Többször kérdezik, amikor közeledik a hétvége, hogy csak úgy horgászni megyek, vagy versenyezek is. Nem vagyok versenyhorgász, főként hétköznapi horgászotokon veszek részt, de amikor alkalmam van, megmérettetem a tudomásom és szerencsém, de számomra a horgászversenyek is a horgászatról szólnak első sorban.

Ilyen alkalom volt szeptember végén az őszi Duna NHT is, ami egy baráti horgászversenyt takart Ordason.

Nem egyszerű pályáról van szó. Meredek partvédő kövezés, változatos meder, akadók, kagylópadok nehezítik a horgász dolgát.

Amikor nem verseny esemény van is hasonló képen sok felszereléssel érkezek a partra, főként, ha keszegezni szeretnék. A sok dobás, sok apróság és a folyamatos pörgés miatt szeretem, ha minden a kezem ügyében van. Időben sem gazdaságos folyamatosan fel-le járkálni valami felszerelésért vagy kellékért. Versenykörülmények között pedig fokozottan fontos, hogy jól gazdálkodjak az idővel, első sorban a horgászattal szeretnék törődni, nem a holmimat keresni, pakolni.

Pénteken edzést tartottam a szombati verseny előtt. Mind a két horgásznapot elterveztem előre, ahogy egyébként is szoktam bármilyen horgászat előtt. Kitaláltam a stratégiát, milyen halakat szeretnék fogni, milyen módon, milyen etetőanyagot keverjek be, hogy csábító legyen a folyóvízi halak számára.

Feederbotos folyóvízi verseny az őszi Dunán. Keszegezésre éleztem ki a helyzetet. Úgy terveztem, hogy nagy alapozó etetés után a parttól 24 méter távolságban gyors ütemben húzom majd a keszegeket az alacsony vízállás ellenére. Jókora mennyiségű etetőanyagot kevertem be, már pénteken le szerettem volna próbálni a fő irányvonalat, de néhány kiegészítést talonban hagytam, hátha szükség lesz valami menekülő útra és módosításra szorul majd tervezet.

Az etetőanyag gerincét 1 kg Complex Sweet Breams, 1 kg Prémium Bodorka és 1 kg Prémium Nagy Dévér adta, amiket 3 flakon édes aromával ízesítettem. 1 zacskó Ananász-Hal Magic Method Pelletet, kb. fél kiló, saját magam által készített főtt búzát és kendermagot, 2 doboz csemege kukoricát és két zacskó süllyedő piros angolmorzsát tettem a mixhez. Ehhez még kb. 1 liter élő csontit adagoltam a horgászat során.

Az elkészült etető mixem ízesítésében és az adalékok tekintetében is meglehetősen változatos volt.

Őszi adalékok folyóvízre. Főtt magvak, csemegekukorica, süllyedő angolmorzsa, édesítő.

Hosszas előkészületekre számítottam mind a két nap. Eltartott egy darabig amíg a rengeteg felszerelésemet levittem a vízhez és biztonságosan felállítottam a versenyládámat és mindent elrendeztem magam körül.

Három botot készítettem elő. Különbség nem volt a végszerelékekben, a szokásos csúszó megoldást választottam és a jól bevált körmös folyóvízi etetőkosarakat vittem magammal. A horgaim 12 és 10-es méretűek voltak, 1, 1,20, 1,40 méter hosszú 0,18 mm átmérőjű monofil horogelőkére kötöttem őket.

A pénteki horgászidő első fele azzal telt, hogy dobáltam a megszabott 5-7 perces ütemben a 24 méteres távot. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy felismerjem, egy árva hal sincs az etetésemen, ebből nem hogy jó versenyszereplés, de még egy kellemes horgászat sem fog kialakulni. Kimaxoltam hát a távolságot, amit mind a három botommal még biztonságosan meg tudok dobni 140 grammos, megtöltött folyóvízi etetőkosárral. Átálltam 42 méteres távolságra. Az újabb távon túl sokat nem kellett várni az első kapásig, látszott, hogy ez lesz a jó megoldás.

Az alapozó etetés nagyon hiányzott, ez érezhető volt, de egy kicsit megnyugtatott, hogy legalább fogok halat. A pénteki horgászat második felében jól működött minden, összeállni látszott a szombati versenystratégia. Fogtam nagyobb dévéreket, leánykoncért, márnát, paducot. Néhány vesztett kapásom volt, de betudtam annak, hogy nem koncentráltam eléggé és nem vettem még fel a fonalat.

Minimális változtatással álltam rajthoz szombaton. Ugyan azt a helyet húztam ki, mint amin előző nap edzettem, így elég kedvezőnek tűnt a helyzet. A mixem jól működött, valóban hozta a keszeget, a távolságot kitapasztaltam, a felszerelésem meg már számtalanszor kipróbált.

Sorsolás, etetőanyag keverés, lepakolás és indulhatott is a 2019 őszi Duna NHT.

Az első néhány dobásom rögtön halat is ért. Az első egy óra nagyon biztató volt, a szektoromat biztosan vezettem, de összesítettben sem állhattam rosszul a partról érkező kósza hírek alapján.

Aztán kezdődött valami pechsorozat. Az első nagyobb halam az akadóban kötött ki, ahogy a második is. Utóbbinál a szerelékemnek is búcsút inthettem. Nem illetődök meg az ilyen helyzetben, botváltás és mehet minden tovább. Rengeteg rontott kapással telt az elkövetkező két óra, egy-egy kisebb paducot sikerült megfogni, de rendre nem akadtak a halak, aminek az okára nem tudtam azóta sem rájönni. Hiába a drasztikusan hosszú előke, a kis horog, a koncentráció, türelem, még sem lettek meg a kapások.

A közel másfél méter hosszú előke is ilyen szájszélbe akadt óvatos kapás után

Az utolsó másfél óra horgászidő alatt úgy kellett bányásznom a halat, inkább kisebbeket fogtam. 5 órám volt összesen, hogy a legtöbbet kihozzam a helyzetből. Ekkor már minden jó helyezés elúszni látszott. Ennek ellenére a végéig tartottam az ütemet, csináltam amit elterveztem és a vesztett halak és kapások ellenére is azt kell, hogy mondjam, működött a dolog. Volt némi súly a szákomban és darabszám is, de kevésnek bizonyult.

A szektoromban 2. legtöbb halat fogtam, 6,40 kilót, a profi kategóriában 5. helyen végeztem. Az előttem végző versenyzők által fogott összsúlyok ismertében közel sem volt mondható szorosnak a verseny. Azt hiszem csak én keszegeztem és próbáltam kisebb, de több halból összetenni egy jó súlyt. Nem sikerült. Jó volt az etetőanyagom, jó volt a felszerelésem, jól változtattam távot, de nagyhalazni kellett volna. Volna, volna… eső után köpönyeg.

Még sem keserű a szám íze. Attól, hogy verseny volt, még a horgászat lényege nem változott. A helyszín ugyan olyan vadregényes és igéző volt, a dunai halak ugyan olyan szépek és a lehetőség végig benne volt, hogy fogok valami nagyobbat is. Ha minden hétköznapi horgászatom csak ennyire lenne sikeres, akkor örömmel távoznék minden alkalommal a partról.

A kellemes őszi idő, a jó társaság, a szép dunai halak megfogása már önmagában nyertes helyzet.

Kiértékelve ezt a két napot, nem bánkódok, amit elterveztem végig csináltam. Több szép dunai jászkeszeget, paducot, leánykoncért, domolykót fogtam, ami nem minden horgászaton adatik meg.

A változatos folyóvízi etetőanyag változatos fajtájú terítéket is eredményezett.

Sok értékes információval gazdagodtam, mint minden ilyen rendezvény után, már csak ezért is érdemes ellátogatni egy-egy versenyre. Több hasznos fogást és praktikát lehet ellesni a többiektől.

Ezúton is gratulálok minden versenyzőnek! A rendezőségnek köszönöm a szervezést, a munkáját és szíves vendéglátását. Találkozunk jövő tavasszal egy jó hangulatú baráti dunai versenyen.

Porkoláb Tamás