelyett oda vonzottam a snecit és az apró karika keszegeket, melyek már a rakós betolásakor elkapták a csalit, lehetőséget sem adva a nagyobb testű keszegeknek. Ezen valamennyit segített az ólmozás összehúzása és az így gyorsan süllyedő csali fenékre fektetése, de így is sok apróhalat fogtam.
Csak néhány dévér- és testesebb karikakeszegnek sikerült beverekednie magát a sok apró hal közé.
A második versenynapon már elhagytam a felhősítőt, a lebegő morzsát és lösz helyett agyagba kevertem az etető szúnyogot. Mindez a fogott halmennyiség megduplázását jelentette, amely darabszámra nem nőtt, csak a súlya.
Ekkor már 30-40 dekás halak jelentették a zsákmányt, főleg dévérek, de beugrott egy-egy jobb ezüstkárász is.
Sajnos a verseny utolsó órájára 90-100 km/h órás széllel megjött a front, amellyel külön meg kellett küzdeni. A rakós sokszor S alakban állt a víz felett, de a baj nem ekkor történt. Mivel az eső is esni kezdett az ernyőket fel állítottuk. Én mivel szólított a természet fel álltam a ládáról, a szél belekapott az ernyőbe és a rakósbotra borította és a topsetem 4. tagja eltörött. Kiborította a fűbe az agyagos szúnyogot-csontit-pinkit és a maradék etetőanyagot.
Hatalmas széllel jött a frontbetörés.
A ládát visszaállítottam, de az etető nagy része odalett.
Ezen a napon a nagy szél miatt még 3 sporinak tört a topsettje.
A harmadik nap reggelén még rosszabb idő fogadott bennünket, a sorsolást megejtettük, majd két órás várakozás mellett döntött a versenybizottság. 10 órakor kezdhettük meg a felkészülést, szakadó esőben és a továbbra is tomboló viharos erejű szélben.
Ekkor a frontnak köszönhetően a nagyobb testű halak eltűntek a pályáról és a fogások kb. negyedére estek vissza. Bőrig ázva és átfagyva már az sem vigasztalt, hogy az utolsó órára javult az idő, az eső elállt, de a jó hal elment a pályáról. A víz szélén „egerészéssel” fogtam, vörösszárnyút, naphalat és sügereket.
Hal híján a hattyú párban és kicsinyeikben gyönyörködhettünk.
Albert barátomnak is csak az apraja jött az utolsó napon.
Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a Dovit etetőanyagai verseny körülmények között is jól vizsgáztak. Varga Albert az 5-7 helyen végzett azonos helyezési számmal, kevesebb fogott hallal a 7. helyre sorolva. Jómagam a 8. helyen zártam a versenyt.
A végeredmény 50-60 év közöttiek:
1. Sermann László 3. hsz.
2. Papp József 7. hsz.
3. Monori István 12.hsz.
60 év felettiek:
1. Czakó János 5. hsz.
2. Zsiros András 7. hsz.
3. Szénási Béla 10. hsz.
BL.