A folyóvízi pontyok (is) imádják a kukoricát!

A vízpartot járva egyet többet tapasztalom, hogy a kukoricát, mint az egyik legrégebbi és legeredményesebb csalinkat leszorították a porondról a különféle bojlik és pelletek, úgy folyóvízen, mint állóvízen.

A horgászatban számtalan felhasználása ismert. A legtöbb etetőanyagunk fő alkotóeleme, ugyanis relatívan „olcsó” és könnyű a beszerzése, rendkívül jó íz- és illathordozó anyag, könnyen magába szívja és megtartja a vizet és a különféle aromákat, valamint önmagában sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

De a kukoricából készítenek már különféle adalékanyagokat is, pl: pelleteket, kukoricacsíra likőrt, ttx-et, kukoricapelyhet.

Ebben a cikkben én magával a szemes kukoricával szeretnék foglalkozni, bemutatni a benne rejlő lehetőségeket, és bebizonyítani, hogy bizony a mai napig előkelő helyet kéne elfoglalnia a tálcánkon.

Ha figyelemmel követitek munkásságom, akkor tudjátok, hogy 85%-ban folyóvízen, vadvízen, nem intenzíven telepített vizeken veszem üldözőbe a halakat, ahogy ebben az írásban is a Kis-Duna pontyait vettem célkeresztbe.

Ahogy folyamatosan emelkedik vizeink hőmérséklete, úgy nő velük egyre jobban a halak étvágya is. Míg a tavaszi horgászatainkon elegendőnek bizonyul pár deci csonti, esetleg pár szem kukorica, addig májusban, júniusban már egy kisebb terített asztalt kell készíteni nekik.

Hogy miért is kedvelem ennyire a kukoricát?

Mindamellett, hogy az egyik legősibb pontycsalink, figyelembe kell venni a halak táplálkozási szokásait. A tavakon, de a folyóvizeken is legtöbbször kukoricával etetnek. Mivel a halak tanulékony élőlények, ezért tisztában vannak vele, hogy a behulló kukoricaszemek egyenlőek a „kajával”, ezért gyanakvás nélkül fognak bele a táplálkozásba, és nem utolsó sorban arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezek a sárga szemek helybentartó erővel is bírnak.

A kis-dunai pontyok kukoricás menüje:

• 1kg Dovit Prémium Ponty-Kárász: ez egy közepes szemcseméretű, sok ttx-et és olajos magvat tartalmazó, naturális jellegű etetőanyag, amely kifejezetten pontyhorgászatban bizonyított már számtalanszor.
• 1kg Dovit Sokmagvas: ez az etetőanyag is szintén egy natúr jellegű, több fajta olajos mag őrleményéből áll, amit kifejezetten szeretek etetőanyag keverékeim alapjaként használni, ugyanis szinte mindennel harmonizál, és olajos mag tartalma miatt, később telnek el vele a halak.
• ½ zacskó Dovit Mézes-Fűszeres etetőpellet: ezek az etetőpelletek egy gyorsabb oldódással bíró, kukoricából és búzából álló etetőpelletek, amelyek folyamatosan puhulnak és áramoltatják ki magukból az aromát.
• ½ flakon Dovit Natúr Kukoricatej: a kukoricatej egy rendkívül édes, mézsűrűségű kukoricakivonat, ami egy hatalmas pluszt nyújt etetőanyagunknak, ugyanis sok aminosavat, vitamint és természetes cukrot tartalmaz, ezzel növelve etetőanyagunk beltartalmát. Etetőanyagunkból kioldódva folyamatosan egy édes felhőt képez.
  
  

A két kiló etetőanyagot szárazon összedolgozom, hogy tökéletesen összekeveredjenek a szemcsék, majd a Dovit kukoricatejeta bekeveréshez szánt vízhez adagolom. A kukoricatej a sűrűségéből adódóan leülepszik a víz aljára, ezért mielőtt az etetőanyagunkoz öntenénk, jól össze kell keverni, hogy feloldódjon a vízben! (aki nem szeretné vízben feloldani, az egyből ráöntheti az etetőanyagra is). A bekeverés után rostálás következik.

Az áttört etetőanyaghoz hozzárakom szárazon a fél zacskó Dovit etetőpelletet. Ennek az etetőpelletnek a keverékünkben nagy szerep jut, ugyanis ezek a pelletszemek folyamatosan oldódnak, puhulnak kívülről, de a magjuk mindvégig kemény marad. Ezek a puhuló kukoricapellet szemek megvárják és helyben tartják a keszegek után érkező pontyokat.

Vadvízi kukoricás-pontyos taktika:

Ha kifejezetten pontyra horgászom folyóvízen,(bár nem vagyok a nagy alapetetés híve) a horgászatot mindig egy nagyobb alapozó etetéssel indítom, ami 12 nagy alagút kosár kukoricát jelent, két oldalról lezárva etetőanyaggal. Mivel a Kis-Dunában számtalan szilvaorrú keszeg és karikakeszeg él, amik a pontyok mellet imádják a kukoricát és pillanatok alatt rávetik magukat az etetésre és képesek felfalni, ezért jut nagy szerep a nagyobb alapetetésnek, hogy a később érkező pontyok mindig találjanak valamit az etetésünkön, ami ott is tartja őket.

Minden dobáshoz, a horgászat közben is kerül 10-15 szem csonti is. A csonti szerepe csak annyi, hogy a legkisebb halak, ahogy a csontit csipegetik, úgy felhívják a figyelmet a táplálékra, és így „iránytűként” szolgálnak a nagyobb egyedeknek.

Mivel a ponty nem számít a Kis-Dunán a leggyakoribb vendégnek, azért a horgászat ütemét is ehhez alakítom. A megszokott 2-4 percet felváltja a 7-10 perces ütem. A lassabb ütem mellett szól az is, hogy mivel a Kis-Duna nem számít egy mély folyónak, és a pontyok elég óvatosak, a ritkább csobogással nem ijesztjük el a pontyokat a környékünkről.

 A lassabb ütem miatt nagyobb űrtartalmú kosarat is használok, hogy folyamatosan fent tudjam tartani az etetésemet. A kosárba 10-15 szem csonti illetve kukorica kerül, vagy egész szemekben, vagy pedig aprítva. A kukorica aprítását vagy gilisztavágó ollóval vagy egy kézi aprítógéppel végzem. Az aprítás által előkerül a kukorica értékes íze és leve, ezzel egy gyorsabb csalogatóhatást érek el. Ügyelni kell az aprításnál, hogy mindig csak 1-2 dobásra készítsünk elő kukoricát, ugyanis könnyen kiszáradhat, ezáltal az aprított szemek lebegővé válhatnak, és könnyen elsodródnak: több kárt okozunk magunknak, mint „hasznot”.

Csalizás:

A Dovit palettáján minden megtalálható, ami egy „kukoricás” horgászathoz szükséges a konzervkukoricán keresztül az üveges pácolt és leves kukoricáig minden fajta ízben és színben. Horgászataim és megfigyeléseim alapján, van szerepe, hogy milyen fajta(natúr konzerv, pácolt, leves) kukoricát, milyen színben és hogyan kínálom föl a halaknak. A 3 legfogósabb szín szerintem a sárga, narancssárga és piros. Főleg a sárga és narancssárga színekkel horgászom a legtöbbet, erre érkezik a leghamarabb a kapás. A piros szín főleg akkor szokott működni, mikor kicsit letisztul a Kis-Duna és gyanakvóbbá válnak a pontyok.

Csalizásnál mindig figyelembe veszem, hogy színre, ízre, vagy akár felhajtóérőre is más kukorica kerüljön a horogra, mint ami képezi az etetésem nagy részét. Ennek szerepe, hogy a csalim kilóg a „megterített asztalból”, így a halak hamarabb észreveszik és akár kíváncsiságból is hamarabb felveszik a horgunkat.

Hogy natúr konzerv, leves vagy pácolt kukorica kerül-e a horogra, az mindig az adott szituációtól függ. A konzervkukoricát nagyon szeretik a kisebb testű halak is, így néha ellehetetlenítik a horgászatot, és nagyon kicsi az egyedsúly. A leves kukorica szintén puhácska, és a plusz aroma vonzóvá teszi, ezért előszeretettel használom, ha nincs sok apróbb testű hal az etetésen. A pácolt kukorica már kicsit keményebb, úgy a héja, mint a húsa, ezt a kisebb halak nem tudják szétcincálni, vagy leverni a horogról, ez az etetésen egészben fogja a pontyokat vagy nagyobb testű halakat megvárni. Nem titok, hogy a pácolt kukoricákat használom előszeretettel a legtöbbször.

Hogy miként csalizok, az szintén az adott nap dől el, de szerintem mindenképp szerepet játszik miként tűzzük meg a kukoricánkat:  

Bízom benne, hogy tovább tudtam népszerűsíteni a folyóvízi horgászatot, és sikerült pár tippet-trükköt adnom, hogy többen újból elővegyék és elkezdjék használni eredményesen ezt a régi-új pontycsalit!

Görbüljön!

Katona Tibor

Dovit Szlovákia