Főként tavasszal, de ősszel is imádok a különféle kis csatornák partjain járni, bóklászni, új helyeket feltérképezni, halra utaló jeleket keresni. Az ilyen gyönyörű kis „gyöngyszemek“ láttán egyből felpezsdül a vérem, és alig bírom kivárni, hogy felfedezzem, kicsodák ennek a víznek a lakói.


Azért is tartom fontosnak, hogy a horgászat előtt halra utaló jeleket, haltartó helyeket keressünk, mert ezeken a vizeken szinte lehetetlen nagy távolságból, vagy akár a búvóhelyükről odacsalogatni az etetésünkre a halakat. Ha sikerült ígéretesnek tűnő helyet találnunk, érdemes a mederfeneket is feltérképezni, ugyanis előfordulhat, hogy idővel a mederfenék szép lassan eliszaposodik. Rengeteg horgász életét keseríti meg az iszapos mederfenék, sokszor fel sem tűnik a sporttársaknak, hogy miért távoznak a vízpartról sikertelenül. Az igazat megvallva az eredménytelen horgászatok kedvét tudják szegni az embereknek, pedig csak pár apró dologra kell odafigyelni, és a sikertelenség akár életünk legjobb csatornafeederezésévé válhat.


A mederfenék feltérképezése

A meder feltérképezéséhez általában csepp vagy gömb alakú ólmot szoktam használni. Az ólom viselkedése a fenéken elárulja, hogy milyen adottságokkal rendelkezik előttünk a meder.

a) kemény talaj – az ólmunk akadásmentesen, könnyedén jön felénk

b) kavicsos – az ólom pattogásából, döcögéséből rájövünk, hogy kavicsos mederfenékkel van dolgunk  

c) törmelékes, szemetes – az ólomsúlyt nehezebb tekerni, és általában ez a törmelék kitekerés után rajtamarad az ólmunkon

d) iszapos – Az ólomsúly beérkezés után belefúródik az iszapba és nehezen, „nyújtottan“ tudjuk csak az ólmunk elindítani.

Ha lágy, iszapos mederfenékre bukkanunk, egyszerűbbnek tűnhet egy új hely felkeresése, viszont, ha minden jel arra mutat, hogy a halak a környékünkön tartózkodnak, akkor kicsit átgondolva a stratégiánkat, felszerelésünket, az iszapos mederfenék nem okozhat problémát, és egy eredményes napot (is) zárhatunk. 


Az etetőanyag

Ebben az esetben az etetőanyagunknak három kritériumnak kell megfelelnie.

1) Ne legyen túl aromás, legyen visszafogott illata, vagy teljesen natúr- megfigyeléseim alapján az ilyen természetes vizeken a túl aromás/aromás etetőanyagokkal villámgyors reakciót tudtam elérni, viszont kis idő elteltével gyakorlatilag elteltek az illatokkal, és abbamaradtak a kapásaim. A kezdeti pörgés, 1-1,5 óra után teljesen aláhagyott.

2) Ne tartalmazzon túl sok nagy szemcsét (roppantott kukorica, angolmorzsa stb.)- a sok nagy szemcsét tartalmazó etetőanyagokkal ugyanúgy járhatunk, mint a túlzottan aromás etetőanyag-társaikkal. A csatornákban élő, óvatosan táplálkozó halak gyorsan eltelnek az etetésünkön, és rövid időn belül lelassul, megáll a halfogás.

3) Gyorsan oldódjon, szinte robbanjon ki a kosárból- egy olyan keveréket kell találnunk, ami szinte kirobban a kosárból, már a mederfenék felett, vagy amint a fenékre ér; valamint a nyomás erősségével jól szabályozható legyen annak oldódása.


Az ilyen helyzetre bevált keverékem alkotóelemei:

-0,5 kg Dovit SPM Competition, ami egy igazi négyévszakos, édes-sós, kókuszos, olajos magvakban dús prémium etetőanyag.

-0,5 kg Dovit Pörkölt, egy aromamentes etetőanyag, amiben a nagy mennyiségű pörkölt napraforgómag illata dominál. A tavaszi horgászataim kihagyhatatlan etetőanyaga.

-0,25 kg  Dovit TTX, szinte minden prémium etetőanyag összetevője. Édeskés, finom kukoricás illatát és ízét minden hal imádja. Az etetőanyagunkat sokkal selymesebbé teszi, valamint hozzájárul a bontás gyorsításához is.


Felszerelés, taktika

A felszerelést és a taktikát egy pont alá veszem, ugyanis a felszerelés és a taktika nagyon szorosan egymásra épül. Ha lágy mederfenéken feederezünk, ahogy fentebb is említettem, kisebb apróbb változásokat kell beiktatnunk a felszerelésünkbe, horgászatunkba a siker eléréséhez.

 A megfelelő kosár kiválasztására nagy hangsúlyt kell fektetni. Arra törekszem, hogy a kosár minél nagyobb átmérővel, és a lehető legnagyobb lyukbőséggel rendelkezzen. Ezek a tényezők is nagyban befolyásolják, hogy milyen hamar tudjuk kiüríteni a kosarunkat. Viszont az adott körülményekhez a lehető legkisebb tömegű kosarat kell választanunk, hogy ne süppedjen, üljön bele az iszapba, csak a legkisebb mértékben.


A horgászatot 7-8 dobásból álló alapozó etetéssel kezdem, de nem megszokott módon. Az első dobásnál megszámolom, hogy hány másodperc, míg a megtöltött kosaram a mederfenékre ér. Ebben az esetben, ha így koppanna le a megtöltött kosaram, akkor az belesüllyedne az iszapba, és teljesen értelmetlenné válna az etetésünk. A következő dobásoknál már a mederfenékre érés előtt – pl.: ha a megtöltött kosár 3 másodperc alatt ér le a mederfenékre, 2 másodpercnél, egy apró rántással már kiürítem a lazára töltött kosaram, így az etetőanyag, a fojtott csonti, valamint a csemegekukorica szépen, szőnyegként terül el a fenéken.


A kosárba, valamint a horogra is fojtott csonti kerül. Ha élőt használnánk, könnyen belefúrnák magukat az iszapba, így teljesen feleslegesen várnánk a kapást. A csonti „kinyúvasztására“ egyébként rendkívül sok módszer létezik, amit majd egy későbbi cikkben fogok bontogatni.

TIPP:

A fojtott csontinál érdemes figyelni, hogy az etetőanyaghoz kizárólag csak használat előtt adagoljuk, mert ha több időt eltöltene a levegőn, ismét magához térne, amivel negatív hatást érnénk el.


Horogból próbáljuk a lehető legkisebb méretűt és súlyút választani, az adott szituációhoz. A felcsalizott vastaghúsú, nehéz horgok könnyedén belesüppedhetnek az iszapban, így a halak biztos nem találnák meg.


Az előke hossza és vastagsága is szintén mérvadó. Ahogy a horognál is, az előke átmérőjénél is törekedni kell, hogy minél vékonyabb, és könnyebb legyen. Az előke hossza elérheti a 120-150 centiméteres hosszt is. Több tényező is indokolja ezt az „extrémhosszú” előkét!

1) Ha túl rövid előkével horgásznánk, még az üres kosár is képes lenne a csalinkat belehúzni az iszapba. Hosszabb előkénél a csalink lassabban süllyed a mederfenékre, és szinte súlytalanul, behullva érkezik meg oda.

2) Mivel a kosarunkat fenékreérés előtt kiürítjük, a sodrás a csalogatóanyagunkat kicsit odébb sodorhatja, viszont a hosszabb előkével elérjük, hogy csalink ne az etetésünk fölött, de az etetésünk epicentrumában, vagy alatta helyezkedjen el.


Ezzel a pár kis apró változtatással kiküszöbölhetjük, a lágy mederfenék nyújtotta negatív tulajdonságokat. Bízom benne, hogy a itt leírt „trükkökkel, praktikákkal“ ti is hamar felfogjátok ismerni, ha ilyen pályára érkeztek, és ezeket a tippeket használva nektek is eredményes horgászatokban lesz részetek.