Mit? Hogyan? Mire? Mikor? Ezekre a kérdésekre adott jó válaszokkal lehet sikeres a horgászat. Azonban a halfogás körülményei, főként vadvízi horgászatban, dinamikusan változnak, érdemes figyelni az apró jeleket.

Számtalan praktika, trükk és eszköz áll a vadvízi feeder horgászok számára, de mindig meghatározza a sikert, hogy jó időpontban a megfelelő csalikat és mixet használják-e és melléjük áll-e a szerencse. Legutóbbi dunai horgászatom alkalmával ezt megint a saját bőrömön tapasztaltam. A mostani árhullám előtt, kihasználva az alacsony vízállást és jónak tűnő horgászhelyek megközelíthetőségét, pontyozni indultam a folyóra. Számomra ismerős szakaszon jártam, horgászhely akadt bőven, így csak ki kellett választanom a legjobbnak tűnőt. Reggeli órákban érkezve a horgászhelyemre azt a részt választottam, ahol lassan folyik a víz, van némi iszap az fenéken.

Egész napos horgászatra készültem, nem egyszer sikerült már szép halakat fognom nap közben ilyen részeken, így nagy reményeket fűztem a pecához. Alapozó etetés, csalizás és várakozás. Miközben a csalijaim áztak kémleltem a vizet, a szememmel kutattam a halak tartózkodási helyét, hátha eláruljak magukat néhány fordulással és ugrással. Pár órányi horgászat után sem láttam még semmi jelet, kapásom nem volt, az etetésemtől távolabb láttam kisebb keszegek ugrását csupán. Ez nem jó jel, se halmozgás, sem kapás. Az alapozó etetéstől jelentősen távolabbi dobásokkal keszeget sikerült fognom, de nem túl nagy számban és nem is nagyokat.

Egészen estig ez így is ment, a szürkületben sem láttam változást, így összepakoltam. Ez most nem jött össze, a nappali kapásnak híre sem volt, nem, hogy pontyot fogjak. Hazafelé tartva volt némi hiányérzetem. Bevált csalikat használtam, bevált módszert, jó helyen ültem, nem volt semmi, ami zavarta volna a halakat. Akkor mi lehetett gond? Nem jó időszakban próbáltam halat fogni. Elhatároztam, hogy holnap kora hajnalban ismét próbát teszek. A hajnali horgászat azért más, mint egy egész napos, mert csak egy nagyon szűk időszak áll rendelkezésemre, hogy megfogjam a halakat, ahogy a reggelre fordul a hajnal, úgy el fognak ülni a kapások. Ennek megfelelően a stratégián is változtatnom kellett, nem foghatom kényelmesre, mert a legaktívabb időszakban készülődés helyett inkább horgásznom kell.

Hajnalban időben meg is érkeztem a partra. Kipakolás közben fél szemmel a vizet kémleltem. Most nem volt nehéz dolgom megállapítani, hogy hol lehetnek a halak, folyamatosan láttam fordulni és ugrani a őket elérhető távolságban, amit nagyban elősegített, hogy a vízfelszín teljesen ki volt simulva.

Terjedelmes mennyiségű és területű etetés helyett inkább koncentrált etetést terveztem. Klipsz kiakaszt, néhány dobás mielőtt felkerül a horogelőke és utána sűrűn dobálok ugyan arra a helyre.

Két etetőanyag volt nálam. Egy darabosabb fűszeres pontyozó mix és pasztonchino-angolmorzsa keverék. Az utóbbi kettőt nem az etetőanyagba tettem adalékként, hanem 2:1 arányban quiliq édes aroma hozzáadásával beállítottam a tapadásukat és ezt a mixet külön töltöttem a kosárba.

A pasztonchino és az angolmorzsa is alkalmas arra, hogy ne csak a adalékként hasznosítsam és sok variáció kidolgozható belőlük. Mind a kettő piros és sárga színben is elérhető, a pasztonchino kétféle ízben is, a quikliq aromák segítségével egyesével használva az ízeket, vagy több aromát együttesen is keverhető ki halcsalogató illatanyag.

Sokszor használtam már a Dunán a morzsa mixet. A szemcsék felszívják az aromát, színükkel és illatukkal felhívják magukra a halak figyelmét, ezért ott maradnak az etetésen. Az aromától a szemcsék elnehezednek, nem csak jobban tapadnak, megragadnak az aljzaton a kavicsok és kövek között, közel a kosárhoz és horoghoz fejtik ki a hatásukat és csalják oda a pikkelyeseket. Ízlés szerint élőanyaggal, magvakkal is turbózható.

Csontira azonnal volt néhány kapásom, a nagyobb keszegeknek nem kellett sok, hogy megtalálják a számukra finom falatokat. Láttam nagyobb halakat is fordulni és jól esett volna az előzőnapi egész napos horgászat után pótolni a várva várt pontyot, másik csalit választottam.

Halibut pelletre váltottam polipos-tintahalas ízben 8 mm méretűt fűztem fel hajszálelőkére. A csali hatásának katalizálására a felfűzés előtt kicsit beáztattam őket a kézmosó tálamban. Így amikor az előkére kerülnek, már aktivizálódik is azonnal. A kis csalit könnyebben felveszi az óvatosabb, tapasztaltabb nagyobb halak, a kisebbeket viszont még pont szelektálja.

Az idő ellenem dolgozott, be kell vetnem minél gyorsabban minél több trükkömet. Amíg ott vannak a halak az etetésen addig kell megfogni őket. Bedobás után pár perc múlva kapás. Egy termetes keszeg igazolta, hogy működik az elképzelés.

Következő bedobás után már a kapásnál láttam, hogy ez lehet a bónusz hal, meg kell fogni. A spiccet nem rángatta, hanem határozottan elhúzta. Talán egy nagyobb márna. Nem tört ki sodrással szemben, inkább komótosan, néha bólintva párat befelé indult. Éreztem, hogy súlya is van, a klipszet ki tudtam akasztani szerencsésen. Ez nem márna. Itt a ponty. A felszerelésemmel nem lehet gond, elég nagy a horgom, megfelelően erős az előkém, ha jó az akadás meg tudom fogni. Így is lett. Egy igazi hibátlan dunai ponty.

Fotó, visszaengedés és még néhány dobásra van időm. Fárasztás közben megjelentek az első napsugarak a víz felszínén, az ugrások és fordulások ritkultak és jelentősen távolabb lehetett észlelni őket a parttól, mint a hajnali órákban. Még egy jókora dévér jött halibutra, utána visszaálltam csontira. Ahogy teljesen kivilágosodott szinte teljesen megszűntek a kapások, reggel lett.

A horgászat végén még tovább fokozta az izgalmakat, hogy a megmozdult csalimra rávágott egy termetes balin, így még egy igazi dunai ragadozóval is szelfizhettem.

Nem állítom, hogy nem tudtam volna még aludni hajnalban és hogy kicsikét nem esett nehezemre a korai hajtás, de teljesen elégedett voltam, nyoma sem volt fáradtságnak

A mit? hogyan? mire? mikor? kérdésekre az aromásított nehéz morzsákat pontosan etetve, nagyobb halakra, kora hajnalban válaszokat adták a dunai halak ezúttal.

Porkoláb Tamás