A csatornáknak, épp úgy, ahogy a tavaknak és folyóknak is, meg vannak a maguk sajátosságai. Szakaszonként, vizenként ezek eltérhetnek, de vannak markáns egyezőségek is közöttük.
Sokszor horgásztam már csatornán, szeretem ezeket a vízterületeket. Függetlenül attól, hogy mesterségesen készültek, még vadvíz jellegét keltik számomra. Első sorban a gazdag keszeg állományuk került eddig a célkeresztembe, ebben a cikkben is erről írok. Tudom, hogy rejtenek nagyobb halakat is, terveim szerint ez egy másik bejegyzés témája lesz majd.
Egész évben horgászok, ha tehetem január elejétől december végéig. Utóbbi években úgy alakult, hogy csatornai keszegezés a cél kora tavasszal. Sokszor azt tapasztalom, hogy nincs is más a parton rajtam kívül, pedig némi praktikával lehet halat fogni. Keszegek, kárászok, szerencsés esetben ponty is a horogra akadhat.
Idén korán érkezett a tavasz, így már február elején láttam reális esélyét, hogy fogjak halat a lassan folydogáló, hideg vízi kanálisok egyikén. Rögtön két új csatornát is kiszemeltem magamnak.
A Duna-Tisza-csatorna volt, amit először meglátogattam. Reggel a partra érve kicsit rémülten láttam, hogy jég borítja a tetejét, de szerencsére csak az éjszakai fagynak köszönhetően volt némi hártya a rajta, ami aztán délelőtt 10 órára teljesen el is tűnt. Minden esetre autentikus hideg vízi horgászatnak ígérkezett.
Reggeli órákban még a csatorna szélén lévő és a közepén úszó jégtáblák közé tudtam csak bedobni. Biztató volt, hogy némi mozdítást láttam a spiccen és hogy a horgomon lévő csonti meg volt rágcsálva. Ebből már lehetett tudni, nem lesz egyszerű halat fogni, de van hal a környéken ez a lényeg. Készültem erre a szituációra, ezért az etetőanyagomat, csalimat és felszerelésemet is nagyon óvatosan és keveset táplálkozó keszegekre hangoltam.
Úgy választok ilyen helyzetre etetőanyagot, hogy abból kevés is vonzó legyen a halak számára. Oda csalogassa őket, de ne telítse el. Keszegek ízlésvilágának kifejlesztett Prémim Bodorka etetőanyagot kevertem be kevés epres Pastonchinoval. Ízfokozóval ilyenkor óvatosan bánok, főként az édességét erősítem meg az etetőanyagnak édesítőszerrel.
Nem csak arra ügyelek, hogy milyen mixet használok, hanem a mennyiségre is. A kevesebb néha több elv nagyon is érvényesül hideg vízben. Minél pontosabban, minél kisebb területre dobálok kis etetőkosárral, amibe csak nagyon kevés élőanyagot teszek. Szó szerint csak néhány szemet, hogy ne legyen nagy konkurenciája a csalimnak.
Ilyenkor még nincs szükség nagy mennyiségű csalira és etetőanyagra.
Alapozó etetést nem végeztem.
Hideg vízre kezdésnek kis kosár, kis horog, kis csali, vékony és akár 1 méter hosszú horogelőke. Menet közben érdemes változtatni a kosár méretén, amikor folyamatosan van hal az etetésen. Amikor nagyobb méretű halak is érkeznek, érdemes lehet kísérletezni nagyobb horoggal és csalival és az előke méretéből is visszavenni.
Ezen a horgászaton bőven elégnek bizonyult a kisebb etetőkosár.
A halak óvatos táplálkozása miatt a kapások is óvatosak, érzékeny feederbotra van ilyenkor szükség.
Csendes napos idő volt, de a februári sugarakat még nem lehetett határozottan érezni, elkelt a termo ruha. Délutánig néhány szép bodorkát sikerült fognom. Pinkire egy kapás volt, csontira volt nagyobb érdeklődés.
Ez van amikor a fejénél tűzöm meg a csontit… 
A csontiban elrejtve a horgot több kapást meg tudok fogni
Egy héttel később már termo ruha sem kellett, így szinte biztosra könyveltem a sikert, ezúttal a Csorna-Foktői-csatornát, vagy ahogy én ismerem, a Vajast, szemeltem ki. Előző hét óta melegedett az idő és víz is, kaptam használható tippeket horgászhelyekről. Hangulatos, rendezett környezett fogadott a parton, azonban látható volt, hogy a szokásostól alacsonyabb a vízszint. Én egy híd után ültem, ami egy átfolyó után van. Húzós, mély víz volt a horgászhelyem előtt.
Gyors kipakolás, a múlt héten is használt mixet kevertem be, nemsokára már be is dobhattam. Néhány dobás után, miközben vártam a kapást, tüzetesen végig néztem a túlpartot és szemügyre vettem a vizet. A vízszint alacsonyabb volt a szokásosnál és meglehetősen letisztult. Néhány óra eredménytelen próbálkozás után kipróbáltam egy másik helyet is, de sajnos ugyan ez. Betli. Van ilyen. Az is információ, ha nem fogok semmit, ezt most is így kellett elkönyvelni. Újabb víz, újabb tapasztalat. El lehet gondolkodni rajta, hogy milyen etetőanyagot vagy csalit használhattam volna még, de az az érzésem, hogy egy hal sem volt a környéken.
Következő nap ismét a Duna-Tisza-csatorna volt a célállomás. Bár múlt héten itt fogtam halat, de fenntartásokkal készültem a Vajas után. Lehet csak szerencsém volt azzal a néhány bodorkával? Horgászat közben kiderül. Sokat nem kellett pakolnom, ugyan azt a felszerelést vittem, mint az előző horgászatokra.
Kora reggeli órákban érkeztem ismét, jég sehol, jóval melegebb van, mint egy héttel korábban. Ugyan arra a horgászhelyre ültem le, ahová előzőleg. Semmin sem változtattam. Ugyan az az etetőanyag, ugyan a felszerelés, ugyan az a csali.
Már az első dobásra sikerült fognom egy szép keszeget, így meg is nyugodtam, hogy DTCS-n van hal a horgászhelyem környékén.
Semmi más dolgom nem volt, mint pontosan dobálni egy helyre és figyelni, hogy mikor milyen változásokra van szükség. Fogtam bodorkát, de azoknál nagyobb keszegek érkeztek az etetésre.
A nagyobb halak nagyobb számban többet esznek még hideg vízben is, mint a kisebbek. Ehhez mérten már a horgászat elejétől folyamatosan több élőanyagot tettem az etetésbe, a horgászat első harmadában váltottam a nagyobb űrtartalmú etetőkosárra a felénél pedig egyel nagyobb horogra cseréltem. Az előke hosszán nem kellett módosítanom. Igazán pörgős tavaszi keszeghorgászat lett belőle.
Meglepő, hogy tavasszal nem szoktam törpeharcsával találkozni, csak nagyon elvétve. Ilyenkor nem annyira aktív a kis bajszosok szerencsére. A három horgászat alatt egyhez sem volt szerencsétlenségem.
A laposkeszeg, bagolykeszeg, karikakeszege és bodorkák annál inkább jöttek. Látszik, hogy a
Préim Bodorka mixet nem csak a bodrik kedvelik.
Érdekes az is, hogy hideg vízben a szokásosnál alacsonyabb vízállás mellett, amikor lassan vagy egyáltalán nem áramlik a csatorna, vize letisztult, akár teljesen áttetsző, nagyon kevés esélye van a halfogásnak. Egyszerűen mintha eltűnnének a halak. Több csatornán is azt tapasztaltam, hogy amikor normál szintre emelik a csatorna vizét tavasszal, akkor indul be az élet. Gyorsabban folyó csatornán az áramló víz miatt ez megtévesztő lehet, de egy kis odafigyeléssel azon is észrevehető, hogy mikor van igazán mozgás a vízben.
Ettől még nem lehet egy kaptafára építeni, ahogy az én példámból is látszik. Ha nem csak azt nézem meg ha nem fogok semmit, hogy nem volt eredményes a horgászat, hanem azt is, hogy miért, akkor a továbbiakban sokat tud segíteni a horgászhelyek megválasztásában és sikeres horgászatokban.
Tavaszi csatorna horgászat témában már előzőleg is írtam és készítettem videót.
A Hideg vízi csatornai keszegezés finom feederrel című írásomban a Dömsödi-csatornán horgásztam.
A Feederezés az ébredező csatornán című videómban pedig a Fűzvölgyi-csatorna halat üldöztem feederbottal.
Feederezés a Kunsági-csatornán címmel pedig a Pontyvilágban találkozhattak az olvasók az írásommal.
Porkoláb Tamás