Magával ragadóak ezek a vizek


A csatornák bája, varázsa már sok éve rabul ejtett engem. Ezek a kis vizek olyan hatással vannak rám, amiket nem lehet nagyon szavakkal leírni. Sok-sok ember szinte csak legyint az ilyen típusú vizekre, mondván, hogy „nincs is ebben hal“. Nem egyszer már előfordult velem, hogy kimosolyogtak csatornapeca közben, hogy  „hogy ez a víz üres, itt még halat se láttak“, és mikor húztam a halat ledöbbenve figyelték, hogy mégis milyen lakói vannak a csatornáknak. Pont ez az ami megragad, és magával visz engem, hogy sose tudni mi akadhat a horogra, minden egyes halért meg kell küzdeni, nagyon furfangosak, óvatosak a halak itt, sok fejtörést okoznak, meg kell ismerni, és megérteni ezeket a vizeket.


Ebben a cikkemben szeretném a ti kedveteket is meghozni egy kis tavaszi csatornahorgászatra, és pár tippet megosztani, hogyan lehetünk eredményesek ezeken a vizeken.


A helyválasztás

Rengeteg tényező befolyásolja a sikerességünket, így már a helyválasztásnak is rendkívül nagy szerep jut. Érdemes először kicsit körbebarangolni az általunk választott szakaszt és halra utaló jeleket keresni. Ha nem találunk, keressünk egy másik szakaszt, mert csatornán messziről odahúzni a halat, elcsalogatni őket a búvóhelyükről igen csak nehéz, majdnem hogy lehetetlen. A nádas, nádfalak, bedőlt fák, bokrok rendkívül jó haltartó helyeknek számítanak, így ezeknek a környékének meghorgászása egy jó alternatíva. Ha ilyen haltartó helyből kevés található a vízen akkor érdemes a parthoz közeli sávot horgászni, ugyanis megfigyeléseim alapján előszeretettel vándorolnak a halak ebben a sávban.

Az ilyen helyeket nagyon kedvelik a halak a csatornán


A végszerelék

A horgászataim kb. 80%-án klasszikus feederrel horgászom, így most is a hosszúelőkés végszereléket választottam. Mint legtöbbször, most is a tőlem legtöbbet látott erőgumis végszereléket használom. Mivel a csatornák lassacskán hömpölyögnek csak, így a 15-30 grammos szögletes, de a kerek feederkosarak is megfelelőek. Mondhatni a legnagyobb szerep az előkének és a horognak jut. Az általam használt előke minden esetben 0,12mm vastagságú volt, és hosszuk minden esetben minimálisan 1 méter. De legtöbbször a 120-130 cm a legideálisabb számomra, de voltak olyan helyzetek, ahol már 150-160 cm-es előke kellett a kapás eléréséhez. Horgok tekintetében a 18-22es méretű vékonyhúsú, könnyű horgokat favorizálom.


Hogy miért van szükség ilyen hosszú előkére és apró, könnyűcske horgokra?

Megfigyeléseim szerint, ha ennél rövidebb előkét használtam vagy kapásig se jutottam el, vagy a hal csak apró kis remegtetéssel jelezte, hogy érdeklődik a csalim iránt, csak belecsípett és kiköpte, de föl nem vette a horgot, így érdemleges kapást-bevágást nem tudtam elérni. Így arra kezdtem el gyanakodni, hogy ezeknek a furfangos halaknak „gyanús” a felkínált csali, nem túl természetes. A rendkívül hosszú előkével és könnyű horoggal a csalim, úgy hullott be és viselkedett a vízben, hogy elaltatta az óvatos halak gyanúját, és így már bátrabban vetették rá magukat a felcsalizott horogra.

Nagyon óvatosak és rafináltak itt a halak…finomítás ide vagy oda, akkor is csak szájszélbe akadt


Az etetőanyag

A csatornákon mondhatni, ami a vízbe kerül azt előbb vagy utóbb a halak felfalják, nem nagyon válogatnak, de hogy sikeresek legyünk és minél több halat tudjunk fogni az adott horgászaton, mégis csak nem mindegy, hogy mi kerül a kosárba.


Rendre megfigyeltem, ha olyan keveréket készítettem, ami nagyon aromás és sok nagy szemcsét tartalmazott pl. angolmorzsa, pastonchino (esetleg még adagoltam hozzá én is némi kendermagot vagy pár szem kukoricát) gyorsan reagált rá a hal, rendkívül gyorsan felpörgött a horgászat, de 1,5-2 óra után eltelt a hal az etetőanyagtól, és mondhatni megszűntek a kapások.


Jó pár horgászat alatt letisztázódott bennem, hogy egy olyan etetőanyagra van szükségem, ami nem tartalmaz sok nagy méretű szemcsét és nem túlzottan aromás, inkább egy finom szemcseméretű, természetes etetőanyagra van szükségem ezekre a sekély kis csatornákra.

Így az általam használt „kedvenc” keverék 0,5kg Dovit Prémium Bodorka és 0,5kg Dovit Pörkölt etetőanyagból állt. A két etetőanyag összekeverésével egy igazán természetes, natúr jellegű, olajos magokban gazdag csalogatóanyagot kaptam, amivel már a halak nem tudtak eltelni, de folyamatosan fent tudta tartani az érdeklődésük.



Csalik

Nem kell egy végtelen csaliarzenállal érkeznünk a csatorna partjára. Elegendő egy fél liter csonti, egy kevés pinki és giliszta, de ha csak csontit viszünk magunkkal, már akkor is biztos, hogy halas lesz a kezünk. Számtalanszor előfordult, hogy gilisztával kapást sem tudtam elérni, de voltak olyan horgászatok is, ahol csak a giliszta kellett a halaknak, és volt alkalom, mikor óránként változott, hogy mit kívántak meg a halak, és kétszer ugyanarra a csalira (pl 2 szem piros csonti) nem tudtam kapást elérni. Ezzel a 3 csalival számtalan csalizási opció tárul elénk. A csalizási mód, sokszor sokkal fontosabb volt, mint hogy mi kerül a horogra, ugyanis minden esetben, ha hagyományosan csaliztam, hogy a csontit az egyik végén tűztem fel a horogra, akkor a halak csak szétcincálták a csontit, és csak csontikabátot tekertem ki a vízből.


Ezeket a furfangos, nagyon finoman táplálkozó halakat legtöbbször 2 szem középen megtűzött csontival, amit a horog szárára felhúztam, illetve 1 szem csontival sikerült becsapnom, aminek a teljes testén átvezettem a horgot. Az élőanyag színe sem volt mindegy hol a piros, hol a fehér csonti működött jobban, hol a kettő kombinációja, mindig változtatni kellett, ha eredményt akartam elérni.

Ezek a csalizási módok működtek a legeredményesebben


Taktika:

Alapozó etetést egyszer sem készítettem, hanem egyből ütemre kezdtem horgászni. Így nem ijedtek szét a halak a sekély vízben a csobogástól. Az ütem itt sem tér el sokban az állóvízen praktizált ütemtől, ami esetemben itt 3-4 perc volt. A kosárba kukoricát és kendermagot nem töltöttem – miértjét az etetőanyagnál tárgyaltam -, hanem kizárólag a csonti adagolásával alakítottam a horgászatom.


A horgászatot két csordultig tele kosár csontival indítottam, etetőanyaggal lezárva, majd folyamatosan egyre kevesebb csontit adagoltam dobásonként, míg végül csak tiszta etetőanyag került a kosárba. Ha megritkultak már a kapások, ismét egy tele kosár csontit jutattam a vízben, majd folyamatosan egyre kevesebbet adagoltam, és ezt a sorozatot ismételtem a horgászatom végégig.

Ezzel a taktikával a halak nem teltek el 1,5-2 óra után sem, az etetőanyag és csonti helyes felhasználásának köszönhetően a horgászatom végéig stabilan tudtam kapásokat elérni.

Ez a “taktika” igen csak működött


TIPP: amikor túlzottan óvatosan táplálkozik a hal, és a hosszú előke a könnyű horog, az egy szem csonti sem segít, hogy meg tudjuk fogni a halat, akkor engedjünk a zsinóroknak egy kis hasat. A kapást nem a spiccen, de a zsinóron fogjuk látni, érzékelni. Így az óvatosan táplálkozó hal, még később ütközik csak ellenállásba, és bátrabban felveszi a horgunk és mire kiköpné már meg tudjuk akasztani a halat.


Remélem ezzel a kis cikkel meghoztam a kedvetek egy kis csatornahorgászatra, és több bizalmat fogtok szavazni ezeknek a csodás kis vizeknek!

Katona Tibor

Dovit Szlovákia