A finomszerelékes folyóvízi feederezések során előszeretettel használok nagymennyiségű csontit ragasztva. A halak számára vonzó, elkészítése egyszerű, etetőanyaggal és más adalékkal is jól kombinálható.
A csontkukacot, ami a légy lárvája, rövid nevén csontit, vélhetően egyetlen horgásznak sem kell bemutatni. Régóta használt, könnyen elérhető csali, a legtöbb békés hal kedveli magas tápanyagtartalma miatt, jól működhet tavakon, folyókon és csatornákon is bármelyik évszakban. Sokféle verziója ismert a felhasználásának, én magam is többféleképpen szoktam alkalmazni. Amikor nagy mennyiségben, koncentráltan szeretném csalogatóanyagként bejuttatni a vízbe, megragasztom és így töltöm az etetőkosárba.
A ragasztott csonti elkészítésében az egyszerűségre törekszem. Eddigi horgászpályafutásom alatt több tíz liternyi csontit ragasztottam már meg, sok mindent kipróbáltam ebben a témában, így egy letisztult kép alakult ki bennem arról, hogyan lehet gyorsan és hatékonyan elkészíteni ezt a fogós kosárbavalót. Nem érdemes túlmisztifikálni a műveletet, de néhány apróságra azért érdemes ügyelni.
A ragasztott csonti elkészítésének lépései:
1. A ragasztásra szánt csonti megtisztítása: A boltokban vásárolt csontkukacok legtöbbször faforgácsban, vagy valamilyen más száraz anyagban vannak, ami a lárvák minőségének megóvása és a könnyebb tárolás miatt van benne. Erre nincs szükség a horgászat során, el kell távolítani. Több műveletet is kipróbáltam már erre. A legegyszerűbb a rostálás. A lényeg, hogy minél tisztább csontit kapjunk, a lehető legkevesebb forgács maradjon rajta. Nem probléma, ha marad a kukacok között néhány nagyobb szemcse, de amit lehet, kézzel kicsipegetek közölük. Inkább az aprószemcsék, amik gátolják a jó tapadást, ezt viszont könnyű eltávolítani némi rostálással.
2. Csonti ragasztó por hozzáadása: A horgászboltok kínálatában több márkájú csonti ragasztó por található. Nem a márka a lényeg, sokkal inkább a por tulajdonságai. Szerintem azok a jó ragasztók, amik nem csomósodnak össze és kevés kell belőlük, lehetőleg semleges legyen az íze. Ezen igazán nem éri meg spórolni, mert a jó porokból nem kell sok, egy tasakkal nagyon sok liter ragasztott lárvát lehet elkészíteni. A ragasztóanyagot a tisztított, száraz csontihoz kell hozzáadni fokozatosan, közben kevergetve. Jól el kell oszlatni a lárvákon, úgy, hogy mindegyik szemet betakarja. Nincs szükség arra, hogy vastagon álljon a ragasztó rajtuk.
3. Víz hozzáadása: A ragasztott csonti nem etetőanyag! A vízzel csínján kell bánni. A nedvesítés kritikus pontja a jó ragasztott csontinak. Nagyon kevés vízre van szükség, mivel nem fogja felszívni és ezt a kevés vizet sem érdemes önteni, sokkal inkább érdemes spricnivel felvinni vagy kézzel ráfröcskölni. Fokozatosan kell nedvesíteni, amíg el nem éri a megfelelő állagot és tapadást. Kis víz, keverés, megint kis víz, keverés és így tovább, amíg szükséges. Horgászat közben ezt többször meg kell ismételni, mert kiszárad. Ilyenkor nincs szükség ismét ragasztóra, csupán nagyon kevés vízre.
A ragasztott csonti akkor optimális, ha könnyedén összeragadnak a szemek, nem lesz nyálkás jellegű és ragacsos és nem tudják a csontik rögtön szétrúgni a gombócot. Ugye nem is bonyolult?
Ezt el lehet készíteni élő és hallott csontiból is, ezek kombinációjából és báb vagy pinki hozzáadásával is. Tovább lehet fokozni a ragasztott csontis etetést más szemcsék, vagy morzsák hozzáadásával. Erre a célra sokszor használok aromásított angolmorzsát és mikropelletet.
Kedvenc adalékom a süllyedő angolmorzsa és a mikropellet.
Néhány marék elegendő, hogy folyamatosan legyen valamilyen plusz szemcse az etetésen, így változatos teríték áll a halak rendelkezésére, amiből kedvükre csipegethetnek és felkelti az érdeklődésüket.
Az angolmorzsát és a mikropelletet aromával nedvesítem egy kicsit. Pont annyira, hogy megszívják magukat, de ne tapadjanak össze, a szemek jól elváljanak egymástól. Ezt nem keverem hozzá a ragasztott csontihoz, hanem fokozatosan adagolom, mindig csak egy csipetnyit keverek bele a kosárba szánt adaghoz.
Természetesen más típusú adalékokat is lehet eredményesen használni, akár magvakat, nagyobb pelleteket. A lényeg, hogy ne tegyünk túl sokat hozzá, hogy megfelelő maradjon a tapadás, az adalék ne álljon össze és ne legyen nedves, ami szintén a ragasztás hatékonyságának kárára lenne.
Az így elkészített csontit a tenyeremben összenyomom és úgy töltöm a kosárba, amit vagy ebben a formában, vagy etetőanyaggal lezárva juttatok a vízbe. A dőlt palástú kosárba jól beleszorítható a ragasztott csonti, ezért különösen hasznos ez a kosárkialakítás ehhez az etetéshez.
Ragasztott csontis folyóvízi feederezéshez a PRK River Angular etetőkosarat használom.
A keszegfélék és a márna is kedveli a csontit, ha jó helyen és időben horgászunk, akkor gyorsan megjelennek az etetés környékén.
Írta: Porkoláb Tamás