A hosszúelőkés feederezés után hajtott a kíváncsiság, hogy milyen lehet egy esti horgászat a magyar tengeren. Még ha csak néhány órát is tudtam rászánni, de szerettem volna tapasztalatot gyűjteni.
Este nyolc órától maximum éjfélig. Ennyi idő állt rendelkezésemre ebben a rohanó világban, hogy sötétben is üldözzem kicsit a balatoni halakat. Nem volt időm helyet keresni, feltérképezni a terepet, kiválasztani a megfelelőnek tűnő horgászállást. A legközelebbi helyre mentem és úgy választottam ki a helyszínt, hogy közel essen a nyílt vízhez. Egy forgalmas móló végére tettem le a voksomat. A hely cseppet sem volt kényelmes, egy kisebb kőfalról kellett lelépni a kövekre, de úgy láttam, hogy a hajók talán elkerülik majd a szerelékemet. Mindenhol emberek voltak körülöttem, a háttérből egy utcabál zenéjét élvezhettem, kicsit szokatlan volt a csendes vadvízi horgászataim után, de ennek is megvan a varázsa. Sok időm nem volt szöszmötölni, ezért mindent elterveztem előre, amin csak tudtam egyszerűsítettem.
Két kiló főtt kukorica volt az alapozó etetés, amit spomb-bal juttattam be kb. 70 méterre a partról. Egyszerű csúszó szerelékkel horgásztam, amin a súly egy kavics volt. A horogelőkére némi aromásított pellettel töltött PVA csomagot helyeztem el. Erre a célra a Rapid Pellet Box tökéletesen megfelelt Ananász – Halibut ízesítésben.
A csalim fűzött kukorica volt egy Flat Up csalival kikönnyítve. Tudatosan szelektálni akartam az kisebb halakat.
A kipakolás, etetés, csalizás nem sok időt vett igénybe ezekkel az egyszerű, mégis hatásos megoldásokkal. A szerelékek még világosban a helyükre kerültek, nem volt más dolgom, mint várni. Azon töprengtem közben, vajon a zajos part és rengetek vízi jármű ellenére van-e egyáltalán hal a környéken. Nem zavarja őket a nagy forgalom? Túl sok kapásra nem is számítottam, de horgásztam és így volt esélyem halat fogni, ezért bíztam benne, hogy legalább egyetlen kapásom lesz.
Kicsivel sötétedés után a spiccem meggörbült, az orsóm fékje gyorsan kattogott. Kicsit elszomorodva tapasztaltam, hogy a hal nincs meg. A horgászidőm felén viszont már túl voltam, de legalább volt valami esemény, ez jó jel. Ezután le sem tudtam venni a szememet a botokról, végig ugrásra készen várakoztam. Miközben azon tűnődtem, hogy belefér-e még egy kapás az időmbe, a botom eleje görbült és most nem hibáztam.
Éreztem, hogy nem életem hala lesz, de vélhetően ponty és ez nagy örömmel töltött el. Nem túl előnyös kép után visszaengedés. A maradék időben örültem, hogy nem eseménytelenül telt ez a néhány óra és ismét jót horgásztam a Balatonon. Az időm most ennyit engedett.
A kényelmetlen hely, a sok ember, a horgászatba számomra nem illő hangos zene ellenére jól éreztem magamat, minden úgy ment, ahogy elterveztem. A horgászat végével megint arra jutottam, hogy ezt kár lett volna kihagyni. Várom, hogy visszatérjek Magyarország legnagyobb állóvizére, a Balatonra, ami számtalan kihívást és lehetőséget tartogat még.
Porkoláb Tamás