Az őszi időszakban joggal bíznak a jó kapásban azok a horgászok, akik a Dunán próbálnak szerencsét. Ebben az évszakban kevésbé jellemzőek a nagy áradások a folyón, a nyári szösztengernek már híre sincs és nagy esély van arra, hogy rövid horgászidő alatt több szép márna vagy nagyobb keszeg akadjon a horogra.

Persze az évszak nem garancia semmire. Kell a jó helyválasztás, kell a megfelelő etetőanyag, csali kombinációja és közre játszik a szerencsefaktor is. Nem egyértelmű még ősszel sem, hogy ha valaki a Dunára megy horgászni, akkor csak márnát fog majd. Ezt bizonyítja részben az én példám is. Hosszú évek óta járom az öreg folyó partját, horgászhelyeit, mivel a kedvenc sport halam a márna. Sok jó helyet ismerek, a szerelékeim számtalanszor bizonyítottak már és van jól bevált csalim és etetőmixem. Több is. Ezekről már írtam néhány blogbejegyzést és készítettem néhány videót.

Kora őszi feederezés a Dunán
Fogós feeder etetőanyag recept Dunára
Dunai feeder kosár közelről
Keszegekre feeder bottal a Dunán
Őszi feederezés a Dunán
CSL-t a Dunán is
Rapid folyóvízi feederezés
Hogy a szöszben?

A tavalyi évben sem csináltam mást, mint szoktam. Miért is csináltam volna, amikor vannak bevált módszereim, hogy hol mikor mivel fogom a halat? Csak össze kell pakolnom, le kell mennem az egyik bejáratott helyemre a szokásos szerelékemmel és várnom kell a kapást. Nem is tettem máshogy.

Kezdődött egy esti próbálkozással az őszi dunai széria. Tavasszal és nyáron is szép márnákat szoktam fogni az éjszaka leple alatt, hát még ősszel. Ahogy besötétedik, elfogynak az emberek a partról, lehűl a levegő, a víz kisimul. Amint eltűnik a szemközti fák lombja alatt a nap, már semmi másra sem figyelek, csak a feeder botom spiccét lesem.

És csak lestem és lestem most is. Néha egy-egy húzás, mozdítás hozta rám a fáraszt, hogy „itt a márna”, de kisebb keszegek találták meg a horgon felkínált csalim. Már a pakolást fontolgattam, amikor végre nem csak a spiccem, hanem az egész botom megmozdult. Azt láttam, hogy nem egy hatalmas márna lesz, de hátha végre itt van a márna raj és egy mozgalmas estének nézek elébe. Majdnem. Egy kivételesen nagy szilvaorrú keszeget sikerült fognom. Rég fogtam már ekkora szilvaorrút, az izgalom és élmény így megvolt. A célhal nem jött ezen a pecán, de nem panaszkodhattam, mert fogtam nagytermetű halat.

Próbálkozok majd máshol, még csak most köszöntött be az ősz. Várt rám egy őszi verseny, a Duna NHT, ami az ordasi Dunán kerül megrendezésre. A vízállás megfelelő volt, a helyet ugyancsak ismerem. Két nap alatt egy kisebb márnát fogtam csak, viszont sok szép más hal jött, így nem volt hiány érzetem.

A versenyről a Változatosság az őszi Dunán című írásomban számoltam be bővebben.

Legközelebb már nem bíztam a véletlenben. A kedvenc márnás helyemre mentem. Itt majdhogy nem mindig fogtam eddig nagy márnát, joggal bíztam benne, hogy szép időben és jó vízállásnál egy kiváló őszi horgászatban lesz részem. Beetetés után le sem tudtam venni a spiccről a szemem. Néhány óra múlva aztán végre kapás. Egy kisebb márna. Megint az ötlött fel bennem, hogy „végre, itt vannak a marcik, majd most beindul a kapás és sorra fogom a szebbnél szebb dunai torpedókat”. Hát nem. Az idő csak telt és múlt, a hajók jöttek mentek, madárrajok és felhők váltották egymást az égen, de több kapásom már nem volt.

Egy kis videóban meg is örökítettem ezt a pecát is.

Nem szerettek volna kamerák előtt szerepelni, vagy nem tudom mi volt a gond. Van még hely és trükk a tarsolyomban, meg egy marci azért csak jött, szóval semmi sincs veszve.

 Megint egy ismert hely és bevált technika került elő a következő pecán. Nagy remények és izgalom övezte a horgászatot.

Most meglesz az év márnahorgászata. Minden klappol, szép az idő, már csak a márnák hiányoznak. Kipakolás, etetés, bedobás. Kis várakozás éééééés kapás. Na jó, nem márna ez sem, de valami nagyobb keszeg lesz. Egy kapitális jászkeszeg.

Ez igen. Itt a márnák hírnöke. Bedobás, a klipsz kiakadt és koncentráltam a spiccre. Kapás. Márna? Nem. Ezt a jelenetsort néhányszor még eljátszottam ezen a horgászaton. Kisebb halat nem is igazán fogtam, csak négytermetű jászt, szép dévéreket, leánykoncérokat és egy hatalmas domolykó koronáztam meg a napot. Domit egyébként is ritkán fogok, de ekkorát talán még nem is láttam. Márna megint nincs, annyi baj legyen, jót pecáztam.

Aztán megint más hely, nagy remények. A húzós vízben, a törés alatt joggal bízhattam abban, hogy majd szerencsével járok. Sokat nem tévedtem, csak a halfajtával kapcsolatban. Egy bottal tudtam csak horgászni, annyi kapásom volt, de bármit is variáltam vagy változtattam, nem jött a márna.

Eleinte kisebb keszegek, aztán szép paducok és szilvaorrú keszegek vették fel a horgot. Nagyon jól szórakoztam ismét, szebbnél szebb dunai halak jöttek, megállás nem volt, alig telt el néhány perc két kapás között.

Legközelebb már csípős reggeli hideg fogadott a parton. Ez alkalommal a „hosszú-lapos”-nak nevezett részre mentem, ahol kavicsos, kagylós, tiszta sekély víz van. Itt sem először jártam.

Abban biztos voltam, hogy csak egy-két kapásom lesz csupán, de azok inkább nagyobb halak lesznek. 10°C alatti vízhőmérséklet esetén innen már a gébek is eltűnnek. Két kapásom volt, de egyik sem márna. Egy nagy leánykoncér és ismét egy nagy domolykó volt rövid ideig vendégem a parton.

Most fordult a kocka. Volt már ilyen, akkor is változott a trend és máshol, másképpen kell keresnem a márnákat. Ez a vadvízi horgászattal együtt jár. Nem tudni, hogy mikor mi akad a horogra, de próbálkozni mindig érdemes.

Porkoláb Tamás